Mariss Janson a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának (Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks) vezető dirigense 76 éves volt.
A művész nem embernek való körülmények között, 1943-ban, a náci megszállás idején látta meg a napvilágot a rigai gettóban. Szülei zenészként dolgoztak a helyi operában, édesapja karmester, édesanyja pedig mezzoszoprán énekes volt. Amikor a családfő állásajánlatot kapott a Szovjetunióban, azonnal éltek a lehetőséggel, így a család az akkori Leningrádba – a mai Szentpétervárra – költözött, ahol az édesapa állást kapott a helyi operában.
Eközben Janson is elkezdte zenei pályafutását, hegedülni és zongorázni tanult, valamint megkezdte zenekarvezetői tanulmányait. Hamarosan ösztöndíjas lett, melynek köszönhetően eljutott Bécsbe, ahol a szakma egyik legnagyobb neve, Herbert von Karajan karolta fel. Marissra ennek ellenére a szovjet Jevgenyij Mraviszkij gyakorolta a legnagyobb hatást, aki 1971-ben asszisztensként maga mellé is vette őt a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarnál.
Első igazán komoly megbízatására Oslóba került sor, ahol 1979-től 21 évig ő vezette a nemzeti szimfonikus zenekart. Ezt követően 2003-ig vezető karmesterként dolgozott a Pittsburghben, majd 2004-től 2015-ig párhuzamosan dolgozott Münchenben és Amszterdamban. Ebben az időszakban egyszerre látta el a Bayerischer Rundfunk együttesének illetve a Királyi Concertgebouw Zenekarának vezető karmesteri feladatait.
Kollégái szerint mind a két munkát 200 százalékos odaadással végezte, és úgy törődött a zenekarokkal, mint egy szerető apa a két fiával. Szerződése 2024-ben járt volna le.
Mariss Janson végül 76 éves korában, szívbetegségben halt meg szentpétervári otthonában.
0 Megjegyzések