Egy ausztrál kutatópáros, Isabel Joy Bear és R. G. Thomas vizsgálta először komolyabban, még a 60-as évek elején, hogy miért van jó illat a levegőben, amikor elered az eső. Megállapították, hogy a sajátos illat egyik fő összetevőjét olyan növényi olajok adják, amelyeket a növények az eső előtti időszakban választanak ki.
Az eső érkezésekor ezek a talajban felhalmozódó illatanyagok összekeverednek, és a levegőbe kerülnek.
Ezek a növényi olajok gátolják a csírázást, valószínűleg azért, hogy a száraz időszakban csökkenjen a vízért való versengés. A kutatók a felfedezést először 1964-ben publikálták a Nature tudományos folyóiratban, amelyben bevezették a "petrichtor" fogalmát is. A mesterséges körülmények között is előállítható sárgás folyadékot nevezték el így, amely a petra (azaz kő) és ichor (azaz Istenek vére a görög mitológiában) szavakból ered.
Talajlakó baktériumok is hozzájárulnak az eső jó illatához egy olyan vegyülettel, amelyet spóraképzésük közben termelnek. Megint csak az esőcseppek azok, amelyek a talajban lévő spórákat és ezt a vegyületet a levegőbe juttatják. Egyébként ugyanez a vegyület adja a talaj "tavaszi szagát", amit például az első kertészkedéskor érezhetünk, és amelyre az emberi orr különösen érzékeny.
Pár éve a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói high-speed kamerák segítségével rögzíteni tudták a petrichor levegőbe kerülését. A felvételen látszik, hogy amikor egy esőcsepp pórusos felületet ér, az érintkezési ponton apró légbuborékok csapódnak le.
VIDEÓ: Az esőcseppről
0 Megjegyzések