Brüsszelben a lengyelek és magyarok ellen bevetendő 7-es cikkelyen, Orbán Viktoron és a nemzeti konzultáción kívül az egyik legnagyobb kérdés épp a tagállamokba érkező migránsok menedékjogával kapcsolatos “dublini rendszer” reformja. Az új tervek szerint ezentúl nem az első európai országban bírálnák el az érkezők menedékjogát, hanem egy véletlenszerű számítógépes rendszer alapján először más tagállamokba irányítanák őket. Portálunknak Brüsszelben exkluzív interjút adott Tomáš Zdechovský, az Európai Néppárt cseh képviselője, aki sikeres aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy megállítsa a kártékony folyamatot.
Tisztázzuk először is a dolgokat. Van egy “dublini rendszer” nevű egyezmény, amely meghatározza a tagállamok felelősségét a menedékjogi eljárásokat illetően. Ez már többször változott az évek során, most azonban a migránsválság miatt további változtatásokat szeretnének kierősz@kolni Brüsszelben, amely a nemzeti szuverenitást fontosnak tartó országok érdekeit sértheti.
Igen. Van egy egyezség a tagállamok között azzal kapcsolatban, hogy valaki, aki menedékjogot szeretne kérni, annak ezt abban az országban kell megtenni, ahol először belépett az EU-ba. Ha tovább megy egy másik országba, és gond van a menedékjogával, akkor visszaküldik abba az országba, ahol belépett az unióba, és onnan küldhetik az EU-n kívülre. Most ezt akarják megváltoztatni. Fontos tudni, hogy a “dublini rendszer” már kétszer változott, a baloldal pedig most ismét újra szeretné gondolni olyan módon, ahogy az sok tagországnak nem felel meg. Az új módosítás lényeges pontja az, hogy ha mondjuk Olaszországban kér valaki menedékjogot, akkor a migránst automatikusan egy számítógépes rendszer “elküldi” egy másik országba, és annak az országnak kell majd lefolytatni a menedékjogokkal kapcsolatos procedúrákat (a menekültstátuszt kérelmező négy ország közül választhat, amelyek folyamatosan változnak a rendszeren belül – a szerk.). Ez azért rossz, mert ha az első országban megállítanák az embereket és megállapítanák, hogy a menedékjogra egy adott személy nem jogosult, akkor nagyobb eséllyel lehetne irányítani a migrációs folyamatokat, és megállítani a migrációt. De ha elküldik őt egy másik országba, akkor egy lehetőséget elszalasztanak, és az irányítás kicsúszik az országok kezéből.
Ha jól tudom nem csak erről van szó, hanem a migránsok számának növekedése is veszélyt jelent egyes tagországokra, illetve a családegyesítésekkel kapcsolatos ötletek sem a legszimpatikusabb azoknak, akik fontosnak tartják, hogy önállóan dönthessenek.
A zöldek és a liberálisok azt is szeretnék, ha működne a családegyesítés folyamata, vagyis, ha a migráns letelepedési feltételei rendben vannak, akkor a bevándorló családjának is joga legyen menedékjoghoz folyamodni. Sajnos ez nem csak a közeli családtagokat érinti, hanem a család minden tagjára érvényes, tehát jöhetnek az unokatestvérek, vagy azoknak az unokatestvérei is akár. A módosításban az is benne van, hogy ha egy adott ország nem fogadja el a relokációt, amit a rendszer kijelöl, akkor az országnak fizetnie kell, az összeget pedig a kohéziós támogatásokból fogják levonni. Ez egy teljesen elfogadhatatlan álláspont.
Önnek ez az ügy kiemelten fontos, és lépéseket is tett annak érdekében, hogy ne sikerüljön elfogadtatni a módosításokat. Mennyi az esélye, hogy sikerül végül megfordítani az eseményeket?
