Konditermi szelfik, fine dining ételposztok, valószínűtlen insta-filterekkel. A legtöbb közösségi médiát használó ember pár perc alatt kategóriákba tudná rendezni ismerőseit a posztjaik alapján.
Alapjáraton persze az okoz zavart az emberi kapcsolatokban, amikor két idegen hosszas levelezés után személyesen is találkozik. A virtuális térben mindenki hajlamosabb szebb képet festeni magáról és a közösségi oldalainkra is csak a legelőnyösebb (vagy annak gondolt) képeink kerülnek fel, így az első élő találkozás legtöbbször óhatatlanul csalódással jár.
Egészen más a helyzet fordítva. Amikor ugye jól ismerünk valakit a valós életből és elképedve bámuljuk, mit művel a Facebookon vagy az Instagramon.
A The Cut című amerikai magazin nemrégiben alaposan kivesézte a témát. Esetgyűjteményük egyik altípusára példa az a fiatal lány, aki pszichoterapeuta segítségére szorult miután a valóságban elegánsan okos humorú pasija saját Facebook-oldalán egészen durván ízléstelen dolgokon szórakozott. A lány kétségbeesett, nem tudta eldönteni, hogy melyik a fiú igazi énje. Terapeutája azt tanácsolta, ne kövesse barátja virtuális életét és csak abban a személyben higgyen, akit a valóságban ismer. A lány ugyan nem tudta meglépni, hogy teljesen hanyagolja a Facebook-os követést, de állítólag azóta igyekszik keveset foglalkozni szerelme virtuális életével.
Hasonló döntésre jutott legjobb barátnőjével kapcsolatban egy harmincas évei végén járó nő is. Őt az zavarta, hogy a mindennapokban csendes, visszafogott barátnője az Instagramon pláza cica imázst épít magának: trendi göncökben, harsány sminkben és kihívó pózokban fotózza magát – napjában többször. A megzavarodott harmincas megpróbált beszélni kettős személyiségű barátnőjével. Ennek a oltári sértődés lett a vége, a téma tabu közöttük. A The Cut által idézett harmincas azóta igyekszik átsiklani a furcsa szelfiken, és a valóságban értelmes, érett és határozott barátnőjével minél többet “real” együtt lenni.
A pszichológusok szerint ezer oka lehet, hogy miért épít valaki valós személyiségével teljesen ellentétes virtuális profilt magának. Sokan egyszerűen titkos vágyaikat élik ki: legalább virtuálisan szeretnének olyannak látszani, amilyenek személyiségbeli korlátaik miatt a valós életben nem tudnak. A bikinis, súlyzó emelgetős képek a párkeresést szolgálhatják vagy pusztán lájkolásban megnyilvánuló megerősítést várnak a környezetüktől.
A médiahasználatunk azonban többnyire azt mutatja, hogy nem gondolunk bele a motivációkba, idegesek leszünk, ha valami új tartalom helyett már megint ugyan annak az embernek a konditermi vagy egészséges ételeket ábrázoló képein kell átrágnunk magunkat, mire a falunkon valami értelmes tartalomhoz jutunk. Távolabbi ismerősöknél ilyenkor általában leállítjuk a követés funkciót, ám sokkal nehezebb a helyzet, ha egy jó barátunkról, esetleg a párunkról van szó, akinek halálra idegesít a virtuális jelenléte, mégis gáz volna letiltani.
A témára specializálódott Adam Alter, New York-i pszichológus idei TED előadásából az derül ki, hogy a közösségi oldalak jelenléte és az azon való virtuális személyiségépítés egyre meghatározóbbá válik az életünkben.
Az amerikai statisztikák szerint 2015-höz képest mostanra majdnem egyharmaddal több szabadidőt töltünk laptop- és mobilbámulással. Üres óráinkban leginkább a közösségi média oldalakon szörfölgetünk.
A szabadidő eltöltés radikális megváltozása pedig olyan korábban ismeretlen problémákat is felszínre hozott, mint hogy mit kezdjünk azokkal a fanatikus ismerőseinkkel, akik valóságos énjüket hátrahagyva torz virtuális identitást kreálnak maguknak?
Egyetlen tuti recept biztosan nem létezik. A The Cut által megkérdezett pszichológusok szerint végső soron érdemes az egészet játéknak felfogni és mások torz profilépítésére is így gondolni. Ezer okuk lehet rá, hogy miért teszik, hagyjuk őket játszani, ameddig ez megelégedéssel vagy megerősítéssel tölti el őket. Mi pedig próbáljunk lehetőleg soha nem beleesni hasonló csapdába - írja a reset.hu.
0 Megjegyzések