Sulyok Tamás végül aláírta az elmozdítását célzó jogszabályt, de súlyos aggályait külön határozatban is összegezte.
Miután az Országgyűlés elfogadta, Sulyok Tamás államfő szombaton aláírta az Alaptörvény tizenhetedik módosítását, ami az ő, hétfői hatállyal történő elmozdítását is jelenti. A köztársasági elnök döntését a Facebook-oldalára kitett videóban indokolta, az elnöki jóváhagyást követően pedig a módosítás meg is jelent a Magyar Közlönyben.
Az Alkotmánybíróság tagjainak hetvenéves korban való maximalizálását és egyéb rendelkezéseket is tartalmazó, erősen vitatott csomag aláírásáról köztársasági elnöki határozat is született, a dokumentumot pedig feltöltötték a Sándor palota honlapjára is.
„A jogállamiság helyreállításának indokával elfogadott alaptörvény-módosítás néhány eleme – így például az Alkotmánybíróság hatásköreinek kiszélesítése – valóban üdvözlendő,
számos eleme ugyanakkor – különösen a választójog példátlan mértékű korlátozása, valamint egyes hivatalban lévő közjogi tisztségviselők személyre szabott jogalkotás útján történő eltávolítása – sérti a jogállamiság, a demokrácia és a hatalommegosztás elvét”
– fejtegeti a határozatban a távozó államfő.
Hozzáteszi: „Az országgyűlési képviselők 2026. évi általános választásának éjszakájától kezdve a közbeszédet eluralta a verbális abúzusnak, a nyílt és közvetlen erőszakos fenyegetésnek egy olyan szélsőséges formája, ami arra épít, hogy egyes közjogi tisztségviselők, országgyűlési képviselők és más közszereplők emberi méltóságukban bármiféle erkölcsi korlát nélkül megalázhatók, hivatali feladat- és hatáskörük, illetve közéleti tevékenységük ellátásában pedig – az alaptörvényi és jogszabályi kereteket és fékeket teljes egészében figyelmen kívül hagyva – szabadon fenyegethetők, utasíthatók, kényszeríthetők.”
Sulyok szerint ennek a kommunikációs stratégiának az a célja, hogy elhallgattasson, ellehetetlenítsen és eltávolítson a magyar alkotmányos berendezkedésből olyan szereplőket, akik – a plurális demokráciában elengedhetetlen módon – biztosíthatnák a jogi, szakmai és politikai vélemények sokszínűségének érvényesülését.
„Látom és tapasztalom, hogy mindezek a törekvések jelen pillanatban a magyar társadalom egy jelentős része számára helyesnek vagy akár elkerülhetetlennek tűnnek. Ezeket az érzéseket és véleményeket természetesen tiszteletben tartom” – írja.
Hozzáteszi: „Látom és tapasztalom ugyanakkor azt is, hogy
sokak számára félelmet keltő az a hatalomfelfogás, amelynek egyik mérföldköve és kézzelfogható lenyomata a tizenhetedik alaptörvény-módosítás. A magam részéről a legteljesebb mértékben osztom ezeket az aggodalmakat,
és mind a jelenkor szempontjából, mind pedig történeti távlatokban összeegyeztethetetlennek tartom Magyarország alkotmányos alapelveivel mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a jogállamiság követelményeinek semmibevételével avatkoznak be a népképviseleti demokrácia és a hatalommegosztás rendszerébe.”
A határozatban aztán megismétli az indoklást, „súlyos tartalmi ellenvetései” dacára miért írta mégis alá a dokumentumot: „Az Alaptörvény S) cikk (3) bekezdése ugyanakkor rendkívül szűken határozza meg a köztársasági elnök alaptörvény-módosítással kapcsolatos alkotmányos mozgásterét. A köztársasági elnök az alkotmánymódosító hatalom, azaz az Országgyűlés részére egyet nem értése esetén sem küldheti vissza az elfogadott alaptörvény-módosítást, az Alkotmánybírósághoz pedig kizárólag akkor fordulhat, ha az alaptörvény-módosítás megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményeket nem tartották meg. Ilyen helyzet jelen esetben nem áll fenn.”
(Mandiner)
