Sajnos én is tudok elüldözött orvosokról, pedig nemzeti kincsek ezek a szakemberek.
Ne hagyjuk, hogy a sötétség győzzön!- írja Skrabski Fruzsina nevű liberális förmedvény a Facebookon.
Skrabski a kiírásához az alábbiakat osztotta meg, ahol ömlik a gyűlölet Bayer Zsoltra. Portálunk ezúton áll ki Bayer Zsolt mellett, és nem hagyjuk, hogy a liberális Skrabski tovább hergelje az embereket a jobboldali újságírók ellen.
"Sajnos Bayer Zsolt újságíró újabb lejárató
üldözésbe kezdett, megint hazug cikket jelentetett meg oldalán (Flag
polgári magazin),most már Hudák dr ellen is, akinek a sziámi ikrek agyi
vénáinak a szétválasztását köszönhetjük.Ez teremtette meg az alapját a
későbbi idegsebészeti szétválasztásnak.
A gonosz cikkével olyan
orvost üldöz el az országból aki külhoni területről ( Huszt) jött és 22
évig szolgálta az országot. Azokat a rettenetes agyi érfejlődéssel
született gyerekeket és felnőtteket akiket más nem tud ellátni, tudta
megoperálni sikeresen.Ezek ellátás,hiányában egy idő után megrepednek és
belehalnak. Bayer Zsolt óriási károkat okoz ezzel a viselkedésével a
magyar betegeknek.Kérjen bocsánatot mielőbb rágalmaiért
Hudák dr-tól."
Skrabski ezért az írásért kezdett el küzdeni Bayer Zsolt és a sötétség ellen:
Érinthetetlenek
Évek óta rosszul állt a szénája Hudák Istvánnak, mielőtt menesztették a Honvédkórházból.
Nem
ő választotta szét a bangladesi sziámi ikreket, nem professzor, és a
kollégái elmondása szerint egyáltalán nem volt váratlan a menesztése a
Honvéd Kórházból. Ezeket az „apróságokat” leszámítva akár igaz is
lehetne, amit a balliberális sajtó írt a nemrég elbocsátott
idegsebészről, Hudák Istvánról. Kórházi munkatársai teljesen másképp
látják a helyzetet, mint ahogy az intézmény idegsebészeti osztályát
vezető Csókay András működését is.
Napjaink zsurnalizmusának
színvonalát ragyogóan illusztrálja az a tényfeltáró alaposság, amellyel
Élő Anita a magyar média perifériájára szorult Válaszonline
„egészségügyi rovatvezetője” „spontán” megkérdezi az idegsebésztől, hogy
„Ön kiállhatatlan ember, főorvos úr? Ordibál a betegekkel? A
kollégákkal?”. A menesztést pedig nyilván alaptalanná, sőt talán
„jogtalanná” is teszi a közvélemény szemében az erre adott „Isten ments”
felelet. Mintha ez lehetne az egyetlen lehetséges oka annak, hogy
valakit elbocsátanak a munkahelyéről… (Élő amúgy már számtalanszor
kötött bele zsigeri utálattal a magyar egészségügybe politikai okokból –
és talán politikai megrendelésre?)
Hát akkor jöjjön itt a tényfeltárás eredménye:
Hudák
szerződését véleményem szerint azért szüntették meg, mert
tarthatatlanul drága volt a kórháznak, egyben az államnak az a
vállalkozói felállás, melyben elképzelte működését. 2019-ben, az utolsó
„békeévben”, némi utánjárással azt az információt lehetett megszerezni,
hogy több mint 100 millió forintot számlázott ki a Honvéd Kórháznak úgy,
hogy heti egy-másfél napot volt bent. Igencsak jövedelmező állás volt
ez így a doktor úrnak, az államnak ellenben tarthatatlanul drága.
Majd jött egy budapesti kolléga, aki ugyanazt a munkát sokkal kedvezőbb áron, közalkalmazottként elvégzi.
Valójában Hudák doktor története kusza, mint az a faág, melyet a kérdéses interjúban mögé szerkesztettek.
