Az Európai Unió gáztárolói a november elsejei fűtési szezon kezdetére várhatóan mindössze 77 százalékos szintet érnek el. Ez az érték 12 százalékponttal marad el a tizenöt éves normától, és nem éri el a kötelező 90 százalékos uniós célt.
Az IntelliNews Lambda elemzése szerint a kritikus helyzetet nem önmagában a tárolók alacsony szintje okozza, hanem az a csekély mozgástér, amely a tartalékok szűkössége miatt alakult ki. Bár a 77 százalékos töltöttségi szint elsőre aggasztónak tűnhet, történelmi összevetésben ez az eredmény nem példa nélküli.
Az elmúlt tizenöt év adatait vizsgálva kiderül, hogy a tárolók szintje az esetek többségében 72 és 80 százalék között mozgott. A jelenlegi előrejelzések alapján azonban a 90 százalékos célkitűzés elérése matematikailag kizárt, sőt, 75 százalék az esélye annak, hogy 80 százalék alatti készletekkel vágunk neki a télnek.
Az európai gázellátási térképen jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatók, ahol különösen Németország és Hollandia teljesítménye ad okot aggodalomra. A németországi tárolók, amelyek Európa legnagyobb kapacitásával rendelkeznek, augusztus végén mindössze 50 százalékos töltöttséget mutattak.
A szakértői becslések szerint, ha a jelenlegi importütem folytatódik, Németország november elejére csupán 67 százalékos szintre tornázhatja fel a készleteit. Ez a hiány azért különösen fájdalmas, mert a német tárolók kapacitása a teljes európai állomány közel 22 százalékát teszi ki.
A jelenleg hiányzó 71 terawattóra (TWh) a teljes uniós deficit 39 százalékát adja, ami magyarázatot ad arra, miért emelkedtek Németországban kétszeresére a gázárak a többi európai piachoz képest. Ezen a ponton a nyár végi tárolási hiány már nagyrészt rögzítettnek tekinthető, mivel a historikus adatok szerint az őszi hónapokban a feltöltési ütem lényegesen lassul.
A gázárak és a készletek kapcsolata szoros összefüggést mutat, ahol minden hiányzó százalékpont körülbelül 1,6 százalékos áremelkedést generál.
Az elemzések alapján a jelenlegi 16 százalékpontos deficit mintegy 27 százalékos többletköltséget jelent az azonos időszaki átlagos készletszintekhez képest.
Fontos hangsúlyozni, hogy a hideg időjárás önmagában nem a gázárat emeli, hanem felgyorsítja a tárolók kiürülését, ami közvetve vezet az árak növekedéséhez. A nyári hónapok rendkívüli hősége – amely rekordokat döntött – akadályozta a hatékony újratöltést, így Európa egy olyan helyzetbe került, ahol a téli fűtési igények kielégítése nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól. Bár az El Niño jelenség kapcsán sokan enyhébb télre számítanak, a tudományos modellek és a múltbeli tapasztalatok ezt nem támasztják alá egyértelműen.
A jelenlegi modellek három fő forgatókönyvet vázolnak fel a téli szezonra, ahol a legfontosabb változó az időjárás alakulása. Amennyiben a tél az átlagosnál hidegebb lesz, a készletek drasztikusan csökkenhetnek, ami a piaci árakat akár az eddig látott szintek fölé is emelheti. Bár a gáztárolók fizikailag nem ürülhetnek le teljesen, az árak emelkedése kényszerű keresletcsökkentést eredményezhet, ami a piacok önkorrekciós mechanizmusaként értelmezhető. A piaci szereplők már beépítették a kockázatokat az árakba, amit a jelenlegi 19 százalékos felár is bizonyít.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a készletszintek a legsötétebb válságévek óta nem voltak ilyen alacsonyak a fűtési szezon kezdetén.
A döntő tényező tehát a tél folyamán érkező időjárási hatások kiszámíthatatlansága marad. Európa egy bizonytalan, kihívásokkal teli tél elé néz, ahol a korábbi évekhez képest jóval kisebb mozgástér áll rendelkezésre.
