Egy erdészeti mélyszántás nyomán felbecsülhetetlen értékű honfoglalás kori leletegyüttes látott napvilágot egy Pest vármegyei település határában. A ritka aranyvereteket és magas művészeti színvonalat képviselő tárgyakat a civilek és a múzeumi szakemberek példás összefogásával sikerült megmenteni a nemzeti örökség számára.
Újabb fontos és értékes fejezettel gazdagodott a magyar honfoglalás korának története. 2026 nyarának elején a Közösségi Régészeti Egyesület egyik éber önkéntese, Tóth Károly különleges tárgyakra lett figyelmes egy Pest vármegyei település külterületén, ahol korábban még semmilyen régészeti kutatást nem végeztek. Felismerve a talajfelszínen heverő leletek rendkívüli történeti jelentőségét, azonnal értesítette a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum szakembereit – hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzeti Múzeum.
Erdészeti mélyszántás tárta fel a honfoglalás kori vezetői elit hagyatékát
A helyszínre érkező régészek megállapították, hogy egy erdészeti mélyszántás forgatta ki a földből a szunnyadó kincseket. A napvilágra került leletek között több egyedülálló műtárgy, köztük rendkívül finoman megmunkált aranyveretek is szerepelnek. Az aranyleletek jelenléte önmagában is igazi szenzációnak számít, hiszen a 9. századra datált magyar honfoglalás korából csak elvétve ismerünk nemesfémből készült díszítéseket.
A Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársai a Közösségi Régészeti Egyesület tagjaival karöltve haladéktalanul hitelesítő terepbejárást és feltárást végeztek a helyszínen, hogy biztosítsák a leletmentést és dokumentálják a történeti kontextust.
Az előkerült leletegyüttes nemcsak azért különleges, mert arany tárgyak is gazdagítják – ami rendkívül ritka a honfoglalás időszakából –, hanem azért is, mert a tárgyak kidolgozottsága rendkívül magas színvonalú. Az előkerült tárgyak kétségkívül a korabeli társadalmi elit hagyatékához tartoznak
– hangsúlyozta Giedl Dániel, az ásatás vezető régésze és Rácz Tibor Ákos, az egyesület elnöke.
Példás intézményi és civil összefogás
A kutatások és a leletmentés méretei jól mutatják a hazai régészeti szakma összefogásának erejét. A Ferenczy Múzeumi Centrum és a civil egyesület összehangolt munkájába a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének szakemberei is bekapcsolódtak. A Régészeti Restaurátor Osztály és az Archeometriai Laboratórium munkatársai jelenleg is vizsgálatoknak vetik alá az előkerült tárgyakat, hogy pontosabb képet kapjunk azok készítési technikájáról és pontos koráról.
A feltárási munkálatok ezzel még nem értek véget:
a szakemberek várakozásai szerint idén ősszel átfogó, szisztematikus tervásatás kezdődik a területen, amely további meghatározó felfedezésekkel kecsegtet.
Szigorú titoktartás védi a kincseket a fosztogatóktól
A szakemberek egyelőre szándékosan nem hozzák nyilvánosságra a Pest vármegyei település pontos nevét és a lelőhely elhelyezkedését. A szigorú hírzárlat célja, hogy megóvják a védett régészeti lelőhelyet az illegális fémkeresős kincsvadászoktól és a szakszerűtlen bolygatástól.
A múzeum tájékoztatása szerint az előkerült tárgyakról és a tudományos kutatás részletes eredményeiről is csak a feltárások lezárultát követően, a legmegfelelőbb időpontban számolnak majd be a nagyközönségnek – amikor a látogatók végre teljes pompájában megcsodálhatják a múlt e páratlan kincsei.
László Gyula régész-professzor elmélete szerint a magyarság nem egyetlen lépcsőben, hanem két hullámban vette birtokba a Kárpát-medencét. Az első, tömeges betelepülés eszerint 670 körül, az úgynevezett késő avar korban történt, amellyel egy korai, magyarul beszélő népesség rögzült a területen. Árpád fejedelem 895-ös klasszikus honfoglalása már a második hullámot jelentette, amely során egy fegyveres elit szervezte egységes állammá az itt talált rokon lakosságot.
(MNO)
