Jól tudjuk, hogy a diófa termésének milyen jótékony hatásai vannak az egészségünkre, arról azonban már kevesebb szó esik, hogy levélzetét miként lehet hasznosítani.
A diófa eredetileg a Balkán-félszigeten és Ázsiában volt őshonos növény, de mára már a világ számos táján találkozhatunk vele. Itt, a Kárpát-medencében két fajuk terjedt el igazán: az ehető diót termő közönséges dió és az Észak-Amerikából származó fekete dió. Lombhullató fáról van szó, amelynek páratlanul szárnyalt összetett levelei vannak.
Gyógyhatás a levelekben
A diafalevél jellegzetes összetevői a cserzőanyagok, a fenolos savak és a juglonszármazékok. Érdekesség, hogy a juglonszármazékok felelősek azért, hogy - ha nem szedik össze a lehullott leveleket - a diófák alatt kipusztul az aljnövényzet. Ezek az anyagok ugyanis mérgező hatással vannak a lágyszárú növényekre.
A másik jellegzetes összetevőt, a levélben található cserzőanyagokat a népi gyógyászatban előszeretettel használják. A cserzőanyagoknak nemcsak kórokozó- és féregellenes hatásuk van, de helyi gyulladáscsökkentőként is funkcionálnak, éppen ezért a diófalevél teáját előszeretettel alkalmazzák bélférgesség, bőrgyulladások, szájüregi gyulladások és -fertőzések esetén.
Borogatáshoz és fürdéshez is ajánlott
A diófalevél teája nemcsak belsőleg hatásos, a bőr- és nyálkahártya-fertőzések, bőrgyulladások esetén borogatást is lehet belőle készíteni, fürdőként pedig főleg a gyulladásos megbetegedések enyhítésére javasolják.
Diófalevéllel a cukorbetegség ellen?
Iránban a diófalevél a cukorbaj egyik tradicionális ellenszere, és idehaza is gyakran használták a népi gyógyászatban a neki tulajdonított cukorbetegség-ellenes hatása miatt. És bár számos in vitro kísérlet bebizonyította, hogy a diófalevél kivonata valóban rendelkezhet vércukorszint- csökkentő hatással, ezek az eredmények még nem igazolják, hogy hosszú távon is biztonságosan alkalmazható lenne.
Csak a zöld levet használjuk!
Teánk akkor lesz a leghatékonyabb, ha a július-augusztus környéki megvastagodott, sötétzöld levelekből készítjük. A rozsdafoltos vagy sárgás levelek már nem használhatóak. Szárítani árnyékos helyen érdemes, szárítás után pedig össze kell morzsolni, és páramentesen tárolni. Leforrázva fogyasztandó, kúraszerűen.
Tags
Életmód