A Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleményét változtatás nélkül közöljük:
A
Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) a patrióta jogvédő tevékenysége
keretében a Budaházy György és 16 társa ellen immár 13. éve tartó,
politikai motívumokat sem nélkülöző büntetőeljárást évek óta figyelemmel
kíséri, sőt egyes terheltek büntetővédelmét az NJSZ egyes együttműködő
ügyvédjei látják el. Szervezetünk már többször felhívta a figyelmet az
ügyben rendszeresen tapasztalható súlyos ügyészségi és bírósági
visszásságokra.
Miután
mostanában sokan érdeklődnek a Budaházyék elleni eljárás
fejleményeiről, különös tekintettel a kegyelmi eljárások jelenlegi
helyzetéről, ezért most ismét kénytelenek vagyunk felhívni arra a
figyelmet, hogy ebben, még a Gyurcsány-Bajnai kormányok politikai
koncepciója alapján indított és a javarészt ezen koncepció jegyében
kreált bizonyítékok alapján terrorcselekmény és más bűncselekmények
miatt zajló eljárásban a meghurcolt terheltek újabb súlyos bírósági
visszásságokkal kénytelenek szembesülni, ezúttal az amúgy is alaptalan
letartóztatások elleni jogorvoslatok késedelmes bírói felterjesztése és a
tíz vádlott érdekében előterjesztett kegyelmi kérelmek indokolatlanul
lassított bírói intézése okán.
Emlékezetes módon magyar emberek
százezreinek, de még a jogászok köreiben is elementáris erejű
felháborodást és megdöbbenést váltott ki a Fővárosi Törvényszék (eljáró
bíró: dr. Ignácz György) 2022. március 16-án, megismételt eljárásban
hozott elsőfokú ítélete, amely Budaházy Györgyre és 16 vádlott társára
összesen 117 év szabadságvesztést szabott ki. Az első fokon elítéltek
közül 11 vádlott sokéves súlyos, letöltendő fegyházbüntetéseket kapott,
hatan 10 évet meghaladó mértékű letöltendő fegyházbüntetéseket. Budaházy
György 17 év letöltendő fegyházbüntetést kapott és amely miatt a
bűnszervezeti minősítés okán, ha így maradna az ítélet, még feltételes
szabadságra se lenne bocsátható. Bár az eljárás elhúzódása a
vádlottaknak egyáltalán nem volt felróható, mégis az ítélet 30 millió
forint összegű bűnügyi költség megfizetésére kötelezte az elítélt
vádlottakat. Kifejtettük korábban,
hogy törvénytelennek és alaptalannak tartjuk ezt az ítéletet, amely
szerintünk a vonatkozó büntető anyagi- és eljárásjogi jogszabályokkal
több tekintetben ellenkező eljárási és döntési folyamat téves és káros
eredménye.
Emlékezetes az is továbbá, hogy Budaházy György és 5
vádlott-társának letartóztatását is elrendelték, mindazokét, akik 10
évet meghaladó fegyházbüntetést kaptak, öten közülük fegyháznál is
szigorúbb rezsimnek minősülő letartóztatás okán azóta is
büntetés-végrehajtási intézetben kénytelenek tölteni napjaikat. Az
ítélet ellen és a letartóztatások ellen az elítélt vádlottak mind
fellebbeztek.
Megdöbbenve értesültünk arról, a védőkkel és
vádlottakkal, illetve hozzátartozóikkal együtt, hogy ezen
letartóztatásokat (korábbi nevén: előzetes letartóztatás) elrendelő
bírósági határozatok, – amely érdemi indokolását tekintve az egy oldalt
is alig haladja meg – , csak az ítélethozatal napján történt
kihirdetéstől számított öt hét elteltét követően nemrég kerültek
kézbesítésre, ahogy arról Budaházy György beszámolt múlt héten
nyilvánosságra hozott üzenetében.
