A Rolling Stones frontembere a London School of Economics hallgatójaként képzelte el az életét
Mick Jagger történetében volt egy időszak, amikor az egyetemi tanulmányok és a zenélés még egymás mellett haladtak. A későbbi világsztár a London School of Economics hallgatója volt. A döntés pillanatában a Rolling Stones jövője korántsem látszott olyan biztosnak, mint utólag.
Egy rockénekes életének bemutatásakor ritkán az egyetemi padsorok kerülnek az első helyre. Mick Jagger életrajzában mégis fontos fejezet a London School of Economics. A későbbi Rolling Stones-frontember 1961-ben kezdte meg tanulmányait az intézményben és egy ideig a zenei próbálkozások mellett is fenntartotta ezt az utat. A világsiker előtt tehát egy másféle szakmai jövő is nyitva állt számára.
A korai időszakot gazdasági és számviteli tanulmányokkal kapcsolják össze a visszaemlékezések. Jagger ígéretes hallgatóként indult, miközben a zene egyre több figyelmét kötötte le. A két érdeklődés párhuzamossága azért érdekes, mert a későbbi ismertség felől nézve az egyetem könnyen jelentéktelen kitérőnek tűnik. Az adott élethelyzetben azonban még egy valós lehetőség volt, amelyet nem az első zenei próbán hagyott maga mögött.
A Keith Richardsszal kialakult kapcsolat a későbbi pálya egyik meghatározó része lett. A közös zenei érdeklődésből együttműködés született, amely hosszú időre a Rolling Stones alapjaihoz tartozott. A zenekar indulásakor ugyanakkor még szereplések, próbák és új kapcsolatok álltak az előtérben. A későbbi nagy turnék és a világszerte ismert dalok ekkor még nem léteztek. A fiatal zenészeknek először működő együttest kellett létrehozniuk.
Az LSE történeti összefoglalója szerint Jagger 1963-ban hagyta ott tanulmányait, amikor a zenekar első lemezszerződéséhez jutott. A döntés így egy kézzelfogható szakmai lehetőséghez kapcsolódott. A zene már nem csupán szabadidős érdeklődésként jelent meg, hanem olyan irányként, amelyben továbblépés kínálkozott. Ez sem jelentett biztos jövőt, de más helyzetet teremtett, mint a pálya legelején végzett próbálkozások.
A megkezdett egyetemi út feladása mögött ezért nem szükséges hirtelen, mindent eldöntő lázadást keresni. A visszaemlékezésekből fokozatos arányváltás rajzolódik ki. Jagger egy ideig mindkét lehetőséget fenntartotta, majd a zenei pályát választotta. A döntésnek lehettek kockázatai és az eredményét az adott pillanatban senki sem tudta teljes bizonyossággal megjósolni. A későbbi történet ezt a bizonytalanságot könnyen elfeledteti.
A Rolling Stonesban Jagger hangja és színpadi jelenléte az együttes egyik legfelismerhetőbb elemévé vált. A közönség számára a mozgás, a gesztusok és a dalok együtt teremtették meg a frontember képét. A tanulmányi előélet ehhez egy meglepő ellenpontot ad. A színpadi figura mögött ott van az a fiatalember is, aki korábban intézményi keretek között, egy egészen más szakmai területen próbált előrejutni.
A gazdasági tanulmányok és a későbbi üzleti siker között gyakran keresnek közvetlen kapcsolatot. Ennek mértékét azonban nem lehet egyetlen életrajzi adatból meghatározni. Jagger nem fejezte be a képzést és a zenekar hosszú pályájához sok ember szakmai munkája kapcsolódott. Az egyetemi múlt biztosan érdekes háttér, de nem ad önmagában magyarázatot a Rolling Stones gazdasági működésére vagy a frontember valamennyi döntésére.
Az LSE későbbi visszatekintéseiben Jagger az intézmény ismert egykori hallgatói között szerepel. Ez a kapcsolat sajátos utóéletet kapott. A tanulmányait megszakító fiatalember később világszerte ismert névvé vált és az egyetem történetében is emlékezetes maradt. Az intézményi emlékezet így nem kizárólag a befejezett diplomákból áll. Olyan pályákhoz is kapcsolódhat, amelyek végül teljesen más irányba haladtak.
Jagger története a pályaválasztás egyik nehéz kérdését teszi láthatóvá. Mikor érdemes több lehetőséget nyitva tartani és mikor kell egy mellett dönteni? Az ő életrajza utólag sikeres választást mutat, de a korai években még nem rendelkezett azzal a bizonyossággal, amelyet a közönség ma hozzárendel. A döntés értelmét későbbi munkák és eredmények adták meg, miközben a választás idején csak a következő lehetőség látszott.
A koncertszínpadra lépő Mick Jagger alakja ma már elválaszthatatlan a rock történetétől. Az egyetemi fejezet mégis megőriz valamit abból az időből, amikor ez a kapcsolat nem volt magától értetődő. Egy hallgató a jegyzeteit bújta, közben zenélt és lassan másképp kezdte elképzelni a jövőjét. A világsztár történetében ez a csendesebb döntési folyamat ugyanolyan valóságos, mint a későbbi reflektorfény.
