Politikai értelemben is visszaüthet a Tisza-kormányra az úgynevezett ügynöklisták elfuserált és felelőtlen közzététele - írja a konfront.
Ezt elbaltázták, nem kicsit, nagyon. De kezdjük az elején!
Nem az elmúlt évtizedek vonatkozó diskurzusait akarom most hosszan citálni, ám érdemes felidézni Magyar Péter kampánymondatai mellett azt, hogy mit mondott a független elemzőből nagyhatalmú miniszterré avanzsált Ruff Bálint első nagyinterjújában, amit Magyari Péternek, a 444 korábbi, a Kossuth Rádió jelenlegi munkatársának adott a Válasz Online felületére.
Ruff: Ez az első pont
Íme a vonatkozó rész:
„Az én generációm a 89-es rendszerváltáskor még nagyon fiatal volt, de beégett az emlékezetembe, hogy a várakozásokhoz képest valami más történt. Az egész felnőtt életem egy részét azzal töltöttem, hogy tanulmányoztam, mit rontottak el. Minden nap foglalkozom ezzel, talán egy kicsit túl sokat is. A minisztérium az első naptól azon lesz, hogy a lehető leghamarabb nyilvánosságra hozzuk az ügynökaktákat, a lehető legkevesebb nemzetbiztonsági érdekre hivatkozó kitakarással. Ez az első pont, ami a még nem létező irodám falára van írva. Mert ez a probléma a mai napig velünk él. 89-ben nem lehetett rendesen feltárni sem a Kádár-rendszer, sem az előző rendszerek bűneit, visszamenőleg a Horthy-rendszerig. Mindent a szőnyeg alá söpörtek.”
Az október 23-ára beígért, majd november 4-én részlegesen megvalósított teljes „aktanyilvánosság” tehát a kormány második emberének személyes ügye volt, amit a miniszterelnök láthatóan szintén propagált, az egész megvalósítást pedig rászabadították a levéltári dolgozókra.
Akiknek most a történtek megmagyarázása is hárul, pedig morálisan és politikai értelemben a felelősség egyértelműen a kormányt, s talán leginkább Ruff Bálintot illeti. Érdemes megjegyezni, Magyar például félig-meddig kimenekült az egyre kellemetlenebb szituációból azzal, hogy bocsánatot kért az egy napig leügynöközött Lezsák Sándortól, Ruff viszont taktikusan hallgat.
A kormányzati honlapon eközben továbbra is ez olvasható:
„Nehéz pillanatok ezek, de traumát feldolgozni megbeszélés, kérdések feltétele nélkül nem lehet – fogalmazott Magyar Péter miniszterelnök a megnyitott ügynökaktákról, arra utalva, hogy az eddig titkos dokumentumok feltárása sok családnak okozhat megrázkódtatást, ha egy felmenőről, rokonról kiderül, hogy jelentett az állambiztonságnak. A kormányfő arra kért mindenkit, hogy méltósággal és emberséggel kezelje ezeket az iratokat.”
A szakmára tolják
Aha. Csakhogy épp a rendszerváltás legendás alakjának, Lezsák Sándornak a kálváriája, illetve az annak nyomán a lemondását végül felajánló Cseh Gergő Bendegúznak, a „kisebb hibát” elismerő ÁBTL-főigazgatónak a nyilatkozata mutat rá – miszerint több ezren lehetnek még, akik megfigyeltként szerepelnek a mágnesszalagokon – arra, hogy a hangzatos célok elérésére ez a mostani intézkedés nem alkalmas. Sőt. Talán épp az ellenkezőjére az.
A szakma már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett, hogy a most nyilvánosságra hozott névsor nem lehet teljes, hiszen rengeteg akta semmisült meg az évtizedek során, például a rendszerváltás idején, továbbá nem szabad megbízni az egykori szolgálatok dokumentációjában sem, de
hogy végül a megfigyeltek és a megfigyelők így összekeveredjenek, ráadásul kimaradjanak korábban ügynökbotrányba keveredők nevei (elég csak Eszterházy Péter édesapjára gondolni, bár erre épp van magyarázat) is a lajstromból, arra azért talán nem számítottunk.
Viszont elindulhatott az össznépi ügynökkereső az online adatbázisban, akadtak, akik már rég elhunyt hozzátartozójukra bukkantak, ezek szerint úgy, hogy ez önmagában még nem jelenti azt, hogy az érintettek érdemben vagy egyáltalán együttműködtek volna a kommunista szolgálatokkal. Ha mégis, úgy az egyes esetek hátterét, az esetleges fenyegetéseket és zsarolásokat nem ismerjük meg az adatcunamiból.
Vagyis sikerült felelőtlenül és átgondolatlanul rászabadítani egy súlyos problémahalmazt a magyar társadalomra, hírbe hozni makulátlan közéleti szereplőket, a hibákért pedig magyarázkodhattak a levéltárosok, akikre a technikai megvalósítást lehetetlen határidőkkel rátolták. Se emberséges, se működő megoldásnak nem nevezném.
Felelősségvállalás helyett segélyvonal
És mint hab a tortára, Szily Nóra empatikusra vett köztévés műsora mellé megérkezett Hegedűs Zsolt és Tarr Zoltán miniszter urak közös posztja: „Együtt lépünk át a múlt árnyékán! Egy nemzetként, egymásra figyelve.” Majd hozzátették, „független, interdiszciplináris szakértői testület alakult, amelyben történészek, szociológus, pszichológus és lelkigondozó segítik a múlt feldolgozását. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter közreműködésével pedig segélyvonalak is rendelkezésre állnak, hogy mindenki támogatáshoz jusson.”
Ez valami vicc akar lenni? Talán ez a morális mélypont ebben az amúgy is vérforraló történetben, így sikerült megvalósítani a megalomán Ruff-álmot, így
olyan embereket, akiknek a kommunista diktatúra annak idején tönkretette az életét, a magyar állam most újra meghurcol, az áldozatokat az elkövetők között listázza. Ráadásul úgy, hogy mivel jó részük már elhunyt, meg sem tudja védeni magát.
És erre egyes kormánytagok ilyeneket tudnak írni: „Vigyázzunk egymásra! Oszd meg a bejegyzést, hogy mindenkihez eljusson.” Magyar Péter pedig szokásához híven egy túlhevült posztban páros lábbal beleállt a Fideszbe, mondván, nekik aztán meg se lenne szabad szólalniuk. Csakhogy ebben az esetben a miniszterelnök nem az ellenzékkel, hanem a magyar társadalom mélyen megsértett részével áll szemben, nekik okozott fájdalmat és kellemetlenséget ez az egész baklövés.
