Azt a tanulságot érdemes levonni az óriási életműből, amelyet Szent István hátrahagyott, hogy a függetlenséghez szükség volt arra, hogy az ország bekapcsolódjon az európai keresztény kultúrkörbe – mondta az Országgyűlés elnöke az Echo Tv-ben augusztus 20. alkalmából.
Kövér László felhívta a figyelmet arra, hogy ma a másik oldalról nézzük a helyzetet, onnan, hogy “megtartsuk ezt a kultúrkört” – a magyar erőfeszítéseken keresztül is -, amelyik Európát Európává, Magyarországot európai országgá teszi. Meg kell védeni az ország önállóságát azon törekvésekkel szemben, amelyek más érdekek alá rendelnék – közölte, jelezve: Szent István nemcsak a keresztény magyar államot alapította meg, hanem elérte, hogy Magyarországnak nem kellett alárendelődnie más európai hatalmaknak.
Azt mondta: a migrációs krízis, amely elérte Európát, benne Magyarországot, mindenkit rádöbbentett arra, hogy eddig nem voltak olyan kihívással szembeállítva, mint amilyennel lesznek a jövőben. Ráadásul Európán kívül is vannak olyan hatalmak, amelyek formális vagy informális beavatkozási kísérleteivel szembe kell nézni – tette hozzá.
Úgy fogalmazott: az emberek megértették, hogy itt nem csak anyagiakról van szó. Az anyagiak megszerzése olyan nívón lehetséges, ami európai – folytatta -, és az emberek elkezdtek azon gondolkodni, hogy mi az európai. Szerinte ennek a következménye – ami nem lett volna lehetséges húsz évvel ezelőtt -, hogy amikor föltették az embereknek a kérdést, hogy fontosnak tartják-e Magyarország keresztény kulturális mivoltának megőrzését, a megkérdezettek több mint háromnegyede igennel válaszolt. Hangsúlyozta: itt nem arról van szó, hogy jár-e valaki templomba, hanem arról, hogy “minden, ami eddig természetes volt számunkra (…), összekapcsolódik a keresztény kulturális gyökereinkkel, a tízparancsolaton alapuló normarendszerünkkel”. Ezt fenyegeti veszély, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy “az életünket fenyegeti veszély” – fogalmazott a fideszes politikus.
A kulturális önrendelkezéssel kapcsolatos korábbi nyilatkozatáról is kérdezték Kövér Lászlót, aki válaszát azzal kezdte: a 2008-2009-es válság idején felrémlett az a veszély, hogy minden összeomolhat, amiért 1990 óta dolgoztak, és Magyarország “páriasorban marad”. Ezért kormányra kerülve bevonták a külföldieket a közteherviselésbe és megpróbálták a stratégiai ágazatokat saját kézbe venni. Ezek közé sorolta a médiát is, jelezve, amikor lett kereskedelmi televíziózás, mind a két frekvenciát külföldi befektetők vitték el, és “az a mocsok”, ami ömlik a kereskedelmi televíziózásból, “Magyarországon még inkább korlátlanul ömlött a nyakunkba” huszonvalahány éven keresztül.
A kulturális önrendelkezés szerinte az, hogy egy közösség maga határozza meg, milyen értékrendet szeretne követendőként állítani a későbbi generációknak, és ebbe a tömegtájékoztatás éppúgy beletartozik, mint a köz- és felsőoktatás.
Az irodalommal kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt: “nem mi tiltottunk be műveket, írókat”, hanem azok a kommunisták, akik 1948 után a kezükbe ragadták a hatalmat és ők tartották fenn ’90 után azt a kánont, amelyből kirekesztődtek bizonyos, valaha elismerést kivívott írók. “A gondolkodásunkban megfér Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter is”, van, aki nagy költőnek, írónak tartja őket, van, aki nem. A házelnök úgy fogalmazott: az teremti meg annak a lehetőségét, hogy bárki a létező értékek alapján válogathasson a könyvespolcáról, hogy “újrarendezik az asztalt”. Szerinte ugyanakkor nem lehet külső beavatkozás, politikai erőfeszítés nélkül megteremteni az esélyegyenlőséget.
A Magyar Tudományos Akadémiát érintő kérdésre Kövér László úgy fogalmazott: az akadémikusok sorában ott vannak azok, akiket erre tudományos tevékenységük nem jogosítana fel, de úgy döntött a politika 1990 előtt, hogy nekik be kell kerülniük, és nem szerepelnek olyanok, akiket a kommunisták megfosztottak az akadémiai címüktől, noha erre “legfeljebb politikai okuk volt”.
“Döntsük el, hogy az akadémia micsoda”: politikai értékeket is valló vagy tudományos testület, és ha utóbbi, akkor “ott is rendet kell tenni” – hangsúlyozta. Úgy folytatta: azt szeretné, ha mindenkinek lehetősége lenne arra, hogy előítéletmentesen mondhassa el a maga igazát, legyen szó a magyar őstörténetről, a két világháború közötti értelmiségi életről vagy akár a Kádár-rendszer szellemi világáról.
Az úgynevezett gendervitára rátérve közölte, politikai morál szempontjából érdekesnek tartja, hogy akik közpénzből tartják fenn intézményüket, úgy gondolják, senkinek nem kell elszámolniuk arról, hogy a forrást mire használták, ostobaságra, esetleg egyenesen “társadalomellenes” kísérletekre vagy arra, amire kapták. Az autonómia nem jelent társadalmon kívüliséget az akadémikusoknak vagy oktatóknak; ha olyan “szélsőségről” van szó, mint a gendertudományok beiktatása a hivatalos oktatás keretei közé, ott “fel kell lépni” – tette hozzá.
Botond Bálint publicista írásaira hivatkozva azt mondta: amit genderizmus néven próbálnak tudományként feltüntetni, az egyrészt ideológia, másrészt egy olyan emberkísérlet szellemi megalapozása, “ami semmivel se jobb, mint az eugenetika a náci időkben”.
0 Megjegyzések