„Európában durva energiaválság van, amely a jelenlegi árak fennmaradása esetén mély recesszióhoz vezethet. A helyzet Magyarországon még rosszabb.”
Többek között ezeket a kemény állításokat
teszi blogjában Zsiday Viktor befektetési elemző, aki a gázárak idei
kirobbanó emelkedését vizsgálta, és azokból igyekezett prognózist adni a
közeljövő európai és magyarországi folyamataira.
A helyzet
válságos, augusztusban az európai gázárak megduplázódtak, a nyár
folyamán összességében megnégyszereződtek. Pénteken már 1400 forint volt
idén decemberre a gáz köbméterenkénti ára a holland határidős
gázkereskedésben, miközben Magyarországon a lakosság kedvezményesen 102,
az átlagon felüli fogyasztásért 747 forintot fizet. „Nem tudjuk, hogy
ezek a tőzsdei árak fennmaradnak-e tartósan, de ha igen, akkor nagyjából
kijelenthető, hogy mind a hazai, mind az európai gazdaság össze fog
omlani” – írja Zsiday.
Magyarországon még a kormány gázáremelése
után is támogatott marad a hazai lakossági fogyasztás jelentős része,
ami a mostani tőzsdei árakkal évente nagyjából 3000-4000 milliárd
forintos költségvetési terhet jelent. Ekkora terhet képtelen kifizetni a
kormányzat, tehát kénytelen lesz egy részét a lakosságra hárítani –
mondja az elemző. Azaz ha a gázárak a mostani szinten maradnak, az
további lakossági energiaár-emeléseket vetít előre, ami miatt a
fogyasztás, ami a GDP fő hajtóereje, csökkenni fog.
„Eközben az
ipar és szolgáltatás területén ilyen gázárak mellett egyrészt óriási
infláció, másrészt csődök és elbocsátási hullám jön” – folytatja a
vészforgatókönyvet. Tehát nemcsak a lakossági fogyasztás esik vissza, de
a termelő szektor is zsugorodik, a munkanélküliség pedig emelkedni kezd
(ennek első jelei már a júliusi statisztikákban láthatók).
„Zsugorodás
mindenhol, minden szektorban, sehol egy ellensúly (…) Ez a tökéletes
vihar: gazdasági összeomlás félelmetesen magas inflációval.
Európa számos országában hasonló folyamatok zajlanak, bár kétségtelen, hogy mi vagyunk talán a legsebezhetőbbek”
– írja.
Szerinte
a gázárak emelkedése annyira fájdalmas és gyors, hogy nem lenne
meglepő, ha lezárnák a kereskedést, és valamilyen központi, EU-szintű
allokációs mechanizmust vezetnének be előre meghatározott árakon. Ami
viszont csak akkor működik, ha minden ország jelentősen csökkenti a
fogyasztását. Mint írja, a történelemben gyakran előfordult, hogy
„amikor már a szabad piac kezdett nagyon terhes lenni/fájni, akkor a
kormányzatok egyszerűen betiltották a kereskedést bizonyos termékekkel”.
Megjegyzi
persze, hogy ha ez történik a gázzal, attól még minden probléma nem fog
megoldódni, hiszen „ez azt jelenti, hogy adagolni kell a gázt, el kell
dönteni ki, mikor, mennyit kap: az ipar egy részét le kell még így is
állítani, és a lakossági árak is magasak lehetnek”. Előnye lenne egy
ilyen lépésnek viszont, hogy „legalább a jövőbeli bizonytalanság réme
megszűnne”.
0 Megjegyzések