A
büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 271. § (1)
bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a kényszerintézkedés
elrendelésekor, illetve annak végrehajtása során arra kell törekedni,
hogy annak alkalmazása az érintett alapvető jogainak korlátozását csak a
legszükségesebb mértékben és ideig eredményezze.
Másik fontos
alapelvet állapít meg ugyanezen szakasz (2) bekezdése, amely szerint a
súlyosabb korlátozással járó kényszerintézkedés akkor rendelhető el, ha a
kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó
kényszerintézkedéssel, eljárási cselekménnyel nem érhető el.
Önmagában
tehát az a körülmény, hogy Budaházy Györgyöt és 5 másik társát 10 évet
meghaladó fegyházbüntetéssel sújtották elsőfokon, ráadásul egy több
tekintetben is súlyosan aggályos eljárást követő, törvényes
követelményeknek meg nem felelő ítélettel semmiképpen nem indokolja
önmagában azt, hogy a vádlottak bármelyike a szabadlábon való védekezés
főszabály szerinti jogát elveszítse. Budaházy György és a jelenleg
letartóztatásban lévő négy vádlott-társa az eljárás korábbi szakaszában
minden alkalommal a hatóságok, bíróságok rendelkezésére állt,
együttműködött, családdal, otthonnal, biztos háttérrel rendelkezik, soha
esetükben fel nem merült annak a lehetősége vagy reális esélye, hogy
elszöknének vagy elrejtőznének. Ezért most sem állapítható meg az, hogy
jelen esetben az ítélet végrehajtása elől kívánnák kivonni magukat.
Ráadásul
a Kúria nemrég egy eseti döntésében (BH 2002.8) elvi éllel mondta ki
azt a Fővárosi Ítélőtáblával egybehangzóan, hogy még egy életfogytiglani
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatti eljárásban is helye
lehet kedvező személyi körülmények mellett bűnügyi felügyeletnek, nem
feltétlenül szükséges a letartóztatás. A vonatkozó jogszabályi
rendelkezések miatt ráadásul az egyébként megalapozatlan
terrorcselekményi minősítés okán akár 6 évig is tarthat ez a
letartóztatás, ha adott esetben ennyi időn belül nem születne meg a
végleges jogerős ítélet.
A letartóztatásról szóló végzések ilyen
jelentős késedelemmel történő elkészítése és kézbesítése azért kiemelten
jogsértő, mert ezzel megfosztotta az eljáró bíró attól a letartóztatott
vádlottakat, hogy jogorvoslati kérelmeiket előterjesszék és
fellebbezéseik alapján a Fővárosi Ítélőtábla mielőbb döntsön a
letartóztatás indokoltságáról. Az ítéletkihirdetése óta eltelt 5 hét
tehát úgy telt el, hogy Budaházy György és négy letartóztatásban lévő
társa számára esély sem nyílott arra, hogy ezt az önkényes és
megalapozatlan kényszerintézkedés megváltoztatását a másodfokú
bíróságnál indítványozzák. Kiemelten utalunk arra, hogy mind az öt
letartóztatott vádlott esetében olyan részletesen dokumentált és
igazolt, évek óta fennálló kedvező családi és személyi körülmények
állnak fenn, amelyek okán egyértelmű, hogy a velük szemben kiszabott, 10
évet meghaladó fegyházbüntetések ellenére is az eljárás további
szakaszában egyáltalán nem indokolt a letartóztatás, legfeljebb – ha a
bíróság úgy látná – , a bűnügyi felügyelet valamelyik személyre szabott
formája (a korábbi lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet), amely
azonban a szabadlábon védekezés lehetőségét, a családjukkal együtt élést
és a munkavégzést tevékenység folytatását biztosítja a számukra.
Értelemszerű
és köztudomású tény, hogy akit hosszú hetekre, hónapokra „kivonnak” a
forgalomból letartóztatásba helyezéssel, nemcsak maga kerül a
legszigorúbb rezsimű szabadságkorlátozás viszonyai közé, de mindez
családját, hozzátartozóját is rendkívül hátrányosan érinti, hiszen
családja életében, működtetésében, bevételeinek előteremtésében
semmilyen formában nem tud részt venni.
