Létezik-e Isten? Mi van a fekete lyuk közepén, vagy van-e élet a halálunk után? Sötét anyag, sötét energia, és még sötétebb titkok és megmagyarázhatatlan kérdések nyomában. A tudomány fehér foltjai.
Létezik-e Isten?
A tudomány szerint közel 3.7 milliárd évvel ezelőtt keletkezhetett a világunk az ősrobbanás által. Az azonban a mai napig nem tisztázott, hogy az ősrobbanást mi váltotta ki.
Egyesek kémiai folyamatokra gyanakodnak, míg mások úgy vélik, hogy egyfajta folyamatos oszcilláció eredménye, és a világ mindig megszületik, kitágul, majd önmagába – egyetlen pontba – roskad, és minden kezdődik elölről, örökkön örökké.
A tudomány azonban paradox módon nem vonja kétségbe Isten létezését, éppen ellenkezőleg. Úgy tűnik ugyanis, hogy minél többet tudunk a világról, annál biztosabb az, hogy létezik egy felsőbbrendű erő, egy intelligens entitás, mely megalkotta a világ együtthatóit.
Persze ez önmagában még nem dönti el azt a kérdést, hogy létezik-e Isten, de közelebb visz minket a megoldáshoz. Egy nap talán kevesebb kérdésünk lesz, mint válaszunk, ekkor fog az emberiség átesni a teljes megvilágosodáson.
Hol, és hogyan tárolódnak az emlékek?
A neurológia viszonylag fiatal tudományág. Az orvosok egyre többet ismernek meg az emberi agyból, és egyre komolyabban sikerült feltérképezni azt, azonban még mindig sok a megválaszolatlan kérdés.
Nemrégiben robbant a hír, hogy egy gép segítségével képesek voltak egy emberi agyban megszülető gondolatot hitelesen, és nagy bizonyossággal kiolvasni.
Az emberiség tehát kezdi megfejteni az agyműködés eddig ködös folyamatait, az emlékek tárolását és előhívását segítő folyamatok terén azonban még mindig csak tapogatózunk.
Ha ugyanis megtanulunk egy új dolgot, vagy új információ ér minket, agyunk automatikusan eltárolja, fizikailag és kémiailag érzékelhető jelenségek mennek végbe, csak az a kérdés hogy hol, és miként.
Miért álmodunk?
Életünk egyharmad részét alvással töltjük. Az álomban nem létezik tér és idő, bárkivel kapcsolatba léphetünk, élőkkel és holtakkal, emberekkel és angyalokkal, megharcolhatunk az általunk teremtett démonokkal, láthatjuk előző életeinket és a lehetséges jövőt is.
Olyan, mintha az emberi lélek egy párhuzamos dimenzióba kerülne, és ki tudja, talán tényleg így is van.
Ugyanis semmit sem zárhatunk ki az álmokkal kapcsolatban, mert a jelenlegi tudomány sem tud szinte semmit róluk.
Az álomban a lélek több szinten is tartózkodhat, a testben és azon kívül is. A testelhagyás során valóságos helyszíneken, valós élményeket, kapcsolatokat élhetünk át.
Az ébren lévő embertársaink érzékelhetik a jelenlétünket, ugyanígy mi is érzékelhetjük mások szellemét, akik többségükben nem halottak szellemei, csupán mély álomba merült ismerősök, akik így lépnek kapcsolatba velünk.
Arra vonatkozóan, hogy miért álmodunk, a mai napig nincs értelmes, tudományosan elfogadott magyarázat. Az ókorban úgy tartották, hogy az álmok egyfajta átjárót képesnek a halandó és isteni világ között. A pszichiátria tudománya úgy véli, hogy meg nem valósult álmaink és félelemeink manifesztálódnak álmunkban, így vezetjük le a nappal ért ingereket.
Egységes magyarázat híján azonban további kutatásokra lenne szükség, hogy az emberiség rájöjjön a dolog nyitjára.
Ásítás, mint kommunikációs szignál?
Hippokratész elmélete óta hittünk abban, hogy akkor ásítunk, ha a vérben megnövekedik a szén-dioxid, és oxigénre van szüksége. Azóta több friss tanulmány készült, mely egyértelműen megcáfolta ezt az elméletet. De akkor mi történik, mikor ásítunk? És miért tesszük mindezt?
Jelenleg három fő elmélet létezik annak megmagyarázására, miért is ásítunk. Az első az imént említett oxigénhiányos állapotra tér ki, valójában azonban sokkal kevesebb oxigén jut a szervezetbe ásítás közben, mint normál belégzés esetén. Az elméletet már 1987-ben megcáfolták.
Egy másik verzió szerint az ásítás elősegíti a szervezet ébredését és energizálását. Állatfajok esetében megfigyelték, hogy az ásítás után éberebbek és élénkebbek voltak.
A legfrissebb elmélet szerint az ásítás azért hasznos, mert segít „lehűteni az agyat”.
Az agyunk hőmérséklete alapvetően három dologtól függ: a vér hőmérsékletétől és a véráramlástól, valamint az anyagcserétől. 2010-ben kimutatták, hogy akkor ásítunk a leggyakrabban, ha az agy hőmérséklete megnő.
Ennek ellenére ez még önmagában kevés volt a kérdés megválaszolásához, sőt, friss kutatások kezdték megcáfolni ezt az elméletet is.
Emellett azt az érdekes, és tudományosan bebizonyított jelenséget sem sikerült megmagyarázni, hogy az ásítás miért fertőző.
