A francia fővárosban feketébe öltözött fiatalok vegyültek el a május elsejét ünneplő és követeléseiket harsogó több tízezres szakszervezeti tömegben. Aztán – nyilván előre meghatározott időpontban – kezdtek lemaradni, majd újból összeállni egy most már „fekete” menetté. Jó húsz percbe telt, míg felállt a „fekete sereg”, a rendőrök meg követték az egész folyamatot, ők sem számítottak ilyen erőre.
Kik a Fekete Tömörülés, a Black Bloc tagjai, és honnan verbuválódnak? A nyolcvanas években a német szélsőbaloldali szervezetekből vált ki a mag, amely a nyugati világban rendkívül népszerű lett. Ők voltak azok, akik zavargásokat robbantottak ki 1999-ben Seattle-ben, a Kereskedelmi Világszervezet ülésén, tíz év múlva Strasbourgban ők ünnepelték meg „tűzijátékkal” a NATO csúcstalálkozóját, javarészt ők vannak ott évek óta Notre-Dame-des-Landesnál egy tervezett – egyébként már lefújt – repülőtér ellen tiltakozva.
Legutóbb Hamburg városában a G20-találkozón tették le névjegyüket. És a világkapitalizmus minden „rendezvénye” előtt – legyen az a legfejlettebbek randevúja vagy más eszmecsere, ahol nagy hatalmú politikusok összegyűlnek – rájuk lehet számítani, hogy brutális akcióikkal emelik a tanácskozás „fényét”.
A korábban békés altermondialista, a világ jövőjét máshogy elképzelők közül vékony réteg választotta ezt az erőszakos utat. Fő ellenségük a kapitalista rendszer, annak bármiféle megnyilvánulása, de különösen a rendfenntartó erők, amelyek védik ezt a hatalmat.
A Black Bloc főleg a nyugat-európai államokban összpontosul. Nemzetközi csoportosulás, ez jól látszott még a 2016-os párizsi, az új munka törvénykönyve ellen szervezett erőszakos utcai megmozdulásokon, amikor több idegen szót lehetett hallani a törők-zúzók között, mint franciát. A mostani események miatt vádemelésben részesülők közt is van egy svájci, egy belga, egy holland állampolgár. Európai szinten nem lehetnek néhány ezernél többen, a francia kemény mag létszámát ötszáz főre teszik.
Csupán ebből a tényből, hogy egy jó „buliért” hajlandók bárhova elutazni, azt a következtetést lehet levonni, hogy nem a legszegényebb réteg képviselői tömörülnek a Fekete Blokkban. Egyszer Göteborgban, az évszázad elején volt szerencsém közelről megfigyelni a fekete alapon nagy, bekerített piros A betűt – mint Anarchia – ábrázoló transzparens mögött gyülekezőket.
Minden második fiatalnál volt egy videókamera, amely akkoriban igen ritkának és drágának számított. Ezt arra használták, hogy a jövendő nemzedéknek „hőstetteiket” megörökítsék, valamint esetleges elszenvedett sérüléseikről felvételt készítsenek. Inkább számítottak a jómódú és unatkozó középosztály gyermekeinek, mint proletársarjaknak.
Az akciókat követve megállapítható, hogy rendkívül szervezettek – állította egy rendőrségi illetékes. Nehéz beférkőzni a soraikba, főleg fiatal koruk miatt.
A Black Bloc-tagok nem izompacsirták, átlagos felépítésűek, erejük a tömeges és gyors rajtaütésben rejlik.
A mostani megmozduláson látszott, hogy kapucnival, sállal milyen jól „elfátyolozták” az arcukat, a rendőrség által készített videófelvételeken alig lehetett valakit felismerni azok közül, akik súlyos bűncselekményt követtek el. A német „elvtársak” által adott kiképzés hatásos.
Telefonon csak kódolt nyelven beszélhetnek, nyilvános helyen tilos szót váltani a tervezett eseményekről, különösen az abban részt vevők nevéről. Az interneten hamis „rendszámról” lehet kommunikálni. Mobiltelefont nem vihetnek a tüntetésekre, ugyanis azokból egy szempillantás alatt felderíthetők kapcsolataik.
