Gyurcsány Ferenc életjelet adott magáról és a legfrissebb bejegyzésének az elején úgy fogalmazott, hogy „bár volt idő, amikor politikus voltam, és a politika mégiscsak társas műfaj, a magánéletemben inkább kerültem a társaságot. Ezt akkor azzal magyaráztam, hogy egész nap emberek között vagyok, ráadásul meglehetősen intenzíven, ezért a kevés maradék időmben inkább magányra vágyom.”
Ugyanakkor több mint egy éve mással telik az élete: „Mindennap hosszú órákon át olvasok, jegyzetelek, írok. Magányos műfaj ez. De csak kívülről nézve. A szereplők beszélnek hozzám, nevetek és meghatódom velük együtt. A szituációkban ott érzem magam.” Majd a volt miniszterelnök hozzátette, hogy
„Látom Platón bátyját, Glaukont Pireusz széles kövezett útjain lefelé ballagni a kikötő felé.”
Gyurcsány arról is írt, hogy visszavonulása óta nem zárkózott el a külvilágtól, bár tudatosan kerüli a napi politikával kapcsolatos beszélgetéseket. Elmondása szerint rendszeresen találkozik barátaival és ismerőseivel, akik elfogadják ezt a döntését. A közelgő könyvhét ugyanakkor számára is szokatlan helyzetet teremt.
Mint fogalmazott, ismét sok emberrel találkozhat majd, és talán olyanokkal is, akik nemcsak a könyveire, hanem a szerzőjükre is kíváncsiak. Hozzátette: ami korábban, két évtizeden át a mindennapjai része volt, az most már rendkívüli élménynek számít számára. „Van bennem némi izgalom” – jegyezte meg bejegyzése végén.
Miről írt Gyurcsány?
Gyurcsány Ferenc legújabb könyve (címe Az isteni ember) jóval túlmutat a napi politikán vagy a baloldal helyzetértékelésén. A szerző egy rendhagyó gondolati utazásra invitálja az olvasót, amelyben a társas létezés, a narratív tudat, a hit, a politika és az élet értelmének kérdéseit járja körül, miközben arra keresi a választ, mit jelent embernek lenni a 21. században – legalábbis az elérhető ajánlók alapján.
A volt miniszterelnök a később elhíresült 2006-os őszödi beszédében azt ígérte, politikai pályafutása végén könyvet ír a baloldalról. Saját megfogalmazása szerint azonban végül ennél tovább ment, nem csupán a baloldal számára kíván iránytűt adni, hanem a posztmodern emberhez szólva amellett érvel, hogy az ember képes igazságosabban berendezni a világot.