A fogva tartás pedig
jelentős többlet terheket jelent a hozzátartozókra és természetesen a
védelemre nézve is. Tudomásunk szerint a letartóztatásokkal szemben
mindegyik érintett vádlott fellebbezést nyújtott be, így a Fővárosi
Ítélőtábla várhatóan rövidesen dönt ebben a kérdésben. Értelemszerű és
szakmailag egyedül a soron kívüli elbírálás indokolt ilyen súlyos
jelentőségű ügyben, amelyben ráadásul évekkel korábban, hosszú időn
keresztül mindenfajta szabadság-korlátozás nélkül védekezhettek
szabadlábon Budaházyék.
Ezt a helyzetet változtatta meg a
Fővárosi Törvényszék idén március 16-i ítélete, ahol az ítélet
rendelkező részének kihirdetése után azonnal őrizetbe is vették,
bilincsbe verték a letartóztatással sújtott megjelent vádlottakat.
Széles körben ismertté vált, hogy Budaházy György felesége 2022. március 22-én benyújtotta férje
érdekében eljárási kegyelem megadására irányuló kérelmét az ügy összes
körülményére figyelemmel. Az erről szóló videós tudósítás leírásában
megtalálható a Budaházy-Hunnia büntetőperben terrorváddal meghurcolt 17
hazafi és honleány hozzátartozóinak közleménye,
amelyben a kegyetlen ítélet vádlottakat érintő rendelkezései és a
hozzátartozók támogatásának lehetősége is szerepel. Ezúton is tudatjuk,
hogy a meghurcoltak és hozzátartozóik támogatást itt is tudnak fogadni:
OTP Bank Nyrt
11773425 01319459
Budaházyné Trencsányi Bernadett
Budaházy György feleségének kegyelmi kérelmében az a döbbenetes fordulat is szerepel, hogy
„ha így emelkedne jogerőre a férjemre kiszabott szabadságvesztés büntetés, akkor legkorábban 14 év múlva szabadulhatna, azaz 2036 áprilisában, ami rá és ránk, családjára, szeretteire tragikus következményekkel járna.”
A
Be. helyes értelmezése és alkalmazása szerint az elsőfokon eljáró bíró
köteles lenne az előírt egyes adatok és iratok gyors beszerzését követő 8
napon belül az eljárási kegyelmet célzó indítványt dr. Varga Judit
igazságügyi miniszterhez felterjeszteni, aki ha egyetért a kegyelmi
kérelemmel és még esetlegesen szükséges nyilvántartási adatokat
beszereztette, akkor a kegyelem gyakorlása iránti indítvánnyal döntésre
felterjeszti az egyéni kegyelmi jogkört gyakorló, tisztségében még május
10-ig maradó államfőhöz, dr. Áder János köztársasági elnökhöz, illetve a
jelenlegi államfő leköszönése után államfői tisztségébe lépő dr. Novák
Katalinhoz.
Budaházy György mellett még további 9 vádlott is
benyújtotta kegyelmi kérelmét, azt kérve a köztársasági elnöktől, hogy
az eljárás minden józan mértéket meghaladó elhúzódása, az ügyet máig
meghatározó gyurcsányi hatalmi manipuláció, számos bírósági visszásság
és a terheltek egyébként példás életvitele, társadalmi hasznossága okán
vessen véget ennek az eljárásnak, mentesítse őket a meghurcolástól.
A
Be. 859. § (2) bekezdése eljárási kegyelem esetén az éppen az adott
ügyben eljáró bíróság feladatává teszi azt, hogy a kegyelmi
indítványokkal érintett terheltekre vonatkozó adatokat, iratokat,
amelyek az elbíráláshoz szükségesek beszerezze. Bár Budaházy György
esetében több mint 6 hete került benyújtásra felesége által az eljárási
kegyelmi kérelem, házastársa mégis azt a tájékoztatást kapta 2022. május
3-án a bíróságtól, hogy a bíró még mindig nem intézkedett a terhelt
életvitelével összefüggő nyilvános adatokról készített rendőrségi
jelentés beszerzése érdekében.
