Steven Levitsky és Lucian Way kötetét vette górcső alá a Foreign Affairs.
Miért maradhatnak fenn a diktatúrák? címmel recenziót közölt a Foreign Affairs Steven Levitsky és Lucian Way 2022-ben megjelent könyvéről, melynek címe: Revolution and Dictatorship: The Violent Origins of Durable Authoritarian. Azt írják: a huszadik század utolsó két évtizedében a demokrácia hulláma volt érzékelhető, aminek következtében számos ország változtatni tudott politikai berendezkedésén. Mára ez a hullám elcsitult, és a 21. század elején egyértelmű, hogy
több állam halad az autokrácia felé a demokrácia helyett.
Ilyen Magyarország, Thaiföld és Törökország is, ahol a korábban ígéretes demokratikus rezsimek önkényuralmi rendszerekké váltak.
„Választási autokrácia”
Levitsky és Way könyve két szempontból vizsgálja az önkényuralmi rendszereket: az egyik a rendszerek fennmaradásának módja, a másik pedig abból indul ki, hogy egy autoriter rezsim szerkezetét és tartósságát alapvetően meghatározza az eredete. Bár világszerte ma kevesebb demokrácia van, mint egy évtizeddel ezelőtt, ez a szám még így is nagyobb, mint a hetvenes években volt. Így esélyes, hogy nem igazolódnak be a nyolcvanas évek letűnt hulláma miatt pesszimista kutatók jóslatai,
ahogy Orbán Viktor megállapítása sem, mely szerint a liberális demokrácia korszakának vége.
A kötet egyik fő megállapítása, hogy ma a diktatúrák legelterjedtebb formája a „választási autokrácia”. Ilyen Orbán Magyarországa, Erdogan Törökországa és Modi Indiája. Ezek a rendszerek nem adnak teret az erőszaknak, vagy radikális társadalmi, gazdasági. kulturális kísérleteknek. Inkább „megbundázott” választásokat tartanak, és súlyosan megnyirbálják a liberális demokrácia alapelemeit, például a sajtószabadságot, a bíróságok függetlenségét, a fékek és ellensúlyok rendszerét.
1 Megjegyzések
Úgy látszik, hogy Orbánék a Kállay-kettős-t akarják újra eltáncolni.
De ez már Kállay Miklós miniszterelnöknek sem sikerült annak idején.
Ahhoz, hogy ez legalább félig-meddig sikerüljön minimum de Gaulle-t kéne játszani: kilépni a NATO katonai szervezetéből és csak a politikai tanácskozásban benne maradni.
Így aztán mint igazi örömrépának a punciban elmondhatnánk, hogy "kint is vagyok bent is vagyok jaj de vidám vagyok"...
A valóság az, hogy Orbán - minden ellenkező híresztelés dacára - egyáltalán nem "nagy" politikus.
Ahogy Moldova György jellemezte: "tehetséges hatalom-technikus" - azaz messze nem (hatalom)"mérnök".
A "nagy" politikus ugyanis mindenekelőtt: bátor ember.
Megismétlem: b á t o r e m b e r.
Orbán pedig a valóságban egy nagyon gyáva alak...oskodó hólyag.
És zsarolható.
Zsarolható az öt gyerekével és az unokáival.
Ahogy Hortyi (sic!) is az volt a maradék egy fiával.
Meg Hácha cseh elnök annak idején, amikor Hitlerék rájuk kényszerítették a protektorátust (ami alatt egyébként vidáman kollaboráltak a csehek a németekkel, de ez más kérdés).
Egy politikusnak ugyanis a saját fiát is fel kell/ene tudnia áldozni az országáért.
Ahogy ezt annak idején Árpád vezér megtette!!!
Mert a politikus attól POLITIKUS, hogy nem ismer sem istent sem embert, sem családot, ha az országáról van szó.
Úgyhogy sajnos ha beáll az 5. (ge)cikkely, akkor bizony mi is - már megint - megyünk az oroszok ellen, ahogy annak idején tettük ezt a németek és románok oldalán.
A mára ismert a magyarokra vert irgalmatlan következményekkel...