Vitéz Bányai József a doni tragédiában vesztette életét, amelyről január 12-én emlékezünk meg.
Édesanyjának írt levelével emlékezünk a Hősökre.
1943.
január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös
Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek következtében a 250 ezer fős
2. magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok
közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy estek
fogságba.
A magyar katonák kötelességtudatból és kitartásból
jelesre vizsgáztak, életüket adták a hazáért, bajtársaikért, még úgy is,
hogy nem volt sokuknak megfelelő fegyverzete, felszerelése és ruházata
sem.
Nem csak az ellenséggel, hanem Tél tábornokkal is nap, mint nap vívták csatáikat a -30 C-fokban.
Vitéz
Bányai József géppuskás szakaszvezető Osztrogozsszkból való kitöréskor
halt néhány nap múlva hősi halált. A szakasza parancsnokaként maradt
utolsóra, hogy a bajtársait fedezze, életüket mentse. Álljon itt az a
szívbemarkoló levél, amelyet édesanyjának írt a halála előtt:
"Drága
Anyukám!Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez. Nagy
sokára jött. Ne várjatok most már tőlem levelet és ti se küldjetek...
Az
orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk. Erre
esküdtünk meg. Küldtem haza november 14- én 105 pengőt, abból Ágikának
vegyetek keszkenőt. Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a
helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül. Neked Anyukám,
csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni.
Nagyon szeretlek!
Istentelen hideg van. Itt ülök a géppuskám
mellett és a kezem az üres csajkához fagy. Tudom, hogy mire ezt a lapot
megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is. Itt halunk
meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám!
Kezedet csókolja:
Hű fiad: Jóska"
Tisztelet és dicsőség a hősöknek!
0 Megjegyzések