Pilhál Tamás írása
Gergényi helyettesének kinevezésével a Tisza-vezér átállt a barikád másik oldalára.
Jó-e, ha Magyarország miniszterelnöke (úgy is, mint a végrehajtó hatalmi ág feje, a legfőbb végrehajtó) nem fér a bőrébe? Ha nem az értelme, hanem az idegrendszere irányítja? (Az idegrendszerét pedig ki tudja, mi.) Ha a parlamentben folyamatosan beleüvölt az ellenzéki képviselők fölszólalásaiba, mutogat, rötyög, tehát méltatlanul viselkedik? Vagy ha egy teljesen hétköznapi politikai vitahelyzet után ingerülten odalép volt barátjához, egyik gyermeke keresztapjához, Gulyás Gergely Fidesz-frakcióvezetőhöz, és indulatosan nekitámad?
Nem, dehogy jó. Riasztó. Mégis ez történt most kedden az Országgyűlésben. A sokadik és súlyos intő jel, hogy az ember, akire a választójoggal rendelkező magyarok relatív többsége (körülbelül 42 százaléka) rábízta az ország, a nemzet vezetését, nem ura önmagának.
A parlamenti fölfortyanás előzménye, hogy Magyar Péter a hétvégén a Belügyminisztérium rendészeti államtitkárává nevezte ki Tóth Gábort. Azt a Tóthot, aki a 2006. őszi rendőrterror idején a brutális állami erőszak egyik fő felelősének, Gergényi Péter budapesti főkapitánynak a bűnügyi helyetteseként „szolgált és védett”.
A kinevezéssel Magyar valami olyasmit üzent a magyaroknak, hogy készen áll a kormánya elleni majdani tüntetések megfelelő kezelésére. Hogy ne mondjam: vérbe fojtására.
E kinevezés apropóján emlékeztette aztán a miniszterelnököt Gulyás Gergely, hogy annak idején még ők ketten együtt jelentettek be a rendőrségen fideszes tüntetést a Kossuth térre, tiltakozva a tér alkotmányellenes lezárása, műveleti területté nyilvánítása ellen. Ma viszont Magyar Péter már azt az embert helyezi fontos posztra, aki a teret lezáró Gergényi Péter jobbkeze volt. Minthogy Forsthoffer Ágnes ikeás lakberendező (mellesleg: házelnök) nem adott válaszlehetőséget a kormányfőnek, ezért Magyar Péter fölpattant a bársonyszékéről, odarobogott Gulyáshoz, és nagy gesztikulálással valamit magyarázott neki. Hogy mit, azt legfeljebb a jeltolmács olvashatta le a szájáról. Mi, tévénézők annyit érzékeltünk, nem épp „szeretetország” mibenlétét taglalja.
Utóbb aztán Magyar Péter a Facebookon tájékoztatta a nagyérdeműt mondókájáról. Leírása szerint számonkérte a Fidesz frakcióvezetőjét, amiért „hazug vádakkal” támadta a rendészeti államtitkárt. „Elmondtam neki, hogy Tóth Gábor 2006-ban a BRFK bűnügyi helyettese volt, semmilyen felelősség nem terheli a 2006-os rendőri túlkapásokban” – állította. Én viszont azt állítom: ez természetesen nem igaz. Minden akkori rendőri vezetőt valamilyen szintű felelősség terhel a történtekért. Ha másért nem, hát azért, mert a Gergényi parancsára elkövetett ámokfutás, szemkilövetés, több száz súlyos sérülés elleni tiltakozásul nem akasztotta szögre a tonfáját, nem mondott fel, nem határolódott el főnökétől. Maradt – tehát azonosult.
Magyar Péter szerint mi sem bizonyítja jobban Tóth tökéletes alkalmasságát, mint hogy a Fidesz 2007-ben megszavazta budapesti főkapitánnyá kinevezését. „Soha (még a Fidesz-kormány alatt sem) marasztalták el a 2006-os rendőri túlkapások kapcsán” – tódította Magyar. Ami megint csak nem igaz. 2010-ben a Gulyás vezette parlamenti vizsgálóbizottság megállapította a 2006-os rendőri vezetés felelősségét. (Tudom, hisz magam is ott voltam majd minden ülésen.) Tóth 2007-es budapesti rendőrfőkapitányi kinevezésének fideszes megszavazása a Fővárosi Közgyűlésben pedig annak szólt, hogy 2007. március 15-én Tóthnak is köszönhetően a rendőrök már nem verték szanaszét a tüntetőket, nem lőtték őket. Ez önmagában korszakos újítás volt a korábbiakhoz képest. Kétségtelen, Tóth egy fokkal magasabban állt a civilizációs létrán, mint barbár elődje. Ám szerelemről szó sem volt, ezért a 2010-es kormányváltáskor Tóthot eltávolították, aki azután a rendőrséget is otthagyta. Ennyit tehát Magyar Péter sugalmazásáról, miszerint a Fidesz odalett volna érte.
