2018. január 31-én megújulva elfoglalja megszokott helyét a Múzeumkertben az Arany János-szoborcsoport. A szoborcsoport és talapzata átfogó restaurálására a Múzeumkert rekonstrukciójának keretében került sor, a Forgax Alkotóműhely Kft. részletes szakmai terve alapján. Ezidáig Stróbl Alajos 1893-ban felavatott alkotásán átfogó restaurálást még sohasem végeztek, korábban csak a legszükségesebb (háborús) károk javítása történt meg. A szobrok visszahelyezésekor Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója egy időkapszulát helyez el az utókor számára a Toldi Miklóst megformáló szoboralakban - olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum oldalán!
A Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, az épület főlépcsője előtt központi helyet foglal el a nagy költőnknek emléket állító monumentális kompozíció, melyet 1893-ban avattak fel. A háromalakos szoborcsoportot Stróbl Alajos készítette, a haraszti mészkőből felépülő többlépcsős talapzatot Schickedanz Albert tervezte. Az emlékmű közepén kimagasló Arany János alakját a Toldi-trilógia hőse, Toldi Miklós és annak szerelme Rozgonyi Piroska, illetve lent középen egy lanton álló, kiterjesztett szárnyú turulmadár övezi. Toldi mellett továbbá megjelennek bronzban megformázott attribútumai: pajzs, kard és sisak. A szoborcsoport elemei a Váci úti, Turbain Károly fiai Mű- és Ércöntöde műhelyében bronzból, öntéssel készültek.
A szobrok felületét többféle – a szabadtéri bronzszobrokon gyakran megjelenő – eltérő keménységű, állagú és árnyalatú zöld, fekete, sárgásbarna réteg borította, melyeknek köszönhetően a szobrok vesztettek plasztikusságukból. A restaurálás tervezése előtt fel kellett tárni, hogy a bronz felület mennyire károsodott, illetve mennyire van veszélyben. A különféle rárakódások azonosítása, helyzetük, rétegződésük meghatározása először szemrevételezéssel, majd műszeres anyagvizsgálatokkal (pXRF, SEM-EDS, XRD, FTIR, Vickers keménységmérés) történt.
Így alapvetően hatféle eltérő színű és fizikai tulajdonságú anyagot lehetett elkülöníteni, amelyek mindegyik szobron megfigyelhetők voltak. A vizsgálatokat a miskolci Anyagtudomány Kft. végezte. Ahhoz, hogy az egyes vizsgálatokkor kapott eredményeket teljes bizonyossággal kijelenthessük, szükség volt a többféle eljárás együttes alkalmazására. A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy – a madárürüléket tartalmazó szennyeződésen kívül – szobrokra káros réteg nincs jelen. A tisztítás célja olyan eljárás alkalmazása volt, amely mellett a szobrok felületén 125 év alatt természetes módon kialakult patina réteg megőrződött. A restaurálás 2017 szeptemberétől 2018. január végéig tartott.
Az összehangolt munkát igénylő leemelést követően a szobrokat Somoskőre, a Három Szobrász Kft. szobrász-restaurátor műhelyébe szállították. A restaurálás többféle mechanikus tisztítási mód próbájával kezdődött. Egy speciális berendezéssel végzett, szódabikarbónás finomszemcseszórás hozta meg a várt eredményt: a szennyeződések eltávolítása a kialakult zöld patinaréteg megőrzése mellett.
A szobrok belsejét alumínium-szilikát szemcsével tisztították meg, szintén ezzel a berendezéssel. Az elemeket összetartó vas csavarok cseréjére jó állapotuk miatt nem került sor, további tartósságukat korrózió gátló alapozó biztosítja. A szobrokon lévő lyukak befoltozása, és az új rögzítési elemek felerősítése hegesztéssel történt. A megtisztított felületet réz-nitrát oldattal egységesre patinázták. Azért, hogy a kialakított harmonikus esztétikai megjelenés minél tartósabb legyen, a restaurátorok a bronztárgyak védelmére kifejlesztett, inhibitorral és UV stabilizátorral kevert akrilgyantát választottak védőrétegként. Úgynevezett „feláldozható”, legkülső plusz bevonatként mikrokristályos viasz került a felületre, amelynek időszakonkénti megújításával még tartósabbá tehető a konzerválás.
E munkának köszönhetően tehát 2018. május 14-én, a szoboravatás 125. évfordulóján eredeti szépségében csodálhatjuk meg Budapest és egyben az ország egyik legszebb és legfontosabb köztéri szobrát.
A teljes cikk a Magyar Nemzeti Múzeum oldalán található!
0 Megjegyzések