Nem kizárhatóan hasonló a helyzet a
többi kegyelmi kérelmet benyújtó vádlott esetében is. Ez azért visszás
és megengedhetetlen bírósági eljárás, mert az érintett bíróságnak
ilyenkor lényegében egy adatbeszerző, adminisztratív, majd irattovábbító
feladata van, semmiképpen nem teremthet olyan helyzetet és olyan
látszatot, hogy az általa hozott elsőfokú ítélet okán, az általa
elrendelt letartóztatás miatt szabadságkorlátozást elszenvedő és ezen
döntés kapcsán kegyelmi kérelmet előterjesztő vádlottak vonatkozásában
mintegy „megtorlásként” szándékosan lassú ügyintézést folytat az ügyben.
Márpedig
jelen esetben Budaházy György kegyelmi ügyét illetően ez a körülmény a
rendelkezésre álló információk szerint lényegében fennálltnak
tekinthető.
A rendelkezésre álló információk szerint a kegyelmi
ügyhöz szükséges környezettanulmány beszerzése érdekében való illetékes
kormányhivatali megkeresésre is csak egy hónappal a kegyelmi kérelem
benyújtása után került sor. Visszás az is, hogy mindeddig megtagadta
Budaházy György feleségének azon kérelme teljesítését az eljáró bíró,
hogy a kegyelmi ügy irataival kapcsolatos iratokba betekinthessen az ügy
állását ellenőrizve. Mindez jelenleg azt eredményezi, hogy Budaházy
György és társainak kegyelmi kérelmei még mindig azon bíróságnál állnak
„ügyintézés” alatt, amely bíróság immáron csaknem 2 hónappal ezelőtt az
ügyükben egy drákói szigorúságú és egyúttal törvénytelen ítéletet
hozott.
Ebből fakadóan még az Igazságügyi Minisztérium sem
kerülhetett még abba a helyzetbe, hogy a hozzá felterjesztett iratok
nyomán az esetleges további adatigényléseket megtegye, illetve
áttekintse, mérlegelje a kérelmeket és támogatása esetén a kegyelem
gyakorlása iránti indítványt előterjessze azt a köztársasági elnökhöz.
Ez
a bírói eljárás szintén egy olyan súlyos visszásság, amely álláspontunk
szerint alkalmas arra, hogy az ítélkezés pártatlanságába és
törvényességébe vetett társadalmi közbizalmat súlyosan megingassa és
egyben erősíteni látszik azt a megközelítést, amely az eljárás során
időről időre megállapítható volt, amely szerint a Fővárosi Törvényszék
korábbi alapeljárásban, illetve a mostani megismételt eljárásban eljáró
bírói a pártatlanság követelményének nem feleltek, felelnek meg.
Dr.
Ignácz György bíró esetében ráadásul ez abban a formában is
megnyilvánult, hogy az ítélet indokolása körében sokak számára egészen
meghökkentő és felháborító fordulatokat, minősítgetéseket engedett meg
magának olyan stílusban és hangnemben, amelyek álláspontunk szerint a
Bírói Etikai Kódex 3. cikkének (2) bekezdésében foglaltakat sértik. A
Bírói Etikai Kódex 3. Cikk (2) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a
bíró az eljárásban résztvevőkkel szemben a szükséges határozottság
mellett türelmes és udvarias, tartózkodik az indokolatlan
észrevételektől, sértő minősítésektől és fölényeskedéstől.
Ehhez
képest az ítélet közel 6 órás szóbeli indokolása során számos
személyeskedő, sértő minősítgetéseket, fölényeskedő megnyilvánulásokat
tartalmazó indokolást hallhattak a vádlottak és akik mindennek fültanúi
voltak. Ezekről részletes beszámoló a Magyar Demokrata c. hetilapban Ágoston Balázs újságíró tudósításában olvasható.
