A napokban már írtunk arról, hogy csinált saját magából Havas Henrik címeres ökröt – bocsánatot kérek a csodálatos szarvívvel rendelkező szürke marháktól – amikor az Echo Tv múlt héten a sajtószabadság magyarországi helyzetéről kérdezte és csinált belőle bolondot.
Péntek este nem tudott uralkodni magán és az ATV műsorában bevallotta, hogy nagyon pipa emiatt.
Ám a nagyon okos Havas Henriknek nem elég, ha egy témában egyszer jól pofán vágják. Most mindenképpen vágyott egy újabb maflásra. Nem tudta magában tartani, hogy az Echo Tv mi mindent vágott ki akkori mondandójából.
Már csak azért sem, mert megint pápább akart lenni a pápánál. Mivel Bolgár György és Juszt László – a büdöset érezvén, gondolta: erre a kérdésre nincs jó válasz részükről – kihátrált a nyilatkozattételből. A kérdésre ugyanis szívük szerint, indulatból, gondolkodás nélkül rávágnák, hogy nincs sajtószabadság, miközben mindenki tudja, látja, érzékeli, hogy nagyon is van. Bolgár úr például rendszeresen és szabadon szennyezi az étert kormányellenes, gusztustalan hazugságaival a Klubrádióban és a 168 órában.
Havas azonban nem Juszt, de még Bolgár se. Úgy gondolta, hogy mindenképpen nyilatkozik, mert ezt régen elhatározta. Elővette kóros pofátlanságát és – hogy elvegye a riporter önbizalmát – bunkó módon fodrásznak minősítette, mondván mi más lenne, az Echo Tv-nél nem dolgoznak újságírók. Szerinte ugyanis csak számára jár a sajtószabadság Magyarországon, mert ő nem más, mint Havas Henrik, akinek mindent szabad. Az adásban viszontlátott anyag alapján aztán kapott egy akkorát a „fodrász”-újságíró munkája révén a különböző médiumoktól, hogy a fal adta a másikat. Ezért nagyon pipa Havas Henrik. (Erről szóló Blogstar anyagunk itt olvasható)
Péntek este viszont megvilágította a nézőknek, hogy ő még annál is hülyébb, mint amit a róla legrosszabb véleménnyel lévő nézők el tudtak képzelni. A Nap Híre című műsorban az alapkérdéshez fűzte hozzá senki által nem kérdezett gondolatait. A kérdés így hangzott: „Igaza van-e Soros Györgynek abban, hogy nagyobb az elnyomás ma Magyarországon, mint a szovjeturalom idején volt?” Mit csinált erre nagyon okos Havas Henrik? Bár még a műsorban a vérszoci Lendvai Ildikó és a másik két ballibsi vendég is tiltakozott e megállapítás ellen, Havas történeteiből az jött ki, hogy bizony, igaza van Sorosnak.
Az egyik sztori szerint 1979 és 1995 között, amikor Havas a Magyar Rádiónál dolgozott, politikai okokból senkit nem bocsátottak el. Még hogy elnyomás? Akkor? Ugyan kérem! A másik történet így hangzik: „Egy éve voltam a magyar rádióban, a Politikai Adások Főszerkesztőségén, amikor jött velem szemben a főszerkesztő és azt mondta: a pártközpontból telefonáltak, hogy maga írt a Vigíliába. Mondom, írtam. Hogyhogy? Egyrészt római katolikus vagyok, másrészt rendeltek egy irodalmi riportot, mert a mozgássérültek éve van. Rám nézett, azt mondta, jól van. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy most a közrádióban jön a főszerkesztő és azt mondja egy kollégámnak, maga a Népszavába írt? Vagy az Élet és Irodalomba? Hát nem is kérdezi meg, hanem már a munkakönyvét adja oda.”
Íme, la, Havas Henrik, aki még annál is hülyébb!
Az ugyanis fel sem merül benne, hogy ma egy konzervatív újságírónak eszébe sem jut, hogy cikket írjon a Népszavának vagy az És-nek. Miért? Mert van másik fórum, hozzá közel álló, ahol publikálhat. Mert egyszerűen nem ért egyet azzal az eszmerendszerrel, amit ezek a lapok képviselnek. Az ott dolgozók azért írnak ott, mert azzal a nézetrendszerrel értenek egyet. Kész. Ilyen egyszerű. Ezt hívják sajtószabadságnak.
Az egypártrendszerben nem volt választék. A lelkük mélyén többpártrendszerre vágyó, polgári gondolkodású újságíróknak nem volt másutt megélhetési lehetőségük, mint a pártmédiumoknál. Azoknál a fórumoknál, amelyeknél szinte még gondolni sem lehetett a rendszer, a kormány szidalmazására. Legfeljebb a sorok között, haloványan, elbújtatva érzékeltethette valaki a véleményét, ha meg merte tenni egyáltalán, mert egyébként azonnal repült volna. Nemhogy teli szájjal üvölteni a kormánykritikát, az Orbángyűlöletet. Ahogy teszi Havas Henrik, a Népszava, az És, meg a többi ballib médium nap mint nap, folyamatosan.
Szerencsére ez így természetes. Ahogy Voltaire mondja. „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”
Ma ez a helyzet, kedves Havas Henrik!
Ön „tanárember”, biztosan tudja, hogy ki volt Onoda Hiroo. Az a három éve elhunyt japán katona, aki nem tudta, hogy vége a háborúnak, így harminc évig kitartott a lövészárokban, egészen 1974-ig. El akarta kerülni ugyanis a hadifogságba esés szégyenét.
Kedves Havas Henrik! Vegye már észre, hogy maga fölött is eljárt az idő. Okossága miatt élete végéig meg fog rekedni önmaga és pártállami gondolatai fogságában. Ha eddig nem ment, eztán se tudja kimenteni onnan senki. Elég nagy szégyen, de ez van. Nincs más választása!
Szerencsére nekünk van!
0 Megjegyzések