Róna szerint Magyar Péter cáfolhatatlan felhatalmazást kapott a régi rendszer lebontására, de a képviselői mandátum három ciklusra korlátozása már túllépi a választói megbízás határait, és megalapozottá teszi az önkényesség vádját.
Róna Péter jogász-közgazdászprofesszor, az MNB korábbi felügyelőbizottsági tagja szerint az Alaptörvény 17. módosítása körüli vita valójában két összeegyeztethetetlen alkotmányelmélet – a „politikai” és a „jogalapú” alkotmány – ütközése.
A magyar Alaptörvény mindkettőt magába építette, ami működésképtelen rendszert szült:
mivel a kétharmad bármit átírhat, és az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhat, Róna szerint a jogállam megszűnt, és minden pusztán politikai döntés kérdése
– fogalmazott a 24.hu-n megjelent, „Ez Magyar Péter első tévedése” című cikkében.
Magyar Péter a választáson cáfolhatatlan felhatalmazást kapott a megnevezett tisztségviselők – élükön Sulyok Tamás – eltávolítására és egy új, jogállami alkotmány kidolgozására, az új alkotmány életbelépéséig pedig a jelenlegi, hitelét vesztett Alaptörvény formálisan törvényes alapot ad ehhez.
A csapda a szerző szerint ott van, hogy a 17. módosítás egyik eleme, a képviselői tisztség három ciklusra korlátozása nem szerepelt a kampányban, így
arra Magyar Péter nem kapott választói megbízást – ennek egyetlen alapja a maga a Tisza által is „kárhoztatott” Alaptörvény.
Mivel a lecserélésre ítélt Alaptörvény tartalmi ereje elveszett, és pusztán eljárási szerep maradt neki, a kormányzás tartalmi határait az április 12-ei választói felhatalmazás jelöli ki. Ahol a Tisza Párt ezt a határt átlépi – mint a cikluskorlátozásnál –, ott azonnal megalapozottá válik az önkényesség vádja.
