Változtatások nélkül, Fekete Győr Andris pénteki őrjöngése.
Íme:
Nem találok enyhébb szavakat: a pokol legmélyebb bugyrában lenne a helyük azoknak, akik tizenhat éven át nézték a hazánk kiszáradását, tudták, mi vár ránk, mégis a saját gazdagodásukat választották Magyarország jövője helyett.
Bajánál csütörtök délután már csak 24 centiméteres volt a Duna vízállása, három centiméterrel alacsonyabb az eddigi történelmi minimumnál. Mohácsnál két nap alatt 56 centiméterről 37 centiméterre apadt a folyó, miközben az eddigi negatív rekord 50 centiméter volt. Dunaszekcsőnél és Dunaföldvárnál szintén megdőltek a valaha mért legalacsonyabb vízállások.
Repedezik a termőföld, süllyed a talajvíz, száradnak ki a kutak és a vizes élőhelyek, a szemünk láttára válik egyre nagyobb terület élhetetlenné.
A Homokhátság talaja alól már több Balatonnyi víz hiányzik, a Tisza több pontján történelmi mélypontra süllyedt a vízállás, a Velencei-tó egyes részei pedig annyira sekéllyé váltak, hogy száraz lábbal is át lehet rajtuk kelni. A Balaton vízszintje is rohamosan csökken, miközben aszálymentes terület egyáltalán nem maradt Magyarországon, az Alföld szinte teljes egészét rendkívüli aszály borítja.Nehéz szavakat találni arra a gyalázatra, hogy miközben mindez hosszú évek óta teljesen világos, a bukott rezsim vezetői úgy viselkedtek, mintha semmi dolguk nem lett volna vele.
Tudom, hogy a klímaváltozás globális probléma, és nem akarok minden felelősséget az előző kormányok nyakába varrni. Egy magyar kormány sem tudja megállítani a Föld felmelegedését. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy ne tehetett volna igenis sokat azért, hogy Magyarország felkészültebben nézzen szembe a következményekkel.Visszaadhatta volna például a folyóknak az ártereket, helyreállíthatta volna a vizes élőhelyeket, és a víz minél gyorsabb elvezetése helyett elkezdhette volna helyben tartani a csapadékot és az árvizek vizét. Átalakíthatta volna a csatornarendszereket, feltölthette volna a talajvízkészleteket, támogathatta volna a kisebb tározókat, a vízkímélő mezőgazdaságot és azokat a gazdákat, akik hajlandók alkalmazkodni az új éghajlati viszonyokhoz. Ezek ismert, Magyarországon is kipróbált megoldások.
Orbánék ehelyett azzal töltötték ezt a tizenhat évet, hogy szétrabolják az országot, megszállják az állami intézményeket, és közpénzből felépítsenek egy olyan propagandagépezetet, amely minden egyes kudarcukért valaki mást okol. Miközben Magyarország földje kiszáradt, ők stadionokra, akkumulátorgyárak támogatására, értelmetlen presztízsprojektekre és a saját köreik gazdagodására költötték az ország pénzét.Meggyőződésem, hogy ezt nem úszhatják meg egyszerűen annyival, hogy el lettek zavarva a hatalomból.
Fel kell tárni, kik söpörték félre a szakértői figyelmeztetéseket, kik akadályozták meg a szükséges beruházásokat, és kik döntöttek úgy, hogy Magyarország vízbiztonságánál fontosabb a politikai maffia gazdagodása.
Ami történt, nem szimpla hanyagság. Önmagában azért, mert rosszul kormányoztak és súlyos mulasztásokat követtek el, bármilyen igazságtalan is, jó eséllyel nem lehet őket büntetőjogi felelősségre vonni. Azt azonban igenis kőkeményen ki kell vizsgálni, hogy az elmúlt tizenhat év döntései során történt-e hivatali visszaélés, hűtlen kezelés, szándékos környezetkárosítás vagy más olyan bűncselekmény, amely hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország idáig jusson.
Visszacsinálni már nem tudjuk mindazt, amit elkövettek. Az viszont a minimum, hogy legalább ott feleljenek a törvény előtt, ahol a rossz kormányzáson túl konkrét bűncselekmény gyanúja is felmerül. Kőkemény elszámoltatást követelünk!- zárul Fegyőr őrjöngése.
