„Se íze, se bűze!” Ezzel a szólás-mondással szoktuk jelezni, ha az étel nem ízlik… Előfordulhat azonban, hogy az ízérzékelésünkkel van a baj.
Azt mindenki tapasztalhatta már élete folyamán, hogy az akut nátha, az influenza, a szénanátha, vagy akár a nyelv megégetése – rövid időre – tompíthatja az ízek iránti érzékenységünket.
Bár gyakran a szaglás romlása vonja maga után az ízérzékelés zavarát, tompulását, vannak esetek, amikor önállóan jelentkezik. Az egyik, bár meglehetősen banális – ám az étvágyunkat hátrányosan érintő – kiváltó ok a korosodás. Ez a folyamat a látásunkat, hallásunkat, szaglásunkat és az ízlelésünket biztosító érzékszerveink működését is hátrányosan befolyásolhatja.
Az ízek iránti érzékenységünk romlása könnyen vezethet oda, hogy az ízérzékelési küszöbünk mind magasabbra helyeződik, és emiatt szívesebben fogyasztunk egyre markánsabb ízű ételeket. A túlsózott, túlfűszerezett, túlédesített ételek rendszeres fogyasztása azonban különösen az idős, számos krónikus betegséggel együtt élni kénytelen emberek esetében állapotromláshoz, esetleg súlyos szövődményekhez vezethet, ilyen lehet például az érrendszer károsodása vagy a szívproblémák megjelenése.
Az ízérzékelési zavar maga után vonhatja az étvágycsökkenést is, ami – főleg időskorban – alultápláltsághoz, a szervezet működéséhez szükséges ásványi anyagok és vitaminok alacsony beviteléből származó hiánybetegségekhez (pl. vérszegénység, vashiány, immunműködési zavar stb.) vezethet.
Ami rontja az étvágyat
A dohányosok ízérzékelési képességének vizsgálatai során kimutatták, hogy elsősorban az erős, fűszeres, túlízesített ételeket fogyasztják szívesen, mert az ízlelőidegek ezekre reagálnak. A finomabb ízárnyalatokat képviselő étkekből (gyümölcsök, nyers zöldségek) éppen ezért fogyasztanak kevesebbet a nem dohányzóknál.
Egyes gyógyszerek is tompíthatják, sőt átmenetileg meg is szüntethetik az ízérzékelésünket. Amikor tehát az orvos elrendeli valamilyen gyógyszer szedését, fontos és érdemes alaposan áttanulmányoznunk a betegtájékoztatóját, melyben a gyártók a lehetséges mellékhatások között az ízérzékelés csökkenésének, változásának lehetőségére is felhívják a figyelmet. A legjobb megoldás ilyenkor az, ha az orvossal konzultálunk más, hasonló hatóanyag-tartalmú készítmény szedéséről. Az ízérzékelési zavar az azt kiváltó gyógyszer lecserélésével – szinte minden esetben – megszűnik.
Még a rákos betegek körében sem eléggé ismeretes, hogy a feji és nyaki sugárterápia, egyes daganatellenes szerek is okozhatják az ízérzékelés csökkenését, illetve teljes megszűnését. Ugyancsak kevesen tudják, hogy az antidepresszánsok rendszeres szedése is rontja az ízérzetet, így az étkezés minőségét is.
Az ízvesztés megér egy vizsgálatot!
Az sem ritka – és ez bármely életkorban előfordulhat –, hogy az ízekkel kapcsolatos érzékelő képesség zavarát (pl. fémes vagy rossz szájíz) egy fogászati kezelés (amalgámos fogtömés) idézi elő. Ennek oka az, hogy a fémmel tömött fogak jelenlétében a száj egyféle galvánelemként működik, a nyál pedig kioldja annak ízét.
Az ízérzés csökkenését (hipogeúziát) vagy elvesztését (ageúziát) a depressziótól a különféle görcsrohamokon, az autoimmun eredetű idegrendszeri betegségeken (diszgeuzia), az ismeretlen eredetű pajzsmirigy-működési zavaron át a szklerózis multiplexig, a Parkinson-kórtól a különféle daganatokig, számos súlyos betegség is előidézheti.
Ezért is fontos, hogy tartós – két-három hetes – ízérzékelési zavar esetén forduljunk orvoshoz. Az ilyesféle zavar okának/okainak feltárása nemcsak a gyógyulási esélyeinket növeli, hanem az elveszett ízérzékelő képességünket – így életminőségünket – is helyreállíthatja.
0 Megjegyzések