József Attila is a holokauszt áldozata volt – ez hangzott el az ATV Híradójában a holokauszt magyarországi áldozatairól tartott megemlékezésről szóló riportban, április 16-án. Majd láthattuk József Attila fényképét is, ezt pedig a Razglednicák híres sorai követték, Radnóti Miklóstól.
A riport közepe táján azt ismertették, hogy az 1941-es népszámláláson több mint 700 ezer ember vallotta magát zsidónak. Kétharmaduk a deportálások, a munkaszolgálatok és a tudatos népirtás miatt meghalt a háború évei alatt.
Majd ezután azt hallhattuk, képpel is illusztrálva, hogy
köztük volt az egyik legnagyobb költőnk, József Attila is,
akinek verseiből a megemlékezésen is „idéztek”. Majd az ünnepségről hallhatjuk a híres sorokat:
Halált virágzik most a türelem.
- Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Ezek természetesen Radnóti Miklós halála előtt alig több mint egy héttel írt sorai.
József Attila 1937. december 3-án halt meg Balatonszárszón, öngyilkos lett, egy vonat elé vetette magát.
Radnóti Miklóst a holokauszt áldozataként 1944. november elején, Abdán, a nyilasok lőtték agyon. Halálának pontos körülményei nem ismertek, de valószínűleg november 9-én halt meg, 21 másik munkaszolgálatossal együtt tömegsírba temették.
1 Megjegyzések
Hogyan halt meg József Attila?
Garamvölgyi László
Dr. Garamvölgyi László ötéves kutatómunkájának eredménye ez a kötet, mely bizonyíthatóan állítja, hogy József Attila nem öngyilkosság, hanem baleset áldozata lett. "Halálát nem lehet elegáns nagyvonalúsággal vagy lexikoni tömörséggel elintézni. Szomorúan tapasztaltam, hogy még az autentikus forrásnak vélt dolgozatok is kozmetikáznak, a felületesebbje pedig fenntartások nélkül fogadja el az ömgyilkosságot. Holott már a halálakor - igaz, az egyszerű falubeli emberek - megfogalmazták a nikodémuszi szkepszist: lehet, hogy tényleg baleset volt?! (...) Eretnekségnek tűnhet, hogy zsaru létemre kotnyeleskedem, de semmilyen merényletre nem készülök az irodalomtörténet ellen, pusztán kriminalistaként iparkodom rekonstruálni a történteket, ami ilyen idő távlatában kevés sikerrel kecsegtet. Ám, ez most már nem is lényeges, mert - József Attila után szabadon - kutattam, de mit érdekel a kutatás maga! Gyermeki áhítattal vettem kezembe személyes tárgyait, lapozgattam noteszét, fecnikre írt gyöngyszemeit, elhalványult fotóit... Ez maga a beteljesülés: a kezdet és a vég." (Dr. Garamvölgyi László)