Még megdöbbentőbb, hogy azt is kiderítették, hogy emberről kutyára, és fordítva is ragályos. A legújabb kutatások azt sejtetik, hogy az ásítást a majmoktól örököltük, mikor elváltunk tőlük, és különálló faj lettünk.
A majmok által használt ásítás egyfajta kommunikációs szignál vagy jelzés lehetett, mellyel könnyedén tudtak szavak nélkül is kommunikálni egymással.
Miből épül fel világunk?
Régóta foglalkoztatja az emberiséget az a kérdés, hogy miből épül fel az anyag, mi alkotja a világunkat. Az atommagot alkotó proton és a neutron nem elemi részecskék, hanem még kisebb részecskékből állnak. Ezek a kvarkok.
Ezen kívül elemi részecskék még a leptonok, amelyek közé azelektron és a neutrínók is tartoznak.
Az összes anyag kvarkokból és leptonokból áll, közöttük négyféle kölcsönhatás léphet fel, melyeket szintén részecskék közvetítenek.
Az emberiség jelenleg a világegyetem anyagi összetételének 5%-át ismeri, a maradék 95%-ról fogalmunk sincsen.
Az elmúlt években végzett űrbéli kutatások rávilágítottak arra, hogy a világegyetemet 95%-ban alkotó anyag sötét energiából és sötét anyagból épült fel.
A sötét anyagról azt sejti a jelenlegi tudomány, hogy ez tartja valamilyen kölcsönhatás következtében össze a galaxisokat, a sötét energiáról pedig az az elképzelés, hogy ez végzi, segíti elő az univerzum folyamatos tágulását.
Mivel azonban szinte semmilyen tudományos műszerrel nem lehet kimutatni, pusztán standard és előremutató fizikai és kémiai modellekből lehet következtetni ezek létezésére és viselkedésére, még jó néhány évtizedre szükségünk lesz ahhoz, hogy megfejtsük a sötét energia titkát.
Van-e élet a halál után?
Az embereket foglalkoztató egyik leghevesebb és legrégebb óta tartó vita az a túlvilág létezését firtató kérdés. Mi lesz, ha meghalunk? Testünk az enyészeté lesz, vagy van valami odaát, amiről nem tudunk, és nem tudjuk jelenlegi ismereteink alapján megmagyarázni?
A tudomány tagadja, illetve próbálja megmagyarázni, azonban ez nem sikerül. Ugyanakkor a túlvilágra sem találtak még egyértelmű, és perdöntő bizonyítékot, mindazonáltal sejteni lehet az arra utaló közvetett bizonyítékokból, hogy van valami a túlsó végén a halálnak.
A tudat valamilyen szinten független lehet az agytól, amit csak önmaga megnyilvánulására, egyfajta gondolatközlésre használ (ahogyan például a tv-készülék alakítja át az elektromágneses hullámokat képpé és hanggá).
Így aztán a készülék gyors ki- és bekapcsolása (klinikai halál) után maradhat valamiféle nyom arról, hogy a tudat elhagyni készült biológiai helyét, így emlékeink lehetnek a túlvilágról.
A tudomány azonban nem állt még elő perdöntő bizonyítékokkal, és csak az tudja az igazságot, aki már odaát van…
Mi van a fekete lyuk közepén?
Mi lehet egy fekete lyuk közepén? A fekete lyukak mind a mai napig olyan rejtélyes űrbéli anomáliák, melyeket nagyon nehéz megfigyelni, és rengeteg megválaszolatlan kérdést vetnek fel.
Olyannyira nehéz őket megfigyelni, hogy tényleges felvételt még nem is sikerült róluk készíteni, ez majd a jövő év nagy kihívása lehet, amikoris megpróbálnak tényleges felvételt készíteni egy fekete lyukról.
Rengeteg elmélet született arról, hogy mi lehet a fekete lyuk közepén. Einstein úgy vélte, hogy az idő és a tér egy végtelen pontba zuhan össze, valamint a fény is elnyelődik szintén ebbe a pontba. A fekete lyukba bekerülő információ ne jut ki, hanem elnyelődik.
Ez azonban eléggé ellentmondásos, éppen ezért úgy sejtik, hogy a fekete lyukaknak van egy másik oldala, mely a mi világunkból nem látható, ebből következően
A fekete lyukak átjárók lehetnek egy párhuzamos univerzumba.
Egy, a paradoxonnal kapcsolatos konferencián osztotta meg a témával kapcsolatos elméletét Stephen Hawking, aki már elég régóta próbálja megoldani az ellentmondást. Szerinte két lehetőség van alapvetően, ezek közül az egyik az, hogy a hatalmas gravitáció hatására egyfajta kétdimenziós hologrammá sűrűsödne, ami a fekete lyukba zuhan, és annak szélén keringene örökre, ami valljuk be nem túl biztató.
A másik viszont sokkal érdekesebb, ugyanis Hawking szerint akár az is megtörténhet, hogy a fekete lyuk egy másik univerzumba dob át minket. “A fekete lyuknak hatalmasnak kéne lennie, és ha forog, szolgálhat átjáróként egy másik univerzumba. Viszont nem tudnánk visszatérni a mi univerzumunkba.
Ezek viszont egyelőre csak megválaszolatlan, bizonyítatlan teóriák. Az igazságra csak akkor derül fény, ha egyszer egy műszert fogunk tudni beleküldeni egy ilyen fekete lyukba.
0 Megjegyzések