Szerdán debütált Magyarországon a Theatre on the Roof legújabb színdarabja, a “Hitler és Hitler”.
A macedón származású rendező, Oliver Micevski alkotása többek között arra mutat rá, hogy Soros György és napjaink globalista, diktátori ambíciókkal rendelkező szereplői semmiben sem különböznek Hitlertöl, a liberális ideológia hívei pedig hasonlóan a nácikhoz, elszántan próbálják érvényesíteni és a világra ráerőltetni az akaratukat.
Azért elég furcsa, amikor az ember először hallja az új darabod címét.
Nos, igen. De az emberek szerintem vagy nevetnek rajta és érdekesnek találják, vagy azonnal ellenállnak és nem is akarnak többet megtudni róla. Attól függ, hogy kik ők, honnan jöttek, és hogy mennyire zárkózottak, vagy éppen nyitottak. Például Németországban az embereket nagyon izgatja ez a dolog, mert ott Hitler tabu témának számít.
Miért kellet elővenni megint Hitlert? Nem unalmas?
Miért ne. Annak ellenére, hogy rengeteg filmet forgattak már róla, rengeteg könyvet írtak, nyugodtan kimondhatjuk, hogy semmit nem tudunk róla valójában. Mostanában egyre több tény lát persze napvilágot, de ettől függetlenül be kell ismernünk, hogy még a halálának körülményeiről sem tudunk túl sokat. Nincs egyetlen kézzel fogható bizonyítékunk ezzel kapcsolatban. A legfrissebb FBI-jelentések megkérdőjelezik még az öngyilkosságát is. Továbbá, a DNS vizsgálatok azt mutatják, hogy amit Hitler holttestének hittünk eddig azok valójában egy nő maradványai. Valószínűleg lesznek valós válaszok néhány száz év múlva, mint például a szexuális beállítottsága, a drogfüggősége, amiket mind-mind homály fed ma még. Mindez Hitlert tökéletesen jó alannyá teszi művészeti és tudományos kísérletekhez.
Magyarországon tegnap debütált a macedón rendező színdarabja.
Miről is szól ez a darab akkor?
Hitler mindennapi életéről, amit ezúttal olyan átlagembereken keresztül vizsgálunk, mint a fodrász, a fotós, a szabó, az orvos, vagy a szereleme, Eva Braun.
És mit üzen a darab valójában?
Azt, hogy mekkora felelőssége van az átlagembernek a diktátorok felemelkedésében. Minden diktátor a történelem során átlagemberek közül került ki – talán néhányuk okosabb volt az átlagnál, de az átlagember az, aki azáltal, hogy aláveti magát, hatalomhoz juttatja és hatalmon is tartja a diktátort. Dióhéjban arról van szó, hogy Hitler a darabunkban (de az életben is) az átlag német látens fasizmusának az eredménye volt. De ez a darab nem csak a németekről szól, hanem a kicsi Hitlerről, ami mindenkiben ott van, és vár az alkalomra, hogy felszínre törjön és hatalomra kerüljön.
Szóval kényelmetlen helyzetbe akarod hozni az embereket.
Ha az emberek kényelmetlenül érzik magukat, az az ő dolguk. Amint azt már korábban említettem, az új fasisztákra akarom felhívni leginkább a figyelmet, akiknek az a céljuk, hogy megfosszanak minket a szabadságunktól és a szabad akaratunktól, ami egyébként a legnagyobb kincsünk. Ezek a liberális fasiszták meg akarják mondani, hogyan gondolkozhatunk, miközben újra akarják szabni az etikai rendszerünket, és elfogadtatni velünk egy rakás természetellenes ideológiát. Persze nem kell mellettük azért elfeledkezni a jobboldali fasisztákról sem, akik nagy valószínűséggel a liberális fasiszták szélsőséges eszméiből táplálkoznak. Érdemes megnézni a görögöknél a Golden Dawn pártot. A lényeg az, hogy a fasizmus minden formája ebben az igen sebezhető korszakban éppen csak arra vár, hogy újra hatalomhoz jusson.
A színészektől is elég nagy merészség volt elvállalni ezt a szerepet. Különösen a főszereplőnek.
Csodálatos színészekkel dolgozunk. A főszereplő, aki Hitlert játssza egy berlini srác, Christian Hartingnak hívják. Nem mellékesen ő volt a náci tiszt az Oscar-díjas Saul fiában. A többi szerepet felváltva játsszák magyar és német színészek. A csapatban ott van még a híres Roderick Hill, illetve a gyönyörű Bocz Sára is, aki egyébként Eva Braun szerepét kapta.
Furán néztek, amikor először vázoltad nekik, hogy miben kellene szerepelniük?
Nem, teljesen pozitívan állt hozzá mindenki a kezdetektől. Christiannak például szinte előléptetésnek számít, hogy a Saul fiában az SS tiszt után Hitlerré léptették elő. Az ő németes precizitása egyébként sokat segített a darab összerakásában.
Micevski egy másik darab rendezése közben.
Manapság elég népszerű lenácizni mindenkit. Ezzel azért magadra raktad a célkeresztet.
Nem érdekel.
Nemrég volt a PestiSrácok.hu stábja Macedóniában, ahonnan te is származol. Láttuk, mi odakint a helyzet. Belecsempészted a darabba az ottani dolgokat?
Macedóniában akkora káosz van, hogy szinte bármit bele lehet látni. De kétségtelen, hogy ez a darab is szimbolikusan bemutatja az ott kialakult helyzetet, ahogy a liberális fasiszták csapnak össze azokkal az emberekkel, akik a megszokott világukban akarnak élni, nem valami utópisztikus bolondériában. Az plusz fordulat a történetben, hogy Macedónia a második világháborúban megnyerte a harcot a fasizmus ellen.
Akkor volt inspiráció.
Bőven. Hitler és Hitler egy szürreális darab, a híres (vagy inkább hírhedt – a szerk) Konstantin Kostenko azonos című műve alapján készült, ami megnyerte az Orosz Drámai Díjat is 1995-ben. Ezt én legalább tízszer elolvastam. Az elején csak nevettem rajta, aztán viszont megtaláltam benne az aktualitást. Soros György, Rotschildék és Rockefellerék imperialista törekvése sok aggodalomra adnak okot. Ezek az emberek korunk Hitlerjei, és én mint művész kötelességemnek érzem, hogy a művészet eszközével harcoljak ellenük. Szerintem a világ, amiben élünk sokáig aludt, nem vette ezekről a dolgokról tudomást, de lassan viszont mindenki fel fog ébredni, és belátja, hogy nincs szükségünk ezekre a Hitlerekre.
0 Megjegyzések