Pilhál Tamás írása a Magyar Nemzeten. A Szakács-ügy legfontosabb kérdése: ki volt az a rendőri vagy a rendőrséget kézivezérlő tiszás politikai vezető, aki parancsot adott a bilincselésre, gyanúsításra?
Már nem gyanúsítják terroristasággal Szakács István patrióta véleményvezért. Pedig néhány napja, egy rigófüttyös hajnalon Magyar Péter rendőrsége nagy létszámban foganatosított bezúdulást Istvánunk győri lakásába, és gyermekei, felesége mellől hurcolták el őt bilincsben, vezetőszáron. Akárha gyilkos vagy emberevő lenne – nem pedig egy joviális videós megmondóember.
Akkor még úgy volt – legalábbis az excipőboltos miniszter által felügyelt karhatalom szerint –, hogy Szakács István súlyos veszedelmet jelenthet országra-világra, talán vegyi fegyver is akad nála a sufniban (ő „Vegyi Pityu”), vagy egy még veszedelmesebb Nemzeti hitvallás, s hát emiatt elkerülhetetlenül szükségeltetett hét-nyolc zsandár a semlegesítésére. Végül aztán a kihallgatása után hazaengedték a Pistát, nem rakták dutyiba, de a „terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés” gyanúját bő egy hétig fönntartották vele szemben. Gondolom, hogy érezze a tiszás „szeretetország” törődését.
Tegnap aztán befutott a hír: a Fővárosi Főügyészség helyt adott Szakács István panaszának, és megszüntették ellene a gyanúsítást.
Volt–nincs, mintha elfújták volna. Csoda történt. Vagy valami más. Ezek szerint mégsem minősül terrorcselekménnyel fenyegetésnek, ha a nép gyermeke – miként István – fölszólítja a zugligeti kondukátort, meg ne próbálja börtönbe csukatni Orbán Viktort, különben ötszázezer ember fogja őt kiszabadítani.
Továbbá az sem a terrorizmus előszobája, ha Magyar Péter becses figyelmébe ajánlja, ne fordítsa egymás ellen a magyarokat. Nem mintha bármi foganatja lenne az efféle felhívásoknak, hiszen látnivaló: a fölszólított személy két és fél esztendeje mást sem csinál, mint uszít, hergel, viszályt szít, kútmérgez. Meglehetős eredményességgel. Mint Erisz, a viszály görög istennője.
Ezek szerint az ügyészségen még nem gurult el mindenkinek a Daedalonja. Talán a helytartó csápjai odáig még nem érnek el, vagy nem annyira.
Esetleg észlelték, hogy a kvázi kormányfő Szakács Istvánénál sokkal súlyosabb fenyegetésekkel bombázza az országot naponta:
hol az államfőt, hol a többi közjogi méltóságot, hol volt minisztereket, hol egyszerű állampolgárokat fenyeget börtönnel, levadászással, tönkretétellel. Nem a lóláb, hanem az egész ló kilógna, ha Magyart nem, csak a nála finomabban fogalmazó kritikusait vennék elő.
Szóval Szakács István megúszta. Egyelőre. Ez is valami. Pláne ilyen, Tanácsköztársaság-szagú időkben, amikor a kondukátor új-ÁVH-t állít föl, hogy lesöpörtesse például azok padlását, akiknél három éve még állásért kilincselt. Amikor jogerős ítélet nélkül bűnözőnek, maffiózónak nevezhet ártatlan embereket, miközben ő továbbra is a mentelmi joga mögött sunyít, retteg szembenézni például a telefonrablási büntetőügyével, amelynek tényállása elég egyértelműnek tűnik.
Ha már itt tartunk: reméljük, az ügyészségnek lesz vér a pucájában kikérni az ötkerti gatyamanó mentelmi jogát. Ha ez egy jogállam, ahol jogbiztonság meg jogegyenlőség van, akkor ez alap. Egy átlag halandót ennél kevesebbért is már rég elítéltek volna.
Szakács István jelezte: nem hagyja annyiban az ügyet, kártérítési eljárást indít a rendőrség ellen. Helyes! Lassú és időigényes, de talán segít a rezsim fékentartásában, ha milliós jóvátételeket kell kipengetnie az általa meghurcoltaknak.
A Szakács-ügy legfontosabb kérdése:
ki volt az a rendőri vagy a rendőrséget kézivezérlő tiszás politikai vezető, aki parancsot adott a bilincselésre, gyanúsításra?
Ki volt az az elvetemült, aki jó ötletnek gondolta hét-nyolc rendőrt kivezényelni egy családapához, megfélemlíteni a kisgyermekeit, a feleségét s velük együtt az egész jobboldali közösséget? Ezt meg kell tudnunk!
(MNO)
