Egyszerűen nem igaz az az állítás, hogy ezek a nehézségek csupán az elmúlt tizenöt évben keletkeztek.
„A szégyenteljes és alaptalan vádaskodások állatorvosi lova az ún. »Zsolti bácsi« címen futó ügy. Ennek újabb, mindenkit hazugsággal vádoló felvonása kapcsán szeretnék az érdeklődő közönség figyelmébe ajánlani valamit.
A rendszerváltás idején, a nyolcvanas évek végén lettem a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke. Ez volt az a szervezet, amely abban az időszakban először készített felvételeket a romániai gyermekotthonokban uralkodó állapotokról. Az alapító Edvi Péterrel és több más, önkéntessel mi mentünk ki oda legelőször, és tártuk a világ szeme elé azokat a borzalmakat – köztük a vaságyakhoz láncolt gyermekek valóságát–, amelyek aztán bejárták a világsajtót. Elindítottunk egy segélyprogramot, majd ezzel párhuzamosan folyamatosan építettük fel a szervezet magyarországi hálózatát.
Amíg 1993-ig betöltöttem az elnöki tisztséget, számos hazai gyermekvédelmi intézményt is végigjártam. Érdemes tudni, hogy ez egy rendkívül nehéz és összetett terület. Magyarországon már akkoriban is sok probléma terhelte a gyermekvédelmet, így egyszerűen nem igaz az az állítás, hogy ezek a nehézségek csupán az elmúlt tizenöt évben keletkeztek. Ugyanakkor az is tény, hogy már a kezdetektől fogva rengeteg kiváló, áldozatkész szakember és komoly intellektuális háttér foglalkozott ezzel a területtel, jelentős szakmai tudást felhalmozva.”
