Sosem felejti el a becsapódás által keltett iszonyatos hangot és a zuhanó test látványát az a nő, akinek mentős férje megkezdte a Mammut áruház 4. emeletéről kizuhant idős asszony újraélesztését. Norberten napokkal korábban szemműtétet végeztek, ő azonban nem gondolkodott, rohant, pedig tudta, a látását kockáztatja.
Megtalálta a Bors azt a házaspárt, akik elsőként rohantak oda ahhoz a 70 éves asszonyhoz, aki szerdán zuhant le a fővárosi Mammut 2 bevásárlóközpont negyedik emeletéről. A Németországban mentősként dolgozó Norbert és neje, Edina éppen az első emeleti mozgólépcső tetején állt, amikor a zuhanó asszony teste a látómezőjükbe került. A másodperc tört részével később meghallották a becsapódást. Ugyan hivatalosan még nem közölte a rendőrség, hogy öngyilkosság vagy baleset történt-e, a házaspár a lapnak azt mondta: megtudták, hogy a hölgy a korláthoz tolta a virágállványt, felállt rá, majd átlépett az előírtnál egyébként magasabb biztonsági korláton, majd leugrott. Senki nem tudta volna megakadályozni.
– Soha nem leszek képes elfelejteni azt a szörnyű hangot, a csattanást. Mintha két 120-szal rohanó autó frontálisan ütközött volna fékezés nélkül. Ösztönösen szóltam a férjemnek, hogy menjen, miközben ő már magától megindult. Hármasával lépte át a lépcsőfokokat, hogy mielőbb odaérjen – emlékezett Edina.
Nem kímélte magát
A házaspár Németországban nevel egy 6 és egy 15 éves gyermeket. Azért látogattak haza, mert Norberten szemműtétet kellett elvégezni. Az operáció miatt mindenféle fizikai megterheléstől eltiltották, de a férfi abban a helyzetben nem ezzel törődött.
– Norbert ilyen helyzetben nem gondolkodik. Alig telt el néhány másodperc, és a férjem már a nénihez ért. Megtapintotta a pulzusát, ami akkor még érezhető volt. Egy pillanattal később az asszony szíve dobbant egy nagyot. Az volt az utolsó.
Mindent megpróbáltak
Norbert késlekedés nélkül megkezdte az újraélesztést. Feltépte az asszony pólóját, hogy mellkaskompressziót végezhessen. Időközben odaért egy fiatal orvostanhallgató, majd három lány. A biztonsági szolgálat lélegeztetőballont és defibrillátort hozott.
– Amikor a férjem nyomta a mellkast, a fiú lélegeztetett. Időnként cseréltek, hiszen ez egy igen fárasztó tevékenység. Mindaddig nem fejezték be, amíg a rohamkocsi meg nem érkezett. Ehhez körülbelül 20 percre volt szükség – emlékezett vissza Edina.
A mentősök még 45 percig próbálkoztak komolyabb gépekkel, végül megállapították a halál beálltát.
Jól szituált volt a hölgy
A házaspár a gyerekekkel a tragédia idején moziba készült. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem látták a tragédiát, ugyanis a szülők befizették őket a játszóházba addig, amíg ruhát vásárolnak. A történtek után beültek a filmre.
– A gyerekek élvezték a vetítést, de mi képtelenek voltunk koncentrálni. Ott ültünk a teremben, de semmit sem fogtunk fel a filmből. Norbert persze már hozzászokott, hogy emberek halnak meg a karjai között, de ehhez fogható élménye még nem volt. Két hete még Németországban egy közlekedési balesethez kellett kimennie. Akkor sokat mesélt a munkájáról, és meg is jegyeztem neki, hogy mennyire szeretném egyszer dolgozni látni. Bizony, jobb lett volna, ha Norbi inkább egy szülést vezet le a jelenlétemben – sóhajtott Edina, aki az eset után elgondolkodott az élet értelmén.
– Nem voltam képes megnézni a néni arcát, de láttam a két kicsavarodott lábát. Több nyílt törése volt, a sípcsontja is roncsolódott. Amikor odaértünk, még gyönyörű, hófehér volt a bőre. Negyedórával később már a vérödémáktól bekékült. Gyűrűt és talán egy karkötőt is viselt. Látszott rajta, hogy jól szituált, ápolt. Fiatalon biztosan úri hölgy volt. Ha becsukom a szemem, magam előtt látom a kiszolgáltatott nénit, akinek egyszer nagyon szép élete lehetett, amiről talán sosem tudom meg, hogy miért ilyen csúnyán ért véget.
0 Megjegyzések