Még
a Szovjetunióban végzett. Korábbi munkahelyén, Pécsett is rosszul állt a
szénája. A Honvédkórházba úgy került, hogy Csókay András 2018-ban maga
mellé vette, miután Hudákkal szemben összeférhetetlenségi problémák
merültek fel a pécsi idegsebészeti klinikán. Ottani munkatársai úgy
emlékeznek vissza rá, hogy „vállalkozóként ott is egy átlagos orvos
számára hihetetlen összegeket számlázott”, erre utalnak a
cégnyilvántartás számai is.
Ennek ellenére onnan nem
menesztették, hanem maga döntött úgy, hogy nem szeretne együtt dolgozni
munkatársaival, köztük egyik új munkatársával, akinek komoly rálátása
volt munkájára. Pécsett – elmenetele előtt - összeveszett még egy közös
pályázat kapcsán a Pannonpharma tulajdonosával, Pallos Józseffel is.
Hudák
az Élőnek adott interjúban belerúg korábbi munkahelyébe, a
Honvédkórházba, és sejtelmesen elmondja, hogy szerinte van egy műszer,
mellyel „belelátnak műtét közben a beteg fejébe, de ez a műszer évek óta
raktárban van, nem működik, mert nem találják a helyét”, pedig „a
kórházban van fodrász meg cipőbolt”.
„Hudák specialitása, hogy a
koponya felnyitása nélkül képes műtétet végezni az agyi ereken.” –
bűvöli tovább a balliberális közönséget a Telex, miközben ezt a fajta
eljárást több orvos végzi Magyarországon, többek közt régi riválisa,
Szikora főorvos úr is.
Az endovaszkuláris, vagyis vénán belül,
katéterrel elvégzett beavatkozások valóban szakértelmet és gyakorlatot
igényelnek. Senki nem vitatja, hogy Hudák a maga szakterületén jó
specialista. De mindannyian tudjuk: ennél több kell ahhoz, hogy valaki
megvesse a lábát egy munkahelyen. Nem árt például némi alázat és egy kis
tisztelet a kollégák felé.
Hudák egy összetett orvosi esetről
szóló konzíliumon megtette a kollégáival, hogy amikor megcsörrent a le
nem némított telefonja, felvette, és fennhangon elcsevegett a vonal
másik végén lévő illetővel „mi újság” szinten, majd miután letette,
ecsetelni kezdte a jelenlévő orvosoknak, hogy az egyik kedvenc páciense
hívta, egy „celeb”. A konzílium csak azután folytatódhatott, hogy Hudák
elmondta: egyszer már egy bulvármagazinban is nyilatkozott a híres
páciens kapcsán, ahol szerényen elmondta, már több ezer műtéten van túl.
Nos, a vele egy szobában helyet foglalók sem voltak
tapasztalatlanabbak, csak éppen nem érezték szükségét ezen információ
megosztását a nagyvilággal, és eszükbe sem jutott, hogy megpróbáljanak
elismerést kicsikarni egymásból efféle megnyilvánulásokkal.
Hudák
István főorvos nevét 2018 márciusának első napjaiban hallhatta először
az ország, mégpedig felettese, az osztályvezető Csókay András
jóvoltából, aki rejtélyes okból kifolyólag úgy érezte: a nemzetközi
orvos-etikai és kommunikációs gyakorlattal ellentétben azonnal közölnie
kell – először a nem igazán orvos-szakmai fórumként számon tartott
Blikk-kel –, hogy a beosztottja „világszenzáció” számba menő műtétet
végzett a fejüknél összenőtt bangladesi ikreken. (Cím: „.. Orvosi csoda,
fejüknél összenőtt sziámi ikreket választottak szét.”) A Blikket még ő
maga hívta fel Bangladesből. Mivel nevezett beosztottja, Hudák doktor
nem interjúképes magyar nyelven, adódott a lehetőség, hogy szinte mindig
helyette nyilatkozzon. „Mást kell tolni, és akkor te szerepelhetsz
sokat” - hangoztatta többször Csókay. Nos, a nemzetközi orvos-etikai és
kommunikációs gyakorlat az – mert igen, van ilyen, hiszen választottak
már szét a világon fejüknél összenőtt sziámi ikerpárt, nem is egyet –,
hogy a teljes szétválasztás után csak hetekkel, hónapokkal később
nyilatkoznak az orvosok először, amikor már lehet tudni a műtétsorozat
kimenetelét, és a páciensek így vagy úgy, de túl vannak a legnagyobb
kockázatot jelentő műtét utáni kritikus időszakon. Aztán a szűkszavú
nyilatkozat és az ilyenkor szokásos szakmai publikációk után fogják
magukat, és alázattal folytatják tovább a munkájukat, amire felesküdtek.
