Az elmúlt hat évben hozott döntés – amely jelentős hivatalos elismerést kölcsönöz a rendezvénynek – csak megerősítette azt, ami már korábban is nyilvánvaló volt a hadjáratról. Számos anyaországi településsel és a felvidéki szakasszal mára már nemzeti intézménnyé fejlődött, bizonyítva, hogy a magyar történelem ma is aktív hatást gyakorol. Az évek során a huszárokhoz különböző csapatok is csatlakoztak: gyalogosok, tüzérségi egységek, diákok, zenészek, néptáncosok, kulturális intézmények, helyi önkormányzatok és politikai szereplők.
Ma a Tavaszi Emlékhadjárat a régión belül két országra kiterjedő fontos kulturális eseménnyé vált, amely feléledt kistelepüléseket, civil szervezeteket, zenekarokat és énekkarokat teremtett, újraélesztve a kihalófélben lévő hagyományokat, és számos film, könyv, zenei mű és házasság forrásává vált. Már a harmadik generáció nő fel úgy, hogy számára a lovas seregek felvonulása, a parádék és a csatabemutatók izgalma valóságos élmény. A katonai hagyományőrzés terén páratlan, hiszen ötvözi a bemutatókra specializálódott hagyományőrzést a terepi és tábori hadfeladatokkal, valamint a katonai kultúrát a népi hagyományokkal.
Fülöp Tibor Zoltán rendezvényigazgató a 37. Tavaszi Emlékhadjárat tapasztalatait és utórezgéseit osztotta meg: „Bízunk benne, hogy hozzájárulunk a közösségformáláshoz és segítjük az azonos értékeket valló magyar emberek találkozását. Ezen túl is van mire büszkének lennünk! A Történelmi Lovas Egyesület jelentős szerepet vállalva létrehozta a 48-as katonai hagyományőrző mozgalom alapjait Magyarországon. Kezdeményezésünkkel egy olyan utat tapostunk ki, ami előttünk még senkinek sem volt lehetősége bejárni, és ma már sokan követik. Mindemellett ez nem csak a mi eredményünk, a rendezvényt az emberek áldozatos munkája és hazaszeretete tartja életben immár közel négy évtizede.”
Az idei emlékhadjárat során egy különleges emberi teljesítmény valósult meg: László Zoltán úgy döntött, hogy gyalogosan végigjárja a dicsőséges tavaszi hadjárat útvonalát. Ez a teljesítmény lóháton vagy lovaskocsival is figyelemre méltó lenne, gyalog azonban szinte emberfeletti. Az útvonalát úgy tervezte, hogy az állomásai pontosan egybeessenek az 1849 tavaszi dátumokkal. Kértük László Zoltánt, hogy röviden osztja meg velünk élményeit a vállalásáról.