A kőházak télen és nyáron egyaránt elviselhető klímát biztosítottak
A kilencedik század óta lakott Sassi Olaszország szégyenfoltjaként híresült el az ötvenes években, ma azonban a kutatók és a várostervezők egyre inkább a fenntartható okosváros példájaként hivatkoznak rá – írta meg a roadster.hu.
A Materához tartozó, ősi kőnegyed 1993 óta szerepel a világörökség sorában, mint a mediterrán térség legkiemelkedőbb, épségben megmaradt, a terepviszonyokhoz és az ökoszisztémához tökéletesen alkalmazkodó barlangtelepülése – írta meg a roadster.hu.
Sassi eleinte földbirtokosok, kézművesek és kereskedők, később pedig földművesek és pásztorok szorosan összetartó közösségének adott otthont, akik alkalmazkodtak a nagyrészt kopár, sziklás környezethez, és precízen gazdálkodtak az erőforrásokkal.
A kőházak télen és nyáron egyaránt elviselhető klímát biztosítottak, a házak mögött pedig barlangokat vájtak a puha mészkőbe, hogy legyen hol tárolni az élelmiszereket, de ott készítették az olívaolajat, a bort és a sajtot is.
A lakosok egyszerű, kőből faragott csapadékvíz-elvezető és víztároló rendszert is létrehoztak, amely összegyűjtötte és megszűrte az esővizet.
A közösségi együttműködésre jó példa a kollektív, augusztusi crapiata-főzés, aminek hagyományát ma is megtartják zenés-táncos fesztivál keretében. Ilyenkor a családok összeadták a megmaradt (saját termesztésű) zöldségeiket, jellemzően hüvelyeseket, amik egy családnak nem lettek volna elegendők, de így összedobva megérte elkészíteni őket.
A hanyatlás akkor kezdődött, amikor Basilicata fővárosát 1806-ban Materából Potenzába helyezték át. Később az ipari forradalom következtében, a háztartási gépek megjelenésével egyre inkább funkciójukat vesztették a barlangok, ezzel párhuzamosan pedig, Olaszország 1861-es egyesítésével megnőtt a hajléktalanok száma, miután a korábban az egyház tulajdonában lévő mezőgazdasági földeket elkobozták, így a bérlők kénytelenek voltak más lakhatást keresni.
A szálak összeértek, a sassiak pedig bérbe adták a barlangjaikat az újonnan érkező családoknak.
A város így hamarosan túlnépesedett: a barlangokat egyre nagyobbra tágították, hogy még több bérlőt tudjanak elhelyezni, így viszont a falakat áttörték a vízszűrő ciszternákba. Végül már nem lehetett már tisztán tartani az esővizet, a higiénia leromlott, ami betegségekhez és számos halálesethez vezetett.
Az 1950-es években aztán a Marshall-terv keretében nagy házépítések kezdődtek Materában, így húszezer víz és áram nélkül nyomorgó lakost tudtak kiköltöztetni Sassiból, a városnegyed hírnevének helyreállításához azonban még legalább negyven év kellett.
Ma Sassi nagy részét butikhotelek, divatos éttermek, művészeti galériák, kortárs szobrászati múzeum és művészstúdiók uralják. Megjelenése azonban alig változott a kiürítés óta.
0 Megjegyzések