Hatvanhét éves korában meghalt Törőcsik András egykori válogatott futballista, írja a Nemzeti Sport. A hírt a lap kérdésére a család megerősítette. Törőcsiket régóta kórházban kezelték, tüdőgyulladás következtében hunyt el.
Őt szokás az utolsó ösztönös magyar
futballzseninek nevezni. Az 1955-ben született Törőcsik 45-ször
szerepelt a magyar válogatottban, két világbajnokságon járt (1978 és
1982), és összesen 12 gólt szerzett a nemzeti csapatban, mégis
szimbóluma volt a magyar futballnak. Nemcsak azért, mert az egykori
kapitány, Mezey György tehetségesebbnek tartotta még Maradonánál is.
Életvitele megakadályozta, hogy olyan magasságokba érjen, mint az
argentin klasszis.
1974. augusztusban a magyar bajnokságot
akkoriban uraló Újpesti Dózsa edzője, Várhidi Pál azt nyilatkozta a
Népsportban, hogy folyamatosan figyeli a második csapattal készülő, a
BVSC-től érkező Törőcsiket, mert a technikája egyedi. Annak pedig
kifejezetten örült, hogy gátlások nélkül végzi a gyakorlatokat, mert az
nem ritka, hogy a legtehetségesebbek is félve érkeznek a Megyeri útra.
„Középpályásként,
de belsőcsatárként is számítok rá. Nálunk nagyon nehéz bekerülni a
csapatba. Bármelyik poszton válogatott játékost kell kiszorítania,
válogatott játékosnál kell többet, jobbat nyújtania. Ez egyelőre nehéz
dolog. De az idő neki dolgozik” – mondta Várhidi.
Olyannyira neki
dolgozott az idő, hogy 1974. októberben a Levszki elleni BEK-meccsen
csereként már be is mutatkozott a Dózsában. Október 16-án a Pécs ellen a
hazai élvonalban első meccsén mindjárt eredményes is lett. A csatár az
Újpesttel végül háromszoros bajnok lett, és háromszor nyerte el a Magyar
Kupát is.
1977 elején eltiltották rövid időre, mert megsértette a
vámszabályokat, de nagy formába lendült utána. A jugoszlávok elleni
4-3-as meccsen két gólt is szerzett, a Bilbao elleni októberi
BEK-meccsen pedig Iribarnak varázslatos gólt emelt a 9. percben. (Itthon
2-0-ra nyert Dózsa, idegenben 3-0-ra kikapott.) Már abban az évben
szavaztak rá a France Football Aranylabdájáért zajló versenyben.
A
78-as világbajnokság előtt a nemcsak a francia újság, hanem az összes
külföldi szaklap felhívta a 23 éves csatár képességeire a figyelmet. Úgy
tartották, ő lehet a világbajnokság nagy felfedezettje, és beindul a
karrierje, mert jól bánik a labdával, és hasonló virtuóz kevés akadt
akkoriban a mezőnyben, Johann Cruyff már nem szerepelt a hollandoknál.
Személyes
élmény a hírnevéről: Olaszország Puglia tartományában, Tarantótól nem
messze, a szállodai recepciós a magyar útlevelet látva nem Puskást
említette, hanem „Torosik, Torosik”. Kérdeztem tőle, mi fogta meg benne,
mikor látta? A válasz: a cselei. Az olaszok nagyon örültek, hogy nem
játszhatott a 78-as vb-n ellenük, mert őt gondolták a magyar csapat
legjobbjának, egyben legveszélyesebb játékosának. A vb-n azonban az első
meccsen Argentína ellen kiállították Törőcsiket. Az argentinok is
féltek tőle, ezért folyamatosan rugdosták, olykor elég alattomosan, arra
mentek, hogy majd törleszt. Megtörtént, Garrido játékvezető pedig
leküldte a csatárt két sárgával, az argentinokat nem figyelmeztette.
Életének
meghatározó eseménye volt, hogy 1979. májusban autóbalesetet
szenvedett. Az Újpest bajnok lett, Törőcsik nem a csapatbusszal, hanem
autóval jött el Zalaegerszegről, és egy fának csapódott, eltörött a
csípője. A kórházban meglátogatta csapat kapusa, Tóth Zoltán. Törőcsik
tudta, búcsúzni ment hozzá Tóth, és a nagy terv, hogy együtt
disszidálnak az év augusztusában egy spanyolországi tornáról, nem fog
sikerülni.
„Azt mondta nekem, ne menj el. Elérzékenyülök, ha erre
a jelenetre gondolok. Pontosan érezte, hogy nem fogjuk sokszor látni
egymást. Mert én menni akartam, tele voltam tervekkel” – Tóth emlékezett
vissza így.
Törőcsik a rehabilitációja miatt arra a spanyol
túrára nem mehetett el, pedig ha minden a tervek szerint alakul, akkor a
Barcelona játékosa lehetett volna. Az egész élete másként alakul, ha
akkor ő is elhagyja az országot. A balesete miatt az akkor hagyományosan
összeálló világválogatottban sem léphetett pályára.
1981-ben a
tizenegyedik helyen végzett az Aranylabda-szavazáson a lengyel Boniek, a
francia Bossis is hozzá hasonlóan hat szavazatot kapott. A belga
Ceulamans, a holland Krol, a német Hrubesch, a skót Dalglish volt
mögötte a mezőnyben.
1982-ben játszott a világbajnokságon, a
válogatott ugyan közel állt a belgák legyőzéséhez, de az 1-1-es
döntetlen a kiesést jelentette. Volt még fellángolásai, mint például a
83-as Köln elleni BEK-meccsen, de folyamatosan magas szinten már nem
tudott teljesíteni.
Törőcsik
az 1986-os világbajnokságon szereplő csapatba már nem került be,
1984-ig volt válogatott. Tett egy külföldi kitérőt, 30 évesen a francia
Montpellier játékosa lett, hazatérése után 1989-ben a Volán érintésével
az MTK-hoz szegődött, majd egy Tatabánya elleni meccsen eltört a lába.
Akkor fejeződött be a pályafutása.
Messze nem hozta ki magából
azt, amire a képességei alapján hivatott lett volna, amiért a magyar
futballközeg is jelentősen kárhoztatható. Sorsa írókat is megihletett,
és ezrek tomboltak a lelátón, amikor látták a cseleit, és üvöltötték:
„Táncolj, Törő.” Élete tánca most véget ért.
Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
0 Megjegyzések