Többek között előfordult az is, hogy a védők védelmi érveivel
kapcsolatban a bíró az alábbi elképesztő kiszólással élt: „„Nem
reagáltam minden védői megnyilvánulásra, mert minden hülyeségre nem
reagálok.” Budaházyval meg azt is közölte pikírt hangnemben, hogy
szerinte „semmi lényeglátás nem volt” a perbeszédeiben.” De megjegyezte
gúnyos hangnemben azt is, hogy „egy szál gépészmérnöki diplomába
burkolva” egyáltalán hogyan merészelt vitába szállni a tudományos
fokozatokkal rendelkező igazságügyi szakértőkkel.
De előfordult
az is, ami egészen kirívó és súlyos elfogultsági körülményre utal, hogy a
bíró az egyik bizonyíték kapcsán az ítélet szóbeli indokolása közben
egyszer csak kinézett a tőle jobbra ülő ügyészre és azt közölte, hogy
„…itt azért nagy volt a kísértés, hogy azt mondjam rá, hogy ez jó lesz
nekünk, de aztán győzött a józan ész és azt mondom, hogy nem lesz jó
nekünk, mert…”
Továbbá ilyen elem volt az indokolásban az is,
hogy több esetben a bíró kifejezésre juttatta azt, hogy ha lett volna
vád bizonyos magatartások vonatkozásában, akkor készséggel hozott volna
elmarasztaló ítéletet egyes vádlottak egyébként egyáltalán nem
bizonyított magatartásaival kapcsolatban.
A Bírói Etikai Kódex 3.
Cikk (1) bekezdése helyesen rögzíti, hogy a bíró tisztségének
gyakorlása során jogkövető magatartásával pedig erősíti a bíróság iránti
közbizalmat és tiszteletet.
Álláspontunk szerint a bíró ezen
magatartása, amely immáron nem csak az ítélet indokolásában, illetve az
ítélet tartalmában nyilvánult meg, de a letartóztatással szembeni
jogorvoslatok elbírálását is álláspontunk szerint indokolatlanul
hátráltatta, továbbá a kegyelmi kérelmek érdemi elbírálását is az
elvárhatónál sokkal lassúbb intézkedésekkel készíti elő, ezt a
követelményt megszegi és ezzel okot ad arra, hogy az ő tekintetében a
vádlottak, de a közvélemény is joggal vesse fel a pártatlanság hiányát.
Mindennek tetejébe ráadásul sem az ítélethirdetési tárgyalásról szóló
jegyzőkönyv és a leírt ítélet sem került még kézbesítésre. Előbbire a
bíróságnak 8 napja volt, ez letelt. Utóbbira a bíróságnak 30 napja van,
amelyet egy alkalommal meghosszabbíthat. Ez legfeljebb 60 napos határidő
rövidesen lejár.
Emlékezetes, hogy az alapeljárásban annak
idején dr. Kenéz Andrea I. fokon korábban eljárt bíró a 2016. augusztus
30-án kihirdetett, szintén megalapozatlan és kirívóan súlyos
szabadságvesztés büntetéseket kiszabó (125 év szabadságvesztés) ítélete
is csak több mint 8 hónap után került leírásra, ráadásul aggályt keltő
körülmények merültek fel, amelyek arra utaltak, hogy az egyébként
vélhetően az ebbe az ügybe belebukott és nem kizárhatóan emiatt bírói
megbízatásáról lemondó bíró távozása után a még el nem készült ítéletet
mások befejezték.
Ugyanakkor még ezen korábbi elsőfokú eljárásban
a fenti drasztikus ítéletet hozó bíró sem rendelte el senkinek az
előzetes letartóztatását. Arra csak később került sor, de a Fővárosi
Ítélőtábla új eljárást elrendelő döntése előtt már szabadlábon
védekezhettek ismét Budaházyék.
