„Az Európai Uniónak rossz estéje lesz” – üzente Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetője, amikor vasárnap világossá vált, hogy mi lesz az olaszországi választás kimenetele. Aztán gratulált az Északi Liga elnökének, Matteo Salvininek, aki a szövetségese az európai politikában.
A kárörvendő Twitter-bejegyezés azt sugallja, hogy Le Pen úgy gondolkodik, mintha ő és Franciaország már nem lenne az Európai Unió része, és minél rosszabb az EU-nak, nekik annál jobb. De kinek kell tulajdonképpen aggódni az eredmény miatt Európában, és miért?
Mennyit bír az euró? Meddig nőhet az olasz adósság?
Az európai piac elsősorban attól tart, hogy korábban mind a két győztes párt fellázadt az euró ellen, és nem tudni, hogy mennyit szeretnének megvalósítani a harcias ígéreteikből.
Az Északi Liga programjában az áll, hogy Olaszország csak akkor marad az Európai Unió tagja, hogyha eltörlik a kötelező közös valutát és az uniós költségvetési szabályokat. „Mindenki számára világos, hogy az euró bevezetése ártott a gazdaságunknak – mondta Matteo Salvini februárban.
“Nem euró van a zsebünkben. Német márka van a zsebünkben, amit eurónak hívnak.” – jelentette ki.
Az 5 Csillag is hasonló ígéretekkel futott be, de a mostani miniszterelnök-jelöltjük, Luigi Di Maio a kampányban finomította a korábbi forradalmi retorikát. Egyelőre félretette azt az ötletet, hogy népszavazáson kellene dönteni az olasz euróról. Igyekezett megnyugtatni az üzleti életet és a nemzetközi befektetőket is. Hétfőn azt mondta: „Olyan politikai erő vagyunk, amelyik az egész országot képviseli. Ezért vállaljuk a felelősséget, hogy kormányozzuk Olaszországot.”
Az euró-ellenes hangulatot folyamatosan korbácsolja, hogy az Európai Unió költségvetési szigort és rendszerszintű átalakításokat vár el az olasz gazdaságban. Az olasz államadósság a nemzeti össztermék 132,6 százaléka. Ez óriási adósság, Görögország után a második legnagyobb az unióban. A törvénybe foglalt elvárás 60 százalék körül van. Az uniós átlag 83,5 százalék.
Az unió javaslattevő és ellenőrző testületének a vezetőit az keseríti el, hogy bizonytalanság jön, ráadásul pont akkor, amikor egy utolsó nagy dobásra készültek. Jean-Claude Juncker elnöksége alatt eddig majdnem minden elromlott, ami csak el tudott romlani az Európai Unióban. Görögország csődbe ment, az európai kormányok egymásnak ugrottak a menekültek miatt, Nagy-Britannia a kilépésre szavazott. Juncker és a csapata szeretné, ha nem csak ezek miatt lenne emlékezetes az ő nevükkel fémjelzett öt év, hanem azért is, mert sikerült egy olyan több éves költségvetést elfogadni, amelyik minden korábbinál jobban szolgálja az európai gazdaság hosszú távú érdekeit.
A költségvetésnek ők csak a terveit készítik el. Nem ők döntenek, hanem a nemzeti kormányok és az Európai Parlament, miután nagyjából másfél éven át tárgyaltak róla. Ha az egyik fontos nemzeti kormány hónapokra kiiratkozik ebből a tárgyalásból, mert nem tud megalakulni, az tökéletesen keresztbe húzza a Bizottság terveit.
0 Megjegyzések