Ahol van értelmezhető termés, ott meglepően magas víztartalmakat mérnek a szemekben. De legalább nem aflatoxinos az ilyen kukorica. Vevő egyébként mindenre akad.
Az egész országban egy furcsa jelenség figyelhető meg: miközben a teljes növény zörgősre száradt, a kukoricaszemekben még mindig nagy a víztartalom. Ez egyrészt jó, mert így kisebb az esélye az aflatoxin termelődésének, másrészt rossz, mert az akár 25–30 százalékos nedvességtartalmú szemeket még az etanolgyár sem veszi át, de tulajdonképpen utaztatni, várakoztatni sem érdemes. Arról pedig felesleges szólnunk, miért nem éri meg szárítóba vinni az idei termést. Talán egyetlen tonna sem lesz idén, amelyikre földgázt pazarolunk a jelenlegi hozamok és árak mellett.
Aki keveset tett bele, az kevesebbet veszített
Békés megye legdélibb pontján most kezdték el vágni a kukoricát, de azokon a részeken, ahol cső is van a növényeken, értsd: talán összejön a 30 mázsa, még mindig 20%-os a szemek víztartalma.
A mennyiséget értem, a víztartalmat nem. Itt a legtöbb részen 140– 250 mm csapadék esett le január 1. óta, és az átlagtermés nem lesz több, mint 25 mázsa. Pont annyi, mint a napraforgómnak. Az utóbbira nagyon büszke vagyok, mert a gazdatársak 20 mázsa alatt szedik."
Ugyanez a gazdálkodó elmondja, hogy ez az évjárat igencsak molyos volt: a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke hernyója is berágott a csövekbe. A szemeken szerinte a Fusárium és az Aspergillus gomba penészgyepeit is látni. Korábbi cikkünkben már írtunk róla, hogy az utóbbi kórokozó azt szereti, ha a nyár vége is bőven 30 fok feletti hőmérsékletet hoz, és emellett a szemek is szárazak. Ezek a szemek túl vizesek az aflatoxin-termeléshez. Észszerű távolságból az ilyen kukoricák beszállíthatók az etanolgyárba.
A termelő még hozzáfűzi korábbi tapasztalatait az értékesítéshez: a piac már beárazta, hogy ilyen a kukorica. Extrém kicsi a termés, ezért mindent meg fognak vásárolni. Kár, hogy a 100 ezer forint feletti árakra a globális piac miatt nincs esély, így az egyes üzemek teljesítményét a veszteség mértékében lehet majd lemérni. Az járt jól, mondja a gazdálkodó, aki a lehető legkisebb költséggel termelt, mivel a hozamokon alig módosított valamit a termelés intenzitása. Ő maga a no-till híve, amihez alapvetően egy egészséges, nem kizsarolt talaj szükségeltetik.
Nekünk korábban 10–14 tonnás tábláink voltak. Most 5 tonna körülinek nézem, de nagyon nehéz megbecsülni. Táblán belül 1 és 7 tonna között ugrál a hozammérő, ezzel párhuzamosan 7 és 20% között mozog a víztartalom is. Nemcsak ez furcsa: a kukorica vágása idején a napraforgók még mindig állnak– hangzik el Borsod megyében. Sokan a magas víztartalom miatt inkább lesilózzák a táblát, mert a tehenészetek ma nagyon megbecsülik a csöves szilázst: ritka kincs. A takarmányhiánnyal magyarázható az is, hogy a korábban lesajnált lucerna a borsodi gazdaság legsikeresebb növénye lett az idén. 800 bálát adtak el belőle, és dolgozni sem kellett vele: jöttek, vágták, bálázták, fizettek, vitték.
A kukoricát sajnálom, mert a 40 fokokig egészen jól nézett ki. Ha mi is kiábrándulunk belőle, akkor igazán nem tudom, ki termeli majd az országban...