„Írd a karodra az ügyvéded számát, ha elkapnak, még hasznos lehet! Ne felejts el egy kis lezárt zacskóban vért vinni magaddal, szorult helyzetben rálocsolod magadra, a nagy kavarodásban az orvos sérültnek nyilvánít, és el is szállíttat a kórházba, ahonnan könnyebb a menekülés” – efféle tanácsokkal látják el a Fekete Tömörülés tagjait a kiképzett harcosok.
A fekete „egyenruha” kötelező viselet. A rendőrök azt is tapasztalták, hogy a fő szervezők ruhát cserélnek a menet közben, nyilván azért, hogy nehezebb legyen azonosítani őket. Menő volt a V mint vérbosszú című filmben szereplő Guy Fawkes-álarcot hordaniuk. Majd mindegyik Black Bloc-tag hátizsákot visel, amelyben „fegyvereit” rejti el. A nagyobbakból előkerültek építőipari zúzókalapácsok, vascsövek, baseballütők. Mások előre elkészített Molotov-koktélokat, gyújtóbombákat visznek.
Most a Boulevard de la Bastille-on a fákat védő rács is fegyverül szolgált, de volt olyan, hogy éles lőfegyvert és szamurájkardot foglaltak le a fiataloknál. Párizsban még egy McDonald’s is megsemmisült mint a kapitalizmus jelképe, épp az a hely, ahol – ha nincsenek akcióban – a blokkosok is bedobnak egy bureszt.
Az elsejei eltökéltségüket tanúsító „mutatvány” során a francia rendőrség közel háromszáz törő-zúzót vett őrizetbe. Egy nap elteltével a letartóztatásban lévők száma száz körülire apadt, az ügyészségnek négy nap múlva az elrendelt hét vádemelés ügyében még azt sem sikerült elérnie, hogy a gyanúsítottakat ne helyezzék szabadlábra. Ez a jogállam. Igaz, hogy euróban mérve milliós károkat okoztak. Emellett megfélemlítették azokat is, akik csupán a szabad véleményalkotás jogával akartak élni, békésen tiltakozva a Macron-rendszer ellen.
A franciák elnöke, aki hivatalos látogatáson Ausztráliában tartózkodott, amint értesült az otthon folyó eseményekről, üzent haza: „Május elseje a dolgozók és nem a rombolók ünnepe.” Ezzel megadta a startjelet a véleménycunamira. Napokkal ezelőtt a Libération francia napilap még azt fejtegette, hogy mennyivel veszélyesebb a szélsőjobb, mint a szélsőbal. Most viszont ízelítőt kaphattak az ultrabalos erőszakból, az általuk képviselt „radikalizmusból”, szervezettségből és abból, hogy milyen háborítatlanul készülhetett a Black Bloc a május elsejei rombolásra. Egy baloldali ünnepet miként lehet a balosok baloldalával sárba tiporni.
Miért nem alkalmazzák velük szemben is a terrorizmusra hozott jogszabályokat? – teszik fel a kérdést az ellenzéki oldalról. Az egyiknek bűn, míg a másik megússza egy kis tockossal? A Fekete Tömörülés kimondott célja az, hogy ahol tud, ott ártson a rendfenntartó erőknek. Nem válogatva az eszközökben, mindegy, hogy kinek. Mi ez, ha nem terrorizmus?
És az elkövető „gyerkőcöket” meg egy bírói ejnye-bejnyével útjukra bocsátjuk. De hát ezek a mi megtévedt fiaink – gondolhatják az ügyükben eljáró igazságszolgáltatási szervek. Mint ’68-ban. A kettős mérce szerint lehet így is megítélni a történteket. De akkor nem kell azon csodálkozni, ha egy autószalonba vágott gyújtóbomba emberéleteket követel, ami akár legközelebb megtörténhet.
0 Megjegyzések