A magyarországi vármegyék Szent Istvántól a kommunista alkotmányig az ország, a nemzet szerves alkotórészét képezték, helyi identitásképző szerepük elvitathatatlan.
A közigazgatás, bíráskodás, gazdasági élet, honvédelem, jogalkotás, önigazgatás, végrehajtás mellett különösen fontos szerepük volt a vészterhes időszakokban, amikor helyi szinten gyakran az egyetlen szervezett megtartó erőként az ellenállás, a védekezés és a megmaradás letéteményeseiként működtek.
A vármegye rendszert a kommunista hatalom törölte el véglegesen, a II. világháború után, az 1949-es alkotmánnyal, amely szovjet mintára megyékre cserélte a hagyományos közigazgatási egységeket.
Angol, kanadai, holland és dél-afrikai példák bizonyítják, hogy a hagyomány tisztelete, az összetartozás tudatának erősítése, a nemzeti szuverenitás hangsúlyozása egyben civilizációs és kulturális érték, a demokratikus intézményrendszer erősítésének eszköze is, így a 2023 an megtörtént vármegye elnevezés visszaállítását szimbolikus tisztelgésnek tekinthetjük.
Néhány Tisza rajongó véleménye a vármegyékről:
- „szüntessék meg az ispánt is, nem a Ludas Matyi rajzfilmben vagyunk bazmeg”
- „minden alkalommal amikor hallom elborzadok, ezen az ostoba Horthy restauráción.”
- „Mai napig nem értem az embereket miért használjak. Mert Viktor azt mondta?”
NAGY a baj a fejekben és óriási történelmi hiányosságok vannak…
De a lényeg, hogy hamarosan visszatérünk a szovjet mintához, csak azt nem értem, hogy akkor mi a helyzet a „Ruszkik haza!” jelmondattal?
Forrás: Facebook
