A svájci lap főszerkesztője szerint a németek csak a saját jólétükkel vannak elfoglalva, ezért kerültek Putyin csapdájába. De nem szabad megadnunk magunkat az oroszoknak – ez Európa saját érdeke is.
Hosszú véleménycikket közölt a Neue Zürcher Zeitung online felületén
Eric Gujer, a lap főszerkesztője. A szerző publicisztikájában az
ukrajnai háború körüli német és svájci moralizálást fejtegette,
kiemelve, hogy ezek az országok – és tágabb értelemben Európa – a saját
érdekeik miatt nem szeretnék megfizetni Ukrajna végsőkig való
támogatásának egyre magasabb árát.
A németeknek csak a jólétük számít
„Előbb a has jön, aztán a morál” – idézi Bertolt Brechtet Gujer, aki szerint Németország ma arra formál igényt, hogy erkölcsösebben cselekedjen más országoknál, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a piszkos munkát mindig másokra hagyja. A szerző kijelenti: a németek az afganisztáni háborúban is az amerikaiakra hagyták az öldöklést, hogy nyugodtan építhessék az iskoláikat és a kútjaikat, s 2015-ben is hidegszívűnek tartották azokat az országokat, amik meg akarták fékezni az ellenőrizetlen bevándorlást Európába. „Németország Oroszországgal szemben is külön utakon járt. Hangzatos célokból itt sem volt hiány. Hidakat akartak építeni, elő akarták segíteni a békét és a megértést – és persze mindenkit, aki józanabbul ítélte meg Moszkvát, hidegháborúsnak bélyegeztek” – írja Gujer.
A NZZ főszerkesztője szerint az ukrajnai háború elhozta a németek önbecsapásának végét. Gujer úgy véli: Németország eddig is az olcsó orosz energiának köszönhetően tett szert versenyelőnyre másokkal szemben, miközben egyre szorosabban fonódott köré Putyin gúzsa.
A német külpolitika célja elsősorban a saját jólét növelése. Minden más csak másodlagos. Előbb a has jön, aztán a morál
– jelenti ki a szerző.
Gujer szerint Svájcban is sokan vannak azok, akik a rövid távú gazdasági előnyökért cserébe a sorsukra hagynák az ukránokat. „Újult erővel teszi fel az ukrajnai háború a külpolitika, az erkölcs és a nemzeti érdekek viszonyát érintő régi kérdést. Minél közelebb ér a tél, annál hangosabbak lesznek azok, akik nem akarnak Kijevért megfagyni” – véli a Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője.
Az újságíró szerint illuzórikus lenne azt gondolni, hogy az ukránok
melletti kiállás a következő hónapokban is változatlanul kitart majd.
Gujer szerint egyre többen fogják majd azt mondani, hogy Kijevnek el
kellene fogadnia Moszkva feltételeit, ahogy az orosz csapatok egyre
előrébb nyomulnak a Donyec-medencében.
A semlegesség nem jelent mást, csak hallgatást
„A németek és a svájciak hajlamosak arra, hogy magasztos elveik mögé bújva elhárítsák maguktól a felelősséget. Az egyik nemzet a történelmével, a másik a semlegességével takarózik”
– írja Gujer, aki szerint a svájciak előszeretettel látják vendégül a világ fontos szervezeteit és a hatalmasok találkozóit, miközben a külpolitikájuk mélységesen erkölcstelen. „A semlegesség nem jelent mást, mint tartózkodni, amikor egy Hitler-szerű diktátor éppen vérbe fojtja az országot” – írja.
A Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője végső soron arra jut, hogy aki most enged Putyin nyomásának, annak a jövőben még súlyosabb követelésekkel és provokációkkal kell szembenéznie. Rámutat: Európa Grúzia 2008-as megtámadásakor és az Ukrajna elleni háború 2014-es kitörésekor sem csinált semmit, és ha most sem lép, azért a jövőben még inkább megfizet majd. „Az orosz imperializmus elleni ellenállás nem csak erkölcsi kérdés, hanem az európaiak jól felfogott önérdeke” – írja Gujer, aki szerint valójában az a kormányzás művészete, hogy a lehető legnagyobb károkat okozzuk az orosz háborús gépezetnek, miközben minimalizáljuk ennek a társadalomra gyakorolt negatív hatásait.
„Az ukrajnai háborúban erős vezetésre van szükség. Ez mindkét országnak egyfajta vakfoltja” – véli Eric Gujer. Az újságíró szerint
a Merkel-korszak gyenge kezű vezetése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Németország ennyire függővé vált Oroszországtól.
Svájcban még ennél is súlyosabb a helyzet, mert a kormány hét egyenrangú tagja soha nem teszi alkalmassá a kabinetet arra, hogy valóban a dolgok élére álljon. Gujer szerint ez abban is meglátszik, hogy Svájc még mindig nem készült fel arra, hogy el fog fogyni az orosz gáz. „Az okos külpolitika két pilléren nyugszik: érdekeken és elveken. Az energiaellátás kétségtelenül túlélési kérdés. Egy kormány sem engedheti meg magának, hogy ne vegyen róla tudomást” – jelenti ki a szerző.
Gujer végső soron arra a következtetésre jut, hogy a kontinens
gázellátása mindig is csak attól függ majd, hogy Putyinnak milyen kedve
van. „Ha azt látja, hogy Európa készakarva úgy cselekszik, ahogy ő
szeretné, akkor mindig ehhez a fegyverhez fog nyúlni. Soha nem szabad
engedni a zsarolóknak” – zárja sorait Eric Gujer.
Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
0 Megjegyzések