Fontos kiemelni Budaházy György
már említett mostani közleményéből a következő részt, amely szerint
„…kegyelmi kérvényeink előrehaladásának adminisztratív irányítása a
hatályos törvények alapján szintén a velünk ellenséges, elfogult bíró
kezében van, így nem meglepő módon az is alig halad.”
„Ily módon könnyen elérhető, hogy Áder János köztársasági elnök úr
leköszönéséig ne is kerüljön elé az anyag sőt, akár az új
kormányalakításig sem.”
Budaházy György e körben azt
nyilatkozta a bíró attitűdjét illetően, hogy úgymond szerinte:
„rohadjunk csak minél tovább a börtönben, teljen csak rácsok közt az
elkövetkező másfél hónap során a húgom, a két nagyobbik gyermekem és
jómagam születésnapja is, továbbá a házassági évfordulónk, ami egyben a
mellettem töretlenül kitartó feleségemnek és nekem egyben az
ezüstlakodalmunk is lesz.”
Ebben a közleményben Budaházy György
továbbra is fenntartotta azt, hogy vitatja az ítéletben foglaltakat,
teljesen megalapozatlannak tartja, a bizonyítékok értékelése és a
büntetőjogi minősítések tekintetében mind maga, illetve a többiek
tekintetében is. Emlékeztetett arra is, hogy a Kúria a másodfokú eljárás
ideje alatt megszüntette az előzetes letartóztatását és ő mindvégig
minden eljárási cselekményen megjelent, rendelkezésre állt.
Utalt
jelentős mértékű csalódására a tekintetben, hogy általa és a védője,
illetve az összes többi vádlott és a védőik részletesen, tételesen,
jogszabályokkal és bizonyítékokkal összhangban kifejtett védelmi érvei
lényegében sommásan lesöprésre kerültek a mostani ítéletben.
A
Nemzeti Jogvédő Szolgálat továbbra is fenntartja azt az álláspontját,
hogy ebben a kiemelt mértékű társadalmi figyelem által övezett ügyben
megkerülhetetlenül szükséges a törvényes eljárás és jogszabályoknak,
feltárt tényeknek, bizonyítékoknak megfelelő törvényes felmentő ítélet
hozatala ésszerű időn belül a védelemhez fűződő jogok figyelembe
vételével. Ennek a követelménynek a március 16-án kihirdetett újabb
elsőfokú ítélet sem felel meg, mint ahogy a letartóztatásról szóló
határozatok sem, de alapvető és garanciális eljárási szabályokat sért az
egyéni eljárási kegyelmi kérelmek miatti eljárás ésszerűtlen és
elfogadhatatlan fent leírtak szerinti lassítása.
Időközben az is
kiderült, hogy az ügyben már eddig is több tekintetben is visszás
tevékenységet folytató Központi Nyomozó Főügyészség is sajátosan reagált
az elsőfokú ítéletre. Súlyosító fellebbezést terjesztett elő a 17
vádlott közül mind a 15 első fokon elítélt vádlott tekintetében, tehát
Budaházy György esetében is úgy találja az ügyészség, hogy a 17 éves
fegyházbüntetés nem megfelelően súlyos és még növelni kellene az
időtartamát. Ráadásul a két felmentett vádlott esetében pedig bűnösség
megállapítását és büntetés kiszabását indítványozták. Sőt nemcsak a 10
év feletti tartamú fegyházbüntetésben részesített vádlottak
letartóztatását indítványozta az ügyészség, hanem két olyan vádlott
esetében is ezt tették, akik 7 éves illetve 8 éves időtartamú elítélést
szenvedtek. Ebben a két esetben a bíróság a letartóztatást azonban nem
rendelte el. Ezen döntést is megfellebbezte az ügyészség, így a
másodfokú bíróság napokon belül dönthet a kényszerintézkedések
tárgyában, amely nyilvánvalóan ugyanúgy indokolatlan lenne mint a hat
első fokon már letartóztatott vádlott esetében.
