„A közösségi megszégyenítés kényelmesebb és intellektuálisan biztonságosabb volt, mint értelmes vitát folytatni az Országgyűlésben, amiért a képviselők nem mellesleg a fizetésüket kapják” – fogalmazott a kritikus.
A Tisza-frakció Magyar Péter vezetésével kivonult az Országház ülésterméből Pócs János beszéde alatt. „Nos, ezt a megbélyegzési technikát egy nagyon ártalmas, rossz gesztusnak tartom, és ennek nyomán őszintén szólva nem érzem úgy, hogy az új elit működése elődeihez képest kellően eltérő volna” – hangsúlyozza Puzsér Róbert Facebook-oldalán.
A kritikus szerint a „kiközösítő szándékú ignorancia kivonulásban kifejeződő módszerét még az SZDSZ országgyűlési képviselői honosították meg a kilencvenes években, hogy a diskurzus demonstratív megtagadásával jelezzék: meghallgatni sem hajlandóak azokat, akiket nem tekintenek magukhoz foghatóan civilizáltnak.
A közösségi megszégyenítés kényelmesebb és intellektuálisan biztonságosabb volt, mint értelmes vitát folytatni az Országgyűlésben, amiért a képviselők nem mellesleg a fizetésüket kapják.
„A módszert a Fidesz frakciója hasznosnak találta, és csakhamar átvette: valahányszor Gyurcsány Ferenc szólásra emelkedett, a fideszes képviselők kivonulásukkal fejezték ki, hogy nem hajlandóak belélegezni azt a levegőt, amit beszédével az ülésterembe juttat” – írja Puzsér. Hozzáteszi:
„Jelzem, hogy az ülésteremből való kivonulás demonstratív dehonesztációs művelete az elmúlt évtizedek egyik legkártékonyabb precedense, mert a viszolygás és a megalázás áthatolhatatlan szakadékát vonja a politikai kurzusok közé, amelynek szelleme aztán a társadalom minden szintjére leszivárog – ezt gondoltam, amikor az SZDSZ, amikor a Fidesz meg amikor a Mi Hazánk frakciója gyakorolta, és most is ugyanezt gondolom, amikor a Tisza képviselői alkalmazzák.”
Puzsér azt akarja, hogy 2026 korszakhatár legyen: „a Tisza képviselői ne vegyék át a korábbi elitektől ezt gyűlöletmetódust. Legyen végre az a norma, hogy az országgyűlési képviselők a társadalmi párbeszéd fenntartásának szellemében igenis meg kell, hogy hallgassák egymást, és szavakkal meg érvekkel, nem pedig a másik fél tudomásul nem vételének a gesztusaival kell, hogy válaszoljanak egymásnak. Nem azért bánik bárki is tisztelettel a másikkal, mert az szerinte tiszteletre méltó, hanem mert ő maga tiszteletteljes, a tisztelet ugyanis nem valakinek, hanem valakiről szól. Enélkül nincs közös ország, és közös jövő sem lehet” – zárja bejegyzését a kritikus.
