Borsa Miklós és Hajdú Gábor kinevezéséről, majd annak szinte azonnali visszavonásáról fogalmazta meg kemény kritikáját Tarjányi Péter. A biztonsági szakértő közösségi oldalán közzétett bejegyzésében rámutatott: a Fidesz 16 éves korszaka alatt látott politikai alapú kiszorítások és „halállisták” elfogadhatatlanok voltak, de nem jelenthet megoldást, ha a visszavágás válik az új normává. Szerinte a szakmai alkalmasság számonkérése jogos, de a teljes egzisztenciális felszámolás csak a gyűlölet örökös újratermelődéséhez vezet.
Tarjányi Péter Facebook-bejegyzésében leszögezte, hogy ami Borsa Miklóssal és Hajdú Gáborral történt a közmédiában, az számára elfogadhatatlan. Kiemelte, hogy nem felejtette el az elmúlt 16 évet, amikor a Fidesz alatt megszokottá vált a másként gondolkodók kiszorítása a munkából, az üzletből és a nyilvánosságból.
Ez elfogadhatatlan volt akkor, és elfogadhatatlan kellene hogy legyen most is. Mert attól, hogy velem igazságtalanságot követtek el, még nem lesz igazságos, ha egyszer én teszem ugyanezt veled. Szerintem ilyen egyszerű.
− írja Tarjányi Péter.
Felelősségvállalás vagy bosszúvágy?
Borsa Miklós és Hajdú Gábor esete kapcsán hangsúlyozta: a szakmai múlt és a hitelesség alkalmassági kérdés, amiről lehet és kell is vitatkozni.
Aki újságíróként tudatosan hazudott vagy manipulált, annak számolnia kell azzal, hogy elveszíti a közönség bizalmát. A felelősséget nem lehet eltörölni. És itt fontos a különbség: senkinek nem jár közmédiás állás. A szakmai múlt alkalmassági kérdés. Az egzisztenciális leszámolás viszont valami egészen más. Mert a felelősség és a bosszú nem ugyanaz…
− tette hozzá.
A szakértő rávilágított arra is, hogy az elküldöttek életkorával és családi kötelezettségeivel összefüggő nehézségek már nem csupán az érintett személyekről szólnak, hanem a teljes magyar társadalom működési mechanizmusáról.
Rendszerváltás helyett csak szerepcsere
Tarjányi Péter szerint Magyarországon évtizedek óta az a reflex működik, hogy a győztes fél elégtételt akar venni, a vesztes pedig elraktározza a sérelmeket a következő hatalomváltásig:
Nem együttműködést keresünk, hanem győzelmet. Nem kiegyezést, hanem elégtételt. Nem azt kérdezzük, hogyan tudunk holnaptól együtt élni, hanem azt, ki mit tett velünk tegnap.
Meglátása szerint a törvénysértésekért felelni kell, és a hazugságokért jár a hitelesség elvesztése, de a politikai alapon történő teljes ellehetetlenítés megakadályozza a valódi változást:
De egy politikai korszakváltás nem jelentheti emberek egzisztenciális felszámolását csak azért, mert a másik oldalon álltak. Mert különben nincs rendszerváltás. Csak szerepcsere… A tegnapi üldözöttből lesz a holnapi üldöző. A tegnapi üldözőből pedig a holnapi áldozat. És kezdjük elölről. Ebben az országban így sosem lesz kegyelem és megbékélés…
Bejegyzését azzal a szomorú konklúzióval zárta, hogy az ország talán azért képtelen az igazi újrakezdésre. „Mert a gyűlölet ízét már annyira megszoktuk, hogy lassan észre sem vesszük. Pedig nagyon ismerős. Igazi magyar aroma…”