És akkor itt érkezünk el jelen írás tárgyához. Az áruláshoz. Ahhoz, hogy nem lehet „kicsit” elárulni az egykori feleséget, barátokat, volt közösséget, elveket. Vagy 2006 őszét. Vagy elárulod, vagy nem. Íme, Magyar Péter, aki édesapjával együtt maga is 2006 őszén bántalmazottak jogi képviseletét látta el Gulyás Gergellyel együtt.
A perek, jogviták évekig húzódtak, és 2007 nyarától már a Tóth Gábor vezette BRFK-val kellett csatázni. És a Tóth-féle rendőrség kőkeményen védte a mundér becsületét, mentegette Gergényiék bűneit, nem nagyon hajlott peren kívüli egyezségekre – amivel magára rántotta a felelősség egy részét.
Nem lehet egyszerre védeni és elítélni a 2006. őszi rendőrterrort, hiába próbálkozik vele a miniszterelnök. Tudja ezt a Tisza szavazógárdája is, amelynek nagy része korábban gyurcsányista volt, és fixa ideája, hogy 2006 ősze fideszes összeesküvés, Orbán és Toroczkai kart karba öltve szervezte az egészet, Révész Máriusz meg saját magát verte véresre.
Egy tiszás hozzászólót idézek: „Na figyelj, majom, segítek! Hazudsz! Senki szemét nem lőtték ki. Érdekes, akinek a szeme állítólag ki lett lőve, mindkét ép szemmel él azóta is.” Írta ezt egy olyan bejegyzésem alá, amelyben tényszerűen beszámoltam Nagy László és Csorba Attila tragédiájáról, akiknek a rendőrségi gumilövedék teljesen szétroncsolta az egyik szemgolyóját, amit aztán ki is operáltak. E sorok írója a balesetin egy hétig szobatársa volt Csorba Attilának, aki a legváratlanabb pillanatokban üvöltött fel fájdalmában, és aztán tragikusan fiatalon meghalt, mint ahogyan később Nagy László is. A tiszás kommentelő pedig mindezt letagadja. Teheti, hiszen a szekta egyik legrosszindulatúbb szekértolója, Tóta W. Árpád korábban megírta: csupán egyetlen ember szemét lőtték ki, és az is baleset volt. Értsd: véletlen volt, lapozzunk.
Közben a valóság? A Civil Jogász Bizottság jelentése szerint 2006 őszén, kórházi adatok alapján tizennégy ember szeme sérült meg. Nem véletlenül. Ha szándékosan fejmagasságban tüzelsz, sanszosan a fejet fogod eltalálni.
„Negyed óra múlva, háromnegyed hét körül Kenéz Károly kávézótulajdonos hazafelé tartott a Síp utcában, amikor a Dohány utcából a zsinagóga irányából körülbelül húsz-harminc egyenruhás, sisakos rendőr fordult be a Síp utcába, egymás mellé álltak, és elkezdtek könnygázgránátokat lőni az utcába. Kenéz ekkor nagyjából öt méterre volt a saroktól, a rendőröknek látniuk kellett őt. Mögötte teljesen üres volt az utca, a sértett egy ház falához lapult, a zsebében lévő fehér konyharuhát a rendőrök felé fordulva fehér zászlóként lengette, és kiabált hogy ne lőjenek, szeretne elmenni onnan. Ahogy ellépett a faltól, az egyik rendőr felé fordult, és felszólítás nélkül, fejmagasságban leadott rá egy lövést. A gumilövedék a bal szemét találta el, azonnal elkezdett dőlni a vér belőle. Egy másik rendőr ráordított hogy takarodjon onnan visszafelé, és a pajzsával ellökte. Kenéz Károly erre elkezdett visszafelé futni a Síp utcában, de még ekkor is lőttek rá, öt gumilövedék hátulról is eltalálta. Kenéz saját maga hívott mentőt, a Honvéd Kórházba szállították. Több retinaműtétet kellett rajta végrehajtani, 75 százalékos látáskárosodást szenvedett.”
Az Index korabeli tudósításából idéztem.
Ennyit tehát Gergényiről, Tóthról, 2006 őszéről és a baleset-teóriáról.
Gergényi helyettesének kinevezésével Magyar Péter eldöntötte: átáll a barikád másik oldalára.