Minap a parlamentben Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök poraiból újjászületett bohócként, hogy finoman fogalmazzunk, „személyeskedéstől se mentes” vitába bocsátkozott Orbán Viktor jelenlegi kormányfővel. Az inkriminált hangvételű hozzászólásában a Sargentini jelentést burleszkbe illő megállapításait olvasta a Fidesz-KDNP kormány fejére.
2008. október 9-én, egy csütörtöki nap estéjén, miután hatalmasat zuhant a tőzsdeindex és a forint, összeült egy válságstáb. Ennek tagjai voltak, az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, a gazdasági miniszter, a későbbi miniszterelnök Bajnai Gordon és a jegybank elnöke, Simor András.
Ezen kiderült, hogy az ország akkori 17,4 milliárd eurós tartaléka egyszerűen nem elég a válság kezeléséhez. Eldöntötték, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulnak segítségért és későbbi sajtóinformációk szerint még aznap este felhívták Washingtont.
Természetesen erről a nyilvánosság semmit se tudott, Király Júlia akkori jegybank alelnök, pedig tett is róla, hogy ez így is maradjon – kategorikusan megtiltották a közvélemény tájékoztatását. Washingtonba Király Júlia és Kovács Álmos a Pénzügyminisztérium államtitkára utazott ki és folytatta le a tárgyalásokat.
Simor Andrásra egy ilyen tárgyalást szakmai ismeretek hiánya miatt nem lehetett rábízni, míg Gyurcsány utazása nagy feltűnést keltett volna. A küldöttség nem okozott csalódást, Király Júlia, Bokros Lajos közeli barátja, tető alá hozta megállapodást.
Október 13-án az IMF egy levében jelezte, hogy kész segíteni. De a kormány még húzta az időt és reménykedett abban, hogy az IMF beavatkozása nélkül is úrrá tud lenni a válságon. Az MSZP-ben, az akkori nagyobbik kormányzópártban hatalmas ellenállás bontakozott ki a megszigorítások ellen.
Ennek egyik élharcosa Veres János pénzügyminiszter volt, aki bár ismerte az IMF követeléseit, mégis megígérte október 20-án a szakszervezeteknek, hogy nem nyúlnak a tizenharmadik havi nyugdíjhoz és illetményhez.
Gyurcsány október 26-án tárgyalt Nicolas Sarkozyvel, Angela Merkellel és Gordon Brownnal és kikönyörögte, hogy ne kelljen nulla százalékos költségvetési deficitet produkálnia, hanem legyen elég 3 százalék, amit később még 4 százalékra módosítottak. Gyurcsány jó KISZ titkárként tartotta magát a Kádár-korból örökölt hagyományhoz: a „Csak összevissza elvtársak” jelszavához. Lényeg azonban az, hogy Magyarország brutális nagy összegű hitelt kapott, összesen mintegy 17,5 milliárd dollárt.
Hogy ez mire ment el? Az ország ebből hatalmas összegből szinte semmit se látott. Békesi László a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere egy interjújában megválaszolta a kérdést: A mostani feltételek nem érintik a nagy elosztási mechanizmusokat, az újra elosztási arány se lesz kevesebb. Nem érintik a közigazgatást, az önkormányzati rendszert, a szociális juttatások rászorultsági elv szerinti újrarendezését. Békesi szerint ennek legvalószínűbb oka, hogy a támogatás első számú kedvezményezettje nem Magyarország, hanem a külföldi anyavállalatok és anyabankok, amelyeknek nálunk vannak érdekeltségei.
Egy szó mint száz, a történet annyi, hogy kitömték a nyugatiak zsebét és megmentettük a bankjaikat.
No de nem a magyar devizahiteleseket, ők akkor semmit se kaptak. Az akkori árfolyamzuhanás és a csődkockázati felárak egekbe emelkedése indította meg sok százezer magyar család tönkremenetelét. Akkoriban a társadalom egy része olyan sebeket kapott, amit talán a mai napig se hevert ki.
Mindezek mellett gazdasági zuhanás kezdődött és egyik évről a másikra 9 százalékot bukott a GDP. A gazdaság teljesítménye 2015-re érte el ismét a 2008-as szintet, és nemzetközi pénzügyi válság egész Kelet-Európában talán minket érintett a legsúlyosabban.
A többit aztán ismerjük. Maga Gyurcsány Ferenc is hamarosan megbukott és a helyét a száz százalékig IMF barát Bajnai Gordon vette át, és az MSZP felkészült a katasztrofális 2010-es választási vereségére. Utána Orbán Viktor következett, akinek sikerült kikecmeregni a válságból és a romeltakarítás után megindítani a gazdasági fellendülést.
Talán kijelenthetjük azt, hogy 2013-ra Magyarország túljutott a válságon. De sajnos 2002- és 2012 közti tíz évet elvesztegettük, ami ma nagyon hiányzik. Felzárkózás helyett lemaradtunk, és csak mostanság sikerült újra felfelé ívelő pályára állni.
A gyurcsányi években – például 2005-ben – úgy sikerült elérni 4,8 százalékos növekedést, hogy közben a deficit elérte a 6 százalékot. Eközben a szlovákok 10 százalékkal bővültek, és ezt tették nulla százalékos deficit mellett.
Gyurcsány egy adósságban úszó országot és zuhanó gazdaságot és béka feneke alá süllyedt életszínvonalat hagyott maga után.
Más az ő helyében talán hallgatna.
0 Megjegyzések