Újabb fejelmények láttak napvilágot a Fenyő-gyilkosságban, ezért Gyárfás Tamás ügyvédje perújítást kezdeményez. Az ügy részleteiről maga Gyárfás Tamás beszélt az Indexnek.
Büntetés-végrehajtási intézetben adott interjút az Indexnek Gyárfás Tamás, aki 2025. április 10-én
hét év letöltendő börtönbüntetést kapott a Fővárosi Ítélőtáblától: a bíróság felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösségét az úgynevezett Fenyő-ügyben.
Az interjú apropóját az adta, hogy Gyárfás ügyvédje perújítást kezdeményezett, miután három olyan, kulcsfontosságú nyilatkozat került a védelem asztalára, amely átszakítja a Fővárosi Ítélőtábla közvetett bizonyítékokból álló, zárt láncolatát.
Most Gyárfás a Fenyő-gyilkosság felbújtójáról is beszélt. „A tárgyaláson a bíró egyszerűen nem engedte, hogy róla beszéljünk. Azzal indokolta, hogy nem szerepel a vádiratban. Egykor a Nemzeti Nyomozó Irodában is csak a 41. számú tanúként hallgatták ki.
A Fenyő-ügyben már a rendőrségen is tabuként kezelték. Nem csoda: komoly pozícióban volt. Az általa vezetett bank finanszírozta az úgynevezett rendőrpalota felépítését.”
Gyárfás Tamás a mostani interjúban azt mondta, nagyon bízik a perújításban, „igaz, a jogerős ítélet előtt is biztosra vettem, hogy felmentenek.” Közölte, „2017 szeptemberében becsöngettek hozzánk: egy idegen férfi akart velem beszélni. Mivel külföldön voltam, az illető a kaputelefonon közölte a feleségemmel, hogy két nap múlva újra eljön. Így is történt.
A kapurácson benyújtott öt lapot, amelyen a köztem és Portik Tamás közötti, 13-14 évvel korábban zajlott beszélgetések kiragadott idézetei voltak. Az illető megengedte nekem, hogy a papírokat bevigyem a házba. Elolvastam, gyorsan lefénymásoltam, majd, amikor visszaértem, az illető azt mondta: „Katasztrófa lesz, ha…”, de nem tudta befejezni a mondatot.
Visszaadtam neki az eredeti irományt és azt javasoltam, hogy vigye a rendőrségre.” Hozzátette: „végül én vittem el a Nemzeti Nyomozó Irodába, az időközben a levélszekrénybe bedobott kazettával együtt. A kazettán részben ugyanazok hangzottak el, amiket olvashattam…”
Az interjúban beszélt arról is, hogy ez az ember K. Imrich volt, akinek „a bíróság sem tulajdonított jelentőséget.
A tárgyalásra meg sem idézték. Annak ellenére, hogy váratlanul feltűnt egy új, a 4. számú tanú, Szemán József, aki azt állította, hogy 2017. szeptemberében személyesen ő járt Gyárfáséknál az összeollózott idézetekkel.
Eszerint mégsem K. Imrich. Az nekem édesmindegy volt, hogy az irományt 2017-ben kitől kaptam. Az átadó személye csak attól kapott jelentőséget, hogy az újonnan felbukkant ember kijelentette: a küldemény szerkesztői azért őt küldték hozzám, mert tudták, hogy ismer engem. Tudták, hogy már máskor járt nálam. Azt vallotta: 1997 végén egy üzenetet már átadott nekem: „A dolgok hamarosan realizálódni fognak.”
Arra a kérdésre, hogy vajon miért került elő húsz év elteltével ismét a Fenyő-ügy, azt mondta: „A bűnüldözés nagy eredményeket ért el a kilencvenes évek sokáig feltáratlan ügyeiben. A Fenyő-gyilkosság felbujtójával azonban adós maradt. Komoly elismerés illethette azt, aki eredményt tudott felmutatni. Nem volt elfogadható magyarázat arra, hogy ehhez húsz év sem volt elegendő. Nyomasztó lehetett a megfelelési kényszer. Meg kellett felelni a várakozásnak.
Az NNI nyomozást vezető őrnagy a jelentésében a felvételekből Portikot idézte: »Letettük a fenyőfát«.
„Mintha Portik ezt nekem mondta volna. A jelentésében ezzel vezette fel a javaslatát az én őrizetbe vételemre. Ám ilyen mondat nincs egyetlen hanghordozón sem. Hiába hívta fel erre Zamecsnik úr a figyelmet, a bíró nem tulajdonított ennek jelentőséget.”