(Nem pedig a médiában pocskondiázzák orvos kollégáikat folyamatosan,
össze-vissza.) Szóval Csókay András világgá kürtölte, hogy Hudák István
világszenzációs műtétet végzett sziámi ikreken, amire senki más nem lett
volna képes a földkerekségen. Ezzel viszont az volt a probléma, hogy a
bulvárközlemény hamisra sikeredett. Úgy lehetett érteni, hogy a
világszenzációs műtét során Hudák doktor egymaga szétválasztotta a
fejüknél összenőt ikreket – néhány óra alatt, katéterrel vagy puszta
kézzel –, pedig még több tucatnyi ember másfél évnyi munkájára volt
szükség ahhoz, hogy a végső szétválasztó műtétnek egyáltalán
nekiülhessenek. Arról nem is beszélve, hogy a főorvos úr akkori
nyilatkozata szerint „egy ötórás műtéttel lezárták a közös nagy és a 24
kisebb vénát is”, holott nemsokára kiderült, hogy ez nem úgy sikerült,
ahogy elképzelte, és a bulvársajtóban lenyilatkozta. Hudáknak fél év
múlva, 2018 augusztusában vissza kellett utaznia Bangladesbe, hogy
kiterjessze, folytassa a beavatkozást, mert vérátfolyás maradt a
kritikus területen, mert bár Hudák a korábbi műtéttel eltávolította az
óriási nagy, felszíni közös vénát, de felmerült a gyanú, hogy még maradt
hasonló. A Cselekvés Alapítvány munkacsoportjának nem idegsebész
vezetői által bevont dr. Czeibert Kálmán 3-D animációi és modellezése
révén jöttek erre rá, Czeibert figyelmeztette az orvosteamet, köztük
Csókay-t. Az utólagos agyi feltérképezési eljárások nyomán kiderült,
hogy valóban létezik még egy véna, ráadásul mélyvéna, ami sokkal
veszélyesebb az előzőnél.
Csókay András ekkor újra szenzációt
kiáltott és ugyanúgy a bulvársajtóban, a Blikkben és a Riposton
keresztül, kollégáival - azok megdöbbenésére – pedig közölte, hogy
„úgyis elfelejtették már az emberek, hogy mit nyilatkoztunk fél éve”.
Csókay és Hudák az ikrekről készült képeket kiadták a sajtónak. (A
szakmai közönségnek szánt tanulmányban a tények korrektül jelentek meg.)
Amikor
2018-ban Csókaytól megkérdezték a kollégái, hogy miért kellett erről a
műtétsorozatról ilyen hamar – szakmailag meggondolatlanul –, az előre
megbeszéltekkel ellentétben nyilatkoznia, tanúk előtt azt mondta:
szeretné „megmenteni” Hudákot, hogy ott maradhasson a Honvédkórházban.
„Mert üldözik”. Hogy ki és miért, azt nem tudta állítólag megmondani.
A
teljes műtétsorozat elvégzéséért felelős Cselekvés a
Kiszolgáltatottakért Alapítvány hiába teljesítette Hudák sztárallűrnek
is beillő kéréseit, az idegsebész mégis nyíltan szembefordult később a
szervezettel, ráadásul Csókayval vállvetve, s még azt is felrótta a
munkatársai füle hallatára, hogy az első endovaszkuláris beavatkozás
előtt nem várta őt díszkíséret a repülőtéren. A hotel csillagszáma sem
volt megfelelő Hudák doktornak, holott egy karitatív felkérésről volt
szó. Bár az idő feledteti, legalább is megszépíti a bangladesi
problémákat a szakemberrel, hiszen mint a Válasznak nyilatkozza: „…
Bangladesben nem fordulhatna elő az, ami nálunk.” Tény, hogy Hudák az
alapítvány missziója révén lett „híres” vagy netán „világhírű”
idegsebész itthon, a „bangladesi ikrek” kulcsszó segítségével.
