„Az újkori politikatörténet talán legfontosabb bizottsági meghallgatására készülünk” – nyitotta az ülést Toroczkai László, a vizsgálóbizottság elnöke.
Fürcht Pál azzal kezdte beszámolóját: „A Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze voltam a lemondásomig. Jelenleg ügyész vagyok, de miután a saját fegyelmi eljárásomban nyilatkoztam a televízióban, a legfőbbügyész-helyettes felfüggesztett az állásomból. Felfüggesztett ügyész vagyok.”
Magyar Péterrel soha nem találkoztam, nincs meg a telefonszáma, nem küldtem üzenetet. Félreérthetően fogalmazott, ügyvéd úr írta számára azt, hogy nem bátorság kérdése a sajtó elé kiállni. Hivatalos eljárásban bármikor hajlandó vagyok nyilatkozni
– szögezte le Fürcht Pál, hozzátéve: ő úgy értelmezte a jogszabályt, hogy a vizsgálóbizottság előtt igazmondási kötelezettsége van, ezért nem is kérdezte meg a legfőbbügyész-helyettest, hogy mit mondhat el.
Varga Judit igazságügyi miniszterként nem tudott semmit a Schadl-Völner-ügyről, az eljárás során az is felmerült, hogy együttműködőként vonják be a nyomozásba, de erre nem került sor
– mondta Fürcht Pál.
Fürcht azt mondta: Polt Péter akkori legfőbb ügyész nem javasolta Varga együttműkőként való bevonását az eljárásba, mert aktív politikusról volt szó. Ezzel ők is egyetértettek.
Ezt megelőzően arról beszélt, hogy még helyettes főügyészként találkozott a Völner-Schadl üggyel. Ekkor még előkészítő eljárás zajlott, mert végrehajtók egy NAV-os eljárást igyekeztek befolyásolni. Ezt a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) tárta fel.
Mint Fürcht elmondta: az NVSZ egyik rendőre hívta fel őt, aki azt tapasztalta, hogy Schadl bemegy Völner Pálhoz az Igazságügyi Minisztériumba egy boros zacskóval és azzal jön le Völner Pál. Az NVSZ munkatársa azt kérdezte akkor Fürchttől, hogy megfigyelhetik-e az Igazságügyi Minisztérium épületét, és ebből nem lesz-e baj.
Ezután Tomin Szilvia tábornok, a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgatója találkozót kért tőle, akivel az autója hátsó ülésén beszélgettek. Tomin arra figyelmeztette: fentről azt az utasítást vagy parancsot kapta, hogy a Völner Pállal kapcsolatos előkészítő eljárást le kell zárni, „ebből nem lehet ügy”.
Ezután Tomin és ő külön-külön felhívták Ibolya Tibor fővárosi főügyészt, hogy hogy tudnák megoldani ezt a problémát.
Az lett a megoldás, hogy a Fővárosi Nyomozó Ügyészség vezetője tesz feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészségen, tehát ügyész az ügyészségen.
„Ha nincs Tomin Szilvia, ma nincs Völner-Schadl-ügy, ha nincsenek neki becsületes felderítői, akkor nincs ez az ügy” – mondta Fürcht.
Ezután Toroczkai László azt kérdezte Fürchttől, hogy mint a KNYF vezető főügyésze konkrétan tapasztalt-e olyan politikai nyomásgyakorlást, ami hátráltatta a Schadl-Völner ügy nyomozását. A fideszes Balla György konkrét neveket várt Fürchttől. „Ezzel semmire nem lehet menni, hogy föntről szóltak. Ilyet bárki ki tud találni, aki bejön az utcáról.”
A tiszás Molnár Zoltán arra volt kíváncsi, tett-e Fürcht bármilyen lépést, hogy a befolyásolást jelezze vagy megpróbálja megakadályozni.
Fürcht Pál azzal kapcsolatban, hogy politikusok vagy politikusok munkatársai belenyúlhattak-e az ügyészségi iratokba, világossá tette:
Amíg én főügyész voltam, az én tudtommal Rogán vagy Rogán embere nem járt be az ügyészségre. Nem hinném, hogy Magyar Péter pont ezt a nyilatkozatot várta tőlem.
