Az RMDSZ elnökének üzenete Trianon évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján.
A nemzeti összetartozás napja a közös nyelv, közös kultúra, a közös emlékezés és a közös remények, és természetesen a közös kérdések napja is egyben.
Hogyan tudunk úgy gondolkodni, tervezni, és együtt cselekedni a nemzet jövőjéről, hogy azt ne kizárólag a múlt és különösen ne a 20. század határozza meg? Hogy ne a megváltoztathatatlan tegnap diktálja a lépéseink ritmusát,
ne mások akaratlan megbántása, de nem is az abból fakadó túlzott óvatosság szabja meg a cselekvés határait,
és hogy mások érzékenységét meg ne sértsük?
Hogyan tudunk együtt lenni úgy, hogy több országban élünk, hogyan tudjuk önbizalmunkat és nemzeti büszkeségünket a kellő egyensúllyal, szerénységgel és mértéktartással ápolni?
Ki tudjuk-e emelni mindazt, ami más, ami bennünket meghatároz, megadja az arcélünket, és több mint a nyelv, több mint a kultúra, és több mint a közös múlt?
Én ma a válaszadáskor a hungarikumokkal próbálkoznék, és azon belül a transzilvanikumokkal. Számba venni mindazt, ami a miénk, és megmutatni másoknak is azt, amire büszkék vagyunk, amit tovább akarunk adni, és ami bennünket mások által szerethetővé tesz.
Ami magyar és annál több.
Ami nélkül nemcsak mi lennénk szegényebbek, hanem a világ maga is szegényebb lenne.
A nemzeti összetartozás azt is jelenti számomra, hogy sikeresek leszünk. Sikeresek külön-külön is, a nemzetrészek a saját szülőföldjükön, de sikeresek együtt a Kárpát-medencében és együtt a nagyvilágban. És az a remény éltet, hogy a jövőnket képesek leszünk mi magunk együtt építeni, és ebben minden magyar embernek helye van.
0 Megjegyzések