Széles körű
társadalmi egyetértést érzékelünk abban a tekintetben, hogy a Budaházy
György és társai ügyében 13 éve folyamatban lévő, visszásságokkal
terhelt büntetőeljárásnak gyors, kegyelmi úton történő lezárása
szükséges, mivel annak számos nemzeti, jogi, politikai és humanitárius
indoka van.
Emlékezetes, hogy a sokak által csak justizmordként
emlegetett ítélet elleni tiltakozás miatt és a meghurcoltak kegyelemben
részesítése érdekében számos ismert közszereplő és szervezet emelte fel
hangját.
A kegyelmet szorgalmazók között vannak a többek
között a Védett Társadalom Alapítvány, Wittner Mária, 1956-os
szabadságharcos, volt országgyűlési képviselő, Bayer Zsolt újságíró,
Szentesi-Zöld László író, Lovas István díjas, újságíró, a Magyar Nemzet
c. napilap szerkesztője, dr. Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési
képviselő, Pilhál Tamás Lovas István díjas újságíró, Magyar Nemzet c.
napilap publicistája, Szilágyi Andor író, filmrendező, a Tóth Ilonáról
szóló film rendezője, Kassai Lajos lovasíjász, Toroczkai László, a Mi
Hazánk Mozgalom elnöke, dr. Morvai Krisztina egyetemi docens, volt
független európai parlamenti képviselő, ifj. Hegedűs Loránt tiszteletes,
a Hazatérés Templomának gyülekezeti lelkésze, Füssy Angéla, a Pesti TV
Az Ügy c. műsorának szerkesztője, Budaházy Edda, a Hozz Világra Még Egy
Magyart Mozgalom vezetője, a Magyarok Világszövetsége, Varga Domokos
György író, Kondor Katalin újságíró, a Magyar Rádió volt elnöke, a Lovas
István Társaság elnöke, dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő
Szolgálat ügyvezetője, volt országgyűlési képviselő és a Nemzeti Jogvédő
Szolgálat, dr. Csókay András agysebész és Skrabski Fruzsina
filmrendező, újságíró.
Bízunk benne, hogy ezen
szempontok alapján a kegyelmi kérelmek végre rövidesen felterjesztésre
kerülnek az igazságügyi miniszterhez, akinek a remélhetően támogató
javaslata alapján a köztársasági elnök (várhatóan és reálisan most már a
május 10-től államfői tisztségébe lépő dr. Novák Katalin) kedvezően
fogja elbírálni a Hunnia ügy tíz vádlottjának (köztük Budaházy György)
érdekében előterjesztett kegyelmi kérelmeket.
Az ügyet továbbra
is figyelemmel kísérjük és szükség esetén ismét hangot adunk a
visszásságokkal kapcsolatos jogi álláspontunknak.
Végül pedig
nemrég kaptuk azt a megrendítő gyászhírt, hogy Budaházy György által a
mostani közleményben hivatkozott levelében említett hozzátartozója, 97
éves Nagymamája, aki az elmúlt hetek során súlyosan megbetegedett és aki
vonatkozásában arra számított, hogy még találkozhat vele és elbúcsúzhat
tőle, az elmúlt napokban elhunyt, így nem nyílt lehetősége arra
Budaházy Györgynek, hogy az általa szeretve tisztelt Nagymamájától,
akitől annyit tanult hazaszeretetből és tisztességből, már elbúcsúzni
sem tudott. Levelében erről így szólt Budaházy: „Szörnyen megrázó lenne
számomra, ha pusztán egy elfogult, rosszindulatú bírói döntés
következtében az egyébként is teljesen szükségtelen börtönben tartásom
miatt esetlegesen bekövetkező halála előtt még elköszönni sem tudnék
tőle. Ezt semmilyen „büntetőeljárási érdek” nem akarhatja.” Sajnos, ez
mégis bekövetkezett.
Össztársadalmi érdek, hogy ez a méltatlan, az igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos közbizalmat súlyosan károsító tartalmú és jellegű büntetőeljárás mielőbb megnyugtató, végleges lezárásra kerüljön a fentiekben kifejtettek szerint.
0 Megjegyzések