A közvélekedéssel ellentétben a Szent Korona nem azonos azzal, amivel az államalapító Szent Istvánt megkoronázták 1000-ben. A történészek nemcsak azért értenek egyet ebben, mert Istvánt egész más formájú, sokkal egyszerűbb koronával ábrázolják a krónikák.
Hanem azért is, mert a ma ismert korona szerkezete esztétikai és tervezési hibák nyomait viseli magán. Például keresztpántjai egyszerűen kitakarnak rajta egyes szentképeket.
Az is különös, hogy a 12 apostolból mindössze 8 került fel arra a koronára, amit személyesen a római pápa adományozott Magyarországnak. Márpedig az egyházfő aligha kivételezett volna a szentek egy részével.
A mai helyzet csak úgy állhatott elő, ha a koronát utólag több darabból rakták össze, illetve a többi apostol képe tönkrement vagy elveszett.
A történészek többsége ma egyetért abban, hogy a Szent Korona egy évszázad alatt, igen viszontagságos módon, a történelmi viharokban válhatott olyanná, amilyennek ma ismerjük.
István 1038-ban bekövetkezett halála után a koronát 1046-ig a székesfehérvári bazilikában őrizték. Ekkor lázadók betörtek a templomba, megölték a papokat, és ellopták vagy tönkretették a kegytárgyakat, köztük az eredeti Szent Koronát. Abból csak a gyöngyök, kövek és a sérült zománcképek maradtak meg, valamint az országalmáról letörött kereszt.
Dukász Mihály bizánci császár, a Római egyházzal rivalizáló keleti birodalom feje később koronát küldött I. Géza királynak, hogy megnyerje szövetségesének a magyarokat. Géza elfogadta az ajándékot, de hogy ne haragítsa magára Rómát, a keletről érkező ékszerrel végül nem koronáztatta meg magát.
Később, István szentté avatását követően I. László király elrendelte, hogy István koponyaereklyéjére méltó koronát készítsenek. Mégpedig a kincstárban őrzött eredeti korona maradványainak felhasználásával. Így már két korona létezett.
Könyves Kálmán 1095-ös koronázása alkalmából egyesítette a kettőt, a bizánci koronára szereltette a Szent István idejéből megmaradt részeket. Így került rá a kereszt is, amely eredetileg az országalma része volt.
Más történészek szerint a korona csak III. Béla idején, 1172 után nyerte el mai formáját.
Aranyból készült
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. Aranyból készült, rekeszzománc képekkel és igazgyöngyökkel, drágakövekkel díszítve. Felső része tisztább aranyból álló 51 mm széles aranypánt. A pántok szélén igazgyöngy és almandin ékkövek sorakoznak váltakozva, foglalatban. Két oldalán négy-négy, hátul egy 10–13 cm hosszú aranylánc lóg.
0 Megjegyzések