Az „értelmiségiek” gyakran alaptalanul elítélik Wass Albert munkásságát, anélkül, hogy alaposan megismernék írásait, vagy csak néhányat mérlegelnek belőlük. Ezek az emberek általában előítéletek alapján formálnak véleményt, elutasítva minden jobboldali nézetet, ugyanakkor antipatizálva a baloldaliakkal, csupán politikai hovatartozásuk miatt.
Ezek a kánonalkotók egyfajta Messiás-szindrómában szenvednek, hiszen úgy érzik, hogy döntéseik meghatározzák a magyar irodalom jövőjét. Ők azok, akik beleszólnak abba, ki számít íróknak, és kik érdemelnek elismerést vagy éppen ellenkezőleg, feledést. Ítéleteiket gyakran anélkül hozzák meg, hogy valóban megvizsgálnák az alkotások értékét.
Ungváry nézete szerint Wass Albert verseiben plágium található, ami a tehetséges költők, például Márai, Dsida vagy Áprily szintjét nem éri el. Érdekes, hogy amikor Esterházy Péter esetében hasonló vádak merültek fel, ugyanezek az „értelmiségiek” a jelenséget intertextualitásként magyarázták el a nagyközönségnek, nem pedig plágiumként - világított rá Pataki Tamás a Tisza farvizén evickélő értelmiség kulturális Wehrmachtosodására.