Összegyűjtöttünk 88 aláírást és szavaztunk ellene a plenáris ülésen, ezt pedig nem tudják figyelmen kívül hagyni. Ez a lépés azért volt fontos, mert enélkül a LIBE javaslatát automatikusan elfogadták volna úgy, mintha az az egész Parlament egyetértésével fogalmazódott volna meg. Ezt nem hagyhattuk. Eredetileg a megtorpedózáshoz 76 aláírást kellett volna összegyűjteni 24 óra alatt, nekünk viszont sikerült összeszedni 88-at mindössze 6 óra alatt. Ebből jól látszik, hogy van igény az ellenállásra.
És akkor most hogyan tovább?
Hármas párbeszéd várható, az Európai Parlament, az Európai Biztosság, illetve a tagállamok között. Az Európai Bizottság javaslata az ügyben nem volt annyira rossz, mint az Európai Parlamenté, ezért úgy gondolom, hogy a tagállamok és a bizottság “harcol” majd a parlamenttel az ügyben. Komoly jeleket küldtünk, és határozott állást foglaltunk az ügyben, hogy tudassuk velük, ez a terv elfogadhatatlan. Ezért is harcolok a LIBE bizottsággal már hosszú ideje. Fontosnak tartom azt is, hogy üzenjünk a keleti és a balti országok miniszterelnökeinek, akiknek nyilvánvalóan nem tetszik a reform.
Meddig fognak elhúzódni a tárgyalások?
Akár két-három évig is. Attól függ, hogy az államok mennyire lesznek felkészültek a vitára. Most bolgár elnökség jön az Európai Tanácsban, Bulgária pedig nem támogatja a reformot. Valószínűleg meg is próbálják majd megakasztani a tárgyalásokat az ügyben. Szóval biztosan el fog húzódni a procedúra. Meg aztán rengeteg dolog van, amit meg kell beszélni, és nem akarjuk, hogy megismétlődjön az, ami Görögországban, vagy Olaszországban megtörtént. De példaként felhozhatjuk Budapestet 2015-ben. Ott voltam a Keleti Pályaudvarnál, láttam azt a rengeteg embert, akik Görögországból Szerbián át ékeztek Magyarországra. Senki nem ellenőrizte ezeket az embereket, akik hamis dokumentumokkal érkeztek Európába, tulajdonképpen akadály nélkül. Mindenki kritizálta Magyarországot a határzár miatt akkor, de senki nem említette, hogy Görögország felelős azért, hogy nem ellenőrizte a határait.
Ön szerint mi lenne a megfelelő módszer, hogy kontrolláljuk a migrációs folyamatokat?
Az egyik fontos dolog az, hogy együttműködjünk Afrikával. Éppen ezért van is az EU-ban egy Afrikával kapcsolatos fórumunk, ahol hangsúlyozzuk, hogy segítenünk kell nekik, be kell fektetnünk az oktatásba az infrastruktúrába és az egészségügybe ott, ahonnan ered a probléma. Líbiában és Szíriában is ellenőrzés alá kellene vonni a helyzetet, és megpróbálni megoldani azt ott a helyszínen. Ezekkel az országokkal le kell ülni a tárgyalóasztalhoz és egyeztetéseket kell folytatni a jövőről és a lehetséges lépésekről.
Sok ember azt gondolja, hogy ez az egész migráció egy megrendezett helyzet és része az úgynevezett Soros-tervnek. Mit gondol erről?
Én Tomáš vagyok, és Tomáš nem hisz el semmit, amit nem lát. Én ilyesmit egyelőre nem láttam. Az viszont tény, hogy sok NGO támogatja a migrációt, és rengeteg pénzt is keres rajta. Amit én kritizálok, az a civil szervezetek átláthatatlansága. Látjuk a migránsokat, az NGO-k tevékenységét, de nem tudjuk, honnan van minderre pénz. Szerintem a migrációs krízis megállításának egyik kulcskérdése, hogy sikerül-e ellenőrizni a civil szervezeteket, ami nem lesz könnyű.
0 Megjegyzések