Gillian Anderson sok félelmetes szituációba keveredett az X-aktákban, de van egy horror, ami nála kis kiveri a biztosítékot.
A horror talán az egyik legspeciálisabb filmes műfaj. Első pillantásra nehezen érthető, hogy miért fizetnek emberek azért, hogy két órán keresztül féljenek, szorongjanak, vagy éppen rémálmokkal megspékelve hajtsák álomra a fejüket a mozizás után. Miközben a mindennapi életben ösztönösen kerüljük a veszélyt és a félelmet keltő helyzeteket, a vásznon vagy a televízió képernyőjén önként keressük őket.
A szakemberek szerint a horror egyik legfontosabb vonzereje az úgynevezett biztonságos félelem élménye. Az emberi agy sok esetben nem tesz éles különbséget a valós és a megjelenített veszély között. Amikor egy sötét folyosón közeledő alakot látunk a képernyőn, vagy amikor hirtelen felhangzik egy fenyegető zenei motívum, a szervezet ugyanúgy reagálhat, mintha valódi veszélyhelyzetben lenne. Megemelkedik a pulzus, fokozódik az adrenalintermelés, élesebbé válik a figyelem. A különbség csupán annyi, hogy a néző tudja azt, hogy valójában nincs veszélyben. Ez a kettősség sajátos élményt hoz létre. Átélhetjük a félelmet, miközben végig biztonságban ülünk a kanapén vagy a moziszékben.
A horror emellett lehetőséget ad olyan érzelmek feldolgozására is, amelyekkel a hétköznapokban nehezebben találkozunk. A haláltól való félelem, az ismeretlentől való rettegés, a magány, a kiszolgáltatottság vagy éppen a kontroll elvesztésének érzése olyan alapvető emberi szorongások, amelyek számos horrorfilm központi témái. Amikor egy történet ezeket jeleníti meg, a néző bizonyos értelemben szembenézhet saját félelmeivel.
Nem véletlen, hogy társadalmi válságok, járványok vagy bizonytalan korszakok idején gyakran felértékelődik a horror iránti érdeklődés. A műfaj ugyanis szimbolikus formában dolgozza fel azokat az aggodalmakat, amelyek a valóságban is foglalkoztatják az embereket.
Míg egyes nézők élvezik az intenzív érzelmeket, mások rendkívül kellemetlenül élik meg őket. Jó példa erre Gillian Anderson esete, aki annak ellenére vált világhírűvé az X-akták révén, hogy maga a horror sosem tartozott a kedvenc műfajai közé.
Bár az X-aktákat elsősorban tudományos-fantasztikus és misztikus krimiként tartják számon, sok epizódja kifejezetten horrorisztikus elemekre épült. A kilencvenes évek televíziózásában a széria úttörőnek számított abból a szempontból, hogy rendszeresen ötvözte a nyomozós történeteket a természetfeletti rettegéssel.
A sorozat számos része ma is megállná a helyét horroralkotásként. Az alkotók gyakran merítettek a klasszikus szörnyfilmek, a pszichológiai horrorok és a testhorror eszköztárából. Előfordultak mutánsokról, különös gyilkosokról, élősködő lényekről vagy megmagyarázhatatlan jelenségekről szóló epizódok, amelyek sok nézőben maradandó nyomot hagytak.
A sorozat sikerének egyik titka éppen az volt, hogy nem kizárólag a látványos ijesztgetésekre épített. Az X-akták sokkal inkább az ismeretlentől való félelmet használta fel. Az ember ősidők óta tart attól, amit nem tud megmagyarázni. A sötétség, a rejtély, a megválaszolatlan kérdések mindig erőteljesebben hatnak a képzeletre, mint a konkrét válaszok. Az X-akták alkotói ezt pontosan értették. Gyakran nem magát a szörnyet mutatták meg, hanem annak következményeit, nyomait vagy az általa kiváltott rettegést. Ez a bizonytalanság még erősebb feszültséget teremtett, mint sok hagyományos horrorfilm.
Gillian Anderson alakítása azért vált emlékezetessé, mert a nézők hozzá hasonlóan próbálták racionálisan értelmezni a körülöttük zajló különös eseményeket. Scully gyakran került életveszélyes vagy rendkívül nyomasztó helyzetekbe, mégis megőrizte tudományos szemléletét. A karakter tulajdonképpen a közönség józan eszét képviselte a természetfeletti események világában. Éppen ezért váltak a vele történő félelmetes események különösen átélhetővé. A nézők könnyen azonosulhattak vele, hiszen ő sem természetfeletti képességekkel rendelkező hős volt, hanem egy olyan ember, aki a logika segítségével próbálta megérteni a megmagyarázhatatlant.
Gillian Anderson azonban bár szerepelt ilyenekben (ott van például a Hannibal sorozat is), de magát a horror műfajt kerülni. A texasi láncfűrészes mészárlást pedig biztosan nem nézni meg újra.
