A Süddeutsche Zeitung német lap úgy látja, hogy Európa vizsgázik: vagy még egyszer összekapja magát, vagy szétesik, Merkelnek pedig Macronnal együtt el kell döntenie, mit is akar, még mielőtt végleg lelép a színről.
Éppen most 25 éves a Maastrichti Szerződés, amely az unió alapdokumentuma, ám semmi ok sincsen ünnepelni. A földrész olyan állapotban van, hogy ha valaki a nagy időkre akarna emlékezni, akkor azzal éppen az ellenkező irányba, a több nemzetállam, önzés és szabálynélküliség felé löki a dolgokat. Új jelenség ugyanakkor, hogy a magyar, lengyel, olasz és más EU-ellenes populisták sorsdöntőnek állítják be az EP-választásokat, illetve, hogy egyesek a kancellár távozását a Marconhoz fűzött remények túlhangsúlyozásával egyensúlyozzák. Ám ez így együtt igencsak holtpontot jelenthet. De nem okvetlenül.
Merkel feladhatná eddigi óvatosságát, mert a döntő kérdés az, hogy az EU ellent tud-e állni a széthúzó erőknek, vagy azok netán szétverik. Macron erre úgy válaszolt: a mag-Európa felé kell haladni, ami az unió megosztását jelentené. Berlin szeretné megőrizni az egységes szervezetet, de nincs válasza a magyar, lengyel és olasz provokációkra.
A gyámoltalan szerződésszegési eljárások nem fognak elriasztani egy Salvinit. Ily módon meg kell kockáztatni, hogy valóban beszél-e a pénz. A német és a francia kormánynak még a választás előtt össze kell szednie az erejét, hogy a költségvetési kidolgozását egyértelműen összekösse a jogállami normák helyreállításával. A magyarok, lengyelek és olaszok érteni fogják a pénz nyelvét és végső soron csakis a jog tartja össze az uniót.
0 Megjegyzések