Valószínű,
hogy Bangladesben tényleg „nem fordulhatna elő az, ami nálunk”, ugyanis
ott nem lehetett volna eddig húzni ezzel a konfrontatív viselkedéssel,
hamarabb elfogyott volna a türelem.
Hudák munkája tehát hiába
zárult le a sziámi ikrekkel 2018 augusztusában, a megismételt
endovaszkuláris beavatkozással sztárallűrjei még sokáig kísértették a
kollégáit, és nem csupán az egy évvel későbbi, végső szétválasztó műtét
alkalmával, hanem az azt követő sajtótájékoztatón is. Ahol Hudák doktor,
ahogy az élőben sugárzott felvételeken látszik, egy váratlan
pillanatban felállt, hogy odasétáljon a mikrofonok elé, és méltassa a
saját érdemeit. A nyelvi nehézségek miatt leginkább csak vágóképnek
lehetett felhasználni rögtönzött(?) beszédét, ennek azért örültek a
kollégái, mert olyan dolgokat is elmondott, amelyeket legfeljebb szakmai
közönség előtt lett volna illendő először publikálni, hiszen ezekre is
vonatkozott az orvos-etikai alapelv, a titoktartási kötelezettség.
Hudák
munkatársainak nem sok idejük maradt megemészteni a fenti groteszk
jelenetsort: a 2019 decemberi köztársasági elnöki vacsorán, amelyen a
végső szétválasztó műtét teljes csapata részt vett a Sándor-palotában,
Hudák hosszasan – és a magyar nyelvvel küszködve – elkezdte ecsetelni
Áder Jánosnak, milyen rosszul megy a sora a Honvédkórházban, mert nem
engedik használni neki a megvett gépeket. Bemószerolta munkahelyét. Úgy
kellett őt udvariasan leállítania a vele egy asztalnál ülő
munkatársainak, hogy ez nem igazán odaillő téma, nem az ő személye és
munkahelye a beszélgetés apropója, ráadásul nem is tartozik a
köztársasági elnök feladatkörébe az ő személyes problémáinak megoldása.
Több
tagja szerint a Cselekvés alapítvány mindezek ellenére komoly lobbit
folytatott azért, hogy a szétválasztó műtét aneszteziológiai csapatát
vezető Csapody doktor, és a műtétsorozat vezetője és főkoordinátora,
Pataki doktor mellett Hudák is Köztársasági Érdemrendet kapjon 2020-ban.
Egyvalakivel
azonban mindvégig töretlen maradt – sőt szemlátomást még jobban
elmélyült – Hudák István kapcsolata: főnökével és mondhatni
„PR-menedzserével”, Csókay Andrással, aki úgy tűnik, hogy négy évet
tudott nyerni neki a „világszenzációs” médiahekkel. Azért beszélhetünk
puszta médiahekkről, mert a szétválasztásnál használt módszert már az
1960-as évek óta dokumentáltan használják agyi érproblémák kezelésére.
Ráadásul szakértők szerint a szintén bangladesi fejüknél összenőtt
sziámi ikrek, Trishna és Krishna szétválasztásánál 2009-ben
Ausztráliában is használtak endovaszkuláris módszert, az igaz, hogy az
erek elzárására használt anyag más volt.
Hudák már 2018-ban is
pontosan tudta, hogy ha a Honvédkórházból is kiteszik a szűrét, akkor
Magyarországon már nem nagyon lesz maradása, és ennek hangot is adott.
