Teljesen magától értetődő, hogy a szülők óvják gyermekeiket. Legnagyobb vágyuk, hogy gyermekeket egészséges fizikummal és lelkülettel tudják szárnyak ereszteni a nagyvilágba.
Hol van az egészséges szülői féltés határa?Nehéz világunk van. Sokat kell dolgoznunk azért, hogy meg tudjunk teremteni bizonyos feltételeket családunk tagjainak. A gyermekvállalás egy életre szóló kaland és kötelezettség. Ha pedig megérkezett a várva várt poronty a családba, akkor feltett szándékunk megadni neki, nekik minden jót. Nem csak az anyagi oldalát tekintve eshetünk túlkapásokba, de olykor a nevelésben is. Annyira törekszünk a legjobbra, hogy olykor túllihegjük - írja a Marmalade.
Egyértelmű, hogy a szülő félti gyermekét, hiszen ők a nagyok, a felnőttek, rájuk vannak a kicsik utalva. Az újszülött babára sokszor ránéz édesanyja, még akkor is, ha alszik. Nem csak azért, hogy gyönyörködjön benne, hanem azért is, hogy megbizonyosodjon arról, valóban lélegzik-e. Később, amikor már mozgékonyabb, jön-megy a lakásban, akkor attól igyekszik megmenteni, hogy megsérüljön. Ez persze lehetetlen küldetés, mert mint tudjuk, a kisebb baleset akkor is bekövetkezhet, ha mindkét szülő, esetleg még más családtagok is azon vannak, hogy a család szeme fényét baj ne érje. És mégis elesik, megüti magát, seb keletkezik itt-ott.
Egyértelmű tehát, hogy nem tudjuk megóvni mindentől gyermekünket, bármennyire szeretnénk is. Vannak azonban olyan túlféltő szülők, akik éjszakánként is azon morfondíroznak, hogy jól csinálnak-e dolgokat? Traumaként és olykor szülői alkalmatlanságként élik meg gyermekük betegségét, vagy rossz hangulatát, hisztijét. Féltik, ha gyermekük önfeledt játékba kezd az udvaron, mert számos veszély leselkedik rá. A játszótér tele van kórokozókkal, veszélyes terep.
Az ilyen túlféltő viselkedés hátterében állhat az, hogy a szülők saját maguk ilyen környezetben nőttek fel, és szülőként felszínre törnek a régi élmények. A másik véglet pedig az, hogy gyermekként ennek az ellentétét kellett átélnie a most túlféltő és gondoskodó szülőnek. Saját gyermeke számára akarja azt a biztonságot és érzelmet biztosítani, amiben neki nem lehetett része. Ezzel olyan kényes helyzet alakulhat ki, amely senki számára nem előnyös. Mivel a gyermek megszokja, hogy megcsinálnak helyette mindent, kiszolgálják, megbocsátják, védik mindentől, így nem tanul meg kudarchelyzeteket elfogadni, feldolgozni, problémákat megoldani.
A túlféltő szülő kiölheti gyermekéből azt a képességet, hogy felelősséggel legyen bármiért is, felnőtt életében pedig ez komoly hátrányt jelenthet, hiszen a szabályok be nem tartásának súlyos következményei lehetnek. Ha mindig minden a gyermekhez igazodik, akkor sosem érti meg, hogy a világ nem erről szól. Az alkalmazkodás rugalmasság teszi az embert és idomul a környezetéhez is. A mindennapok során számos kihívással találkozik mindenki, amelyet meg kell oldani. Ennek alapjait gyermekkorban kell elsajátítani, és a szülőknek, testvéreknek, ovinak, iskolának is nagy szerepe van abban, hogy minél képzettebb legyen a gyermek a világra.
0 Megjegyzések