Hatvanöt éves korábban elhunyt Puhl Sándor, világhírű játékvezető. Pályafutása már 15 éves korában indult, és majd harminc évig tartott. Négyszer választották a világ legjobbjának, világbajnoki-, és BL-döntőt is fújt. A futballisták világszerte tisztelték, de volt néhány meccs, amely beárnyékolta az amúgy hihetetlenül gazdag pályafutását.
Puhl Sándor már 15 évesen, 1970-ben megszerezte a játékvezetői vizsgáját. 1978-ban NB III-as, majd 1982-ben az NB II-es minősítést is megkapta. 1984. szeptember 16-án, a Vasas–Csepel meccsen dütált az élvonalban.
140 meccsen volt túl a magyar élvonalban, amikor a Játékvezetői Bizottság nemzetközi játékvezetőnek terjesztette fel. 1988-ban került fel a FIFA nemzetközi keretébe és egy Csehszlovákia–Norvégia meccsen mutatkozott be még az év novemberében és egészen 2000-ig szinte minden jelentős világtornán, vagy európai kupameccseken kapott megbízást.
A karrierje csúcsát jelentette az 1994-es, Egyesült Államokban rendezett világbajnokság. A Norvégia–Mexikó, a Brazília–Svédország csoportmeccsek, az Olaszország–Spanyolország negyeddöntő után nem volt véletlen, hogy megkapta az Olaszország–Brazília döntőt is. A játékvezetői bizottság 9-0-val szavazta neki az amúgy az utólag már ismert, nem túl magas színvonalúra sikerült meccset, amit aztán 0-0-val és tizenegyesekkel ért véget. Joggal jelenthető ki, Puhl Sándor volt azon a vb-döntőn a mezőny legjobbja.
1995-ben, az Ajax–Bayern BL-elődöntő visszavágót kapta. A meccs – bár nagyon sima volt, 5-2-re nyertek a hollandok – mégis érte kritika a teljesítményét. A második félidőben ellentmondásos döntést hozott akkor, amikor elnézte Danny Blind kezezését a tizenhatoson belül. Karrierje ettől függetlenül ívelt felfelé. Puhlt az IFFHS négyszer, 1994-ben, 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben a legjobb játékvezetőjének választotta. Nem volt kérdés, 1997-ben ő fújhatott a Dortmund–Juventus döntőben is.
Aztán 1997-ben olyan történt vele, ami a pályafutása alatt csak nagyon ritkán. A decemberben lejátszott Feyenoord–Manchester United meccs után az UEFA felfüggesztette a szezon hátralévő részében.
Az indoklás szerint nem sikerült megfelelő szankciót hoznia, miután Paul Bosvelt, a Feyenoord játékosa, szándékosan és brutálisan térden rúgta Dennis Irwint, aki utána hosszú időre játékra képtelen volt. A vizsgálat megállapította, hogy bár Puhlnak látnia kellett volna az eseményt történteket, de nem hozott megfelelő ítéletet, azaz nem villant a piros lap.
2000-ben búcsúzott a játékvezetéstől, 70 nemzetközi találkozóval a háta mögött. 2000 és 2006 között az MLSZ megbízta a Játékvezető Bizottság és az önálló, érdekvédelmi szervezetként működő Játékvezető Testület elnöki tisztével.
Ez idő alatt az MLSZ alelnöke is volt. 2006-ig a FIFA Játékvezető Bizottságának tagja, az UEFA nemzetközi játékvezetőinek ellenőre lett. Majd 2011-től az MLSZ JB egyik alelnöke volt. Emellett alakulása óta a Sport TV szakkommentátoraként is dolgozott.
0 Megjegyzések