Csókay Andrásnak jelen pillanatban szintén rosszul áll a szénája a Honvédkórházban, ahol
egy
volt orvoskollégája szerint „gőgjében rengeteg embernek ártott (amit
természetesen soha nem ismert el és nem is fog), és teszi mind a mai
napig”. Ennek a volt kollégájának szilárd meggyőződése az is, miszerint
„az, hogy az „orvosbárók” és az érinthetetlenek közé léphetett, az
sajnos a politika és a magyar egészségügy szégyene. Egy ilyen ember
normális minőségi ellenőrzés esetén (quality control) már rég kiesett
volna a szűrőn; vagy ha nem is esett volna ki, de vezető pozícióban
semmiképpen nem lehetne.”
Munkatársai írásos és szóbeli
tanúvallomásai alapján úgynevezett „kiskasszát” üzemeltetett: ez „az
orvosoktól műtétek után rendszeresen beszedett pénz, mely kiosztásra
kerül az arra érdemesnek tartott ember(ek)nek”. A pénzt Csókay András
szedte - nyilván a hálapénz- rendszer beszüntetése előtti időszakról
beszélünk. Mindeközben a paraszolvencia- (vagyis hálapénz) ellenes
mozgalmakkal való szimpátiáját hangoztatta. A Honvédkórház Idegsebészeti
Osztályán működő Csókay-féle rendszer, aminek Hudák is a kegyeltje
volt, sokaknak borsot tör az orra alá, mert a szabály szerint maximum 24
órás ügyeletek helyett állítólag gyakran 72 órás ügyeletek kerülnek
kiosztásra, és „elnézik, hogy a kötelezően bent alvós ügyeletes hazamegy
aludni” - mondták többen volt beosztottjai közül, „például maga az
osztályvezető is”. Mondanom sem kell, hogy nem kifejezetten páciensbarát
hozzáállás ez egy idegsebészeti osztályon, ahová nagyon sürgős ellátást
igénylő betegek is érkeznek, akiknek perceken múlhat az életük.
A
Honvéd Kórház munkatársai – akiket csöppet sem ért váratlanul Hudák
menesztése – kénytelenek voltak végignézni, hogy Csókay András engedély
és szakirányú képesítés nélkül vitte be a saját, akkor tizenéves lányát
az intézmény műtőjébe: „a lány egy műtéthez bemosakodott, beöltözött, és
állítólag még lyukat is fúrt egy beteg fejére”. Elvileg már egy ilyen
eset miatt etikai bizottsági eljárást kellett volna lefolytatni a doktor
úr ellen. Amúgy Csókay feltűnően sok „műtétet” végez halottakon, és
lényeges kérdés, vajon az elhunytak vagy a hozzátartozóik
hozzájárultak-e mindehhez. (Mivel Csókay doktor a sziámi ikrek
szétválasztásához saját elmondása szerint több száz halotton gyakorolt,
alighanem szép paksaméta gyűlhetett össze a beleegyező
nyilatkozatokból). Csókay András festőművész barátját is bevitte a
hullákon gyakorolni. A „furós” kép, mely vélhetően Csókay művész
barátjának saját kamerájával készített „selfi-je” szerintem antihumánus
és kegyeletsértő, legtöbbünk minden bizonnyal el sem tudná képzelni,
hogy ilyet készítsen. Gyomorforgató. „Kitakartan” is az, és szavakkal
nem lehet leírni. Tényleg, miképpen lehetséges, hogy egy „civil”
egyszerűen bemenjen egy kórház halottasházába, és ott az otthonról
hozott barkács fúrójával lyukakat furkáljon halottak fejébe.
Mindezt
tetézve, jóbarátjának, a bangladesi missziót számos helyen becsmérlő és
a missziót vezető alapítvánnyal komoly összetűzésbe keveredő Szász
Jánosnak kiskorú fiát is bevitte a kórház halottasházába, legalábbis az
internet tanúsága szerint. A kamasz erről Instagram posztolóként képeket
töltött fel, egyenesen a hullakamrából. Hátborzongató. Rémisztő. Vajon
milyen engedélyek birtokában tehette ezt meg? Vajon kit vihetett még be a
Honvédkórház hullái közé?
A teljes írás itt olvasható.
Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
0 Megjegyzések