Lehet, hogy kevesen tudják, a riói olimpiai címvédő szerb vízilabda-válogatott és a magyar bajnok Szolnoki Dózsa-Közgép együttesének egy és ugyanaz a csapatkapitánya, Zsivko Gocics. Na de milyen Zsile civilben?
Azt tudjuk, hogy a labdasportágak közül a legtöbbet talán a vízilabdások edzenek, olykor napi négy–öt órát is tréningeznek a pólósok. Emellett meccsek itthon, külföldön, szerdán és szombaton. Ezért (is) volt nehéz Zsivko Gociccsal időpontot egyeztetni egy családlátogatásra. Szerencsére sikerült egy közös, mindenkinek jó időpontot találni. Amikor fotós kollégámmal betoppantunk Zsivko Gocicsék szolnoki belvárosi lakásába, a családfő mellett felesége, Szvetlana és négyéves fiúk, Bogdán fogadott bennünket. A család legfiatalabb tagja nem sok ügyet vetett ránk, inkább az „ősök” mobiltelefonjával foglalta el magát. A Zsilének becézett játékostól – aki hatodik szezonját tölti a szolnoki csapat soraiban – először azt kérdeztem, hogyan tanult meg ilyen jól magyarul.
– Lehet, hogy jó a nyelvérzékem – kezdte Zsile –, hiszen az angol, az orosz és olasz nyelv is jó megy. Nyilván azért, mert az oroszoknál a moszkvai Dinamóban és az olaszoknál az Ortiga és a Latina színeiben is szerepeltem. Mindenütt szerettem játszani, s sok barátot szereztem, mindegyik ország nyelvét igyekeztem elsajátítani. Magyarul úgy tanultam, hogy Pomázi Erika nyelvtanárral az olaszt fordítottuk magyarra, hát nem volt könnyű... A lényeg, hogy számomra a magyar sem számít idegen nyelvnek. Természetesen azért itthon szerbül beszélünk. Bár Bobónak nem árt, ha gyakorolja a magyart, hiszen a Manóvár oviban sem szerb vagy az angol a „hivatalos” nyelv.
Egyébiránt Szvetlana és Zsile tíz éve alkotnak egy párt, immár 2012-óta házasok. Ami érdekesség, hogy egykoron egy évfolyamba jártak a belgrádi XI. gimnáziumban, de nem ott ismerték meg egymást, hanem néhány esztendővel később, egy házibuliban.
– Nagyon jó férj Zsile, csak sokat van távol – mondta Szvetlana asszony –, de kitartunk Bobóval, várjuk apát haza edzésről, meccsről és az utazásokról. Ha nincs program hétvégén, akkor kirándulunk. A legtöbbször Budapestre utazunk, egyrészt gyönyörű a magyar főváros, másrészt ott laknak szintén vízipólós barátaink, Szlobodan Nikicsék és Sztefan Mitrovicsék. Kirándultunk Jászberénybe és Egerbe is, természetesen Szolnokot is nagyon szeretjük, jól érezzük magunkat a városban.
Akárcsak az elmúlt években és az idén is, szeptembertől májusig élünk Szolnokon – folytattta Zsile. – A hétköznapok nem túl változatosak a mi életünkben sem. Reggelente indulás Bobóval az oviba, nekem edzésre, utána egy káve a belvárosban... Ebéd itthon vagy étteremben, majd délután Bobót elvisszük úszni, utána angolra. Aztán újra edzés. Este ritkábban tévézés, inkább olvasás és zenehallgatás zárja nálunk a napot. A jövőről azt tudom mondani, május végén lejár a szerződésem, de én szívesen maradok, úgy érzem, tudok még segíteni a csapatnak, amelynek én vagyok a kapitánya, amire nagyon büszke vagyok!
Zsile nagy ötkarikás élménye
Szót ejtve azért a sportról is: az olimpiákon a szerb szurkolók nincsenek úgy elkényeztetve, mint mi, magyarok. Összehasonlításképpen: legutóbb Rióban honfitársaink tizenöt érmet, közte nyolc aranyat szereztek. A szerbek nyolc érmet, közte két aranyat könyvelhettek el a riói játékokon. Mint megtudtuk, több mint százezer ember előtt nagy ünneplést rendeztek az érmesek tiszteletére Belgrádban. Négy szolnoki kötődésű vízipólós (Andrija Prlainovics, Milan Alekszics, Sztefan Mitrovics és Zsivko Gocics) is tagja volt az ötkarikás játékon győztes szerb csapatnak. A belgrádi parlamentnél megtartott ünnepségen a csapat nevében Zsivko Gocics köszöntötte a szerb embereket. – Életem egyik legnagyobb és legmeghatóbb élménye volt –